​Sokszor gondolkodtam azon gyerekként, amikor az elcsatolt határontúli területeken jártam, hogy milyen jó is volna, ha ezek a csodás tájak és falvak még mindig hivatalosan is Magyarország részei lennének. Folyton folyvást feltettem a kérdést édesanyámnak, amikor a külhoni magyarlakta favakban jártunk, hogy: „Anya hát, ha itt mindenki magyarul beszél akkor ez a területet miért más országhoz tartozik?” 

​100 év telt a trianoni békeszerződés aláírása óta. Gyermekkorom egyik meghatározó emléke az, amikor megértettem a térképeken látható két Magyarország formája és területi nagysága közti különbséget. Éles fájdalom hasított belém. 

A történelmi dráma azt a beszédet dolgozza fel, amelyet Apponyi gróf a magyar küldöttség vezetőjeként Magyarországot képviselve 1920. január 16-án,a trianoni béketervezet végleges lezárása után mondott el a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében.

​Számomra Trianon egy mérhetetlen nagy fájdalmat jelent, ami egész életemen át végigkísér. Nem találunk példát a világtörténelemben arra, hogy egy népet ennyire megaláztak volna, ugyanis Trianonban Magyarországot a nyugati nagyhatalmak lélegeztetőgépre tették. Nem túlzás ezt állítani, hiszen a diktátummal leválasztották rólunk az ország területének kétharmadát, és az ország népességének 63%-át, így minden harmadik magyar a határon túlra került. Románia megszerezte a Partiumot, Erdélyt, Máramarost, Kelet-Bánságot, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a Délvidéket, Muraközét, Drávaközt, Ausztria Őrvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket, Kárpátalját, Csallóközt. 

​Mindig is tudtam, hogy határainkon túl is élnek magyarok, beszélnek magyarul. Hallottam Erdélyről, Délvidékről, Felvidékről. Jártam is itt-ott leginkább átutazóban és ismertem olyan embert, aki külhoni magyar. De teljesen más valamit tudni, mint megtapasztalni. Első és máig egyik legmeghatározóbb élményem az volt, mikor 2015-ben a vajdasági Nemesmiliticsre utaztunk. Nem tudtuk merre kellene keresni a kultúrotthont, így bementünk az orvosi rendelőbe érdeklődni. Nem tudván mire számítsunk egyik társunk, aki beszélt valamennyire szerbül egyből magához vette a szót és kérdezősködni kezdett egy helyi bácsitól. A bácsi nem értette mit akarunk és ennyit mondott: esetleg magyarul?

​A Székely himnusz a magyarság egyik legidősebb összetartozás éneke. Önmagában is szimbólum, melyet minden patrióta ismer és szeret. De vajon mit tudunk erről a műről? Ki a szerző, mikor íródott, egyáltalán mi is az a Székely himnusz? Rövid írásunkban felelevenítjük a Székely himnusz rövid történetét. 

A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága Trianon századik évfordulója és a Nemzeti összetartozás napja alkalmából „Milyen jó, hogy itt vagyunk” címmel videópályázatot hirdetett fiataloknak, amelyre május 25-én éjfélig lehet jelentkezni.

A Nemzeti Kulturális Alap számos pályázati lehetőséget kínál az alábbi témakörökben magánszemélyeknek és civil szervezeteknek egyaránt.
​
Több pályázat került kiírásra a Fotóművészet, Filmművészet, Szépirodalom, Iparművészet, Színházművészet, Táncművészet, Ismeretterjesztés és Környezetkultúra, Könyvkiadás, Közgyűjtemények és a Hangfoglaló könnyűzene támogató program Kollégiumaiban. 

A pályázati lehetőségekről részletesen itt olvashat:
www.nka.hu/palyaztatas/kollegiumi_palyazatok

A pályázatok benyújtási határideje: 2020. május 18. és 25. között.

A mai világban és külpolitikai helyzetben nagy szükség van a hazájuk iránt elkötelezett és dolgozni akaró diplomatákra. Ha te is szeretnél tenni a hazádért és érdekel a diplomácia, akkor ezt a képzést neked találták ki.

​A Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai együttműködésének a keretében a Magyar Diplomáciai Akadémia pályázatot hirdet a diplomáciai karrier iránt érdeklődők számára. A felvételi eljárás többfordulós, amelynek része egy kétnyelvű írásbeli vizsga, kompetenciavizsgálat és egy szóbeli elbeszélgetés. Jelentkezési határidő: 2020. május 15. 

További információkat ide kattintva elérhetők.