Emberi jogokról papolnak, miközben hagyják, hogy emberek haljanak meg merényletekben. A magyar jogállamiság helyzete miatt agódnak, miközben Európa jövőjével játszanak.A második világháború után Európa romokban hevert. Emberek milliói veszítették életüket, birodalmak kerültek a csőd szélére, városok, otthonok lettek egyenlők a semmivel, nemzetek szakadtak szét. A jövő, nemcsak a vesztes hatalmaknak, de még a győzteseknek is bizonytalan volt. Nem tudták, merre és hogyan tovább, nem tudták, rendbe lehet-e hozni az országok gazdaságát, az emberek életét. A háború mindent tönkretett, feldúlta a kontinenst, és már csak az volt a kérdés, hogy milyen hatással lesz mindez Európa jövőjére nézve. El kellett rendezni a kialakult viszonyokat és meg kellett alkotni egy gyümölcsöző kapcsolatrendszert. Európa különálló államokból és nemzetekből állt, így sokkal nehezebb volt ezt a közösséget létrehozni, mint Amerika esetében. Közös alapokhoz kellett tehát nyúlni, olyan alapokhoz, amelyek minden európai nemzet számára ugyanazt jelentik vasfüggönyön innen és túl. Ez az összekötő kapocs a kereszténység volt.
Az alap mellett olyan vezetőkre, államférfiakra is szükség volt, akik képesek létrehozni egy közös értékeken nyugvó közösséget. Ilyen volt Robert Schuman és Konrad Adenauer, akik a kereszténység alapeszméiből építkezve fogalmazták meg az Európai Unió alapját. A nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségében hittek, amit a keresztény tanításokból vezettek le. A tolerancia, a szolidaritás, az egyenlőség nem liberális, hanem bizony keresztény fogalmak. XIII. Leó és XI. Pius pápa tanait vették alapul, ebből építkeztek. A kohézió, a koordináció és egymás segítése volt a cél. A tagállamokat egyenlő jogokkal, kötelezettségekkel és szabadsággal kezelték és ruházták fel. Igazi, példaértékű és rendíthetetlen vezetők voltak, akik hittek a közös európai jövőben és a kereszténység összekötő erejében. Éppen ezért nem lennék meglepve, ha az Európai Unió eszméjének és rendszerének megálmodói most forognának a sírjukban, látva, hová jutott el Európa hatvankét év alatt. Adenauer egyszer azt mondta: „Mind egy ég alatt élünk, de nem mindegyikünknek azonosak a látóhatárai.” A mostani állapotokat látva azonban már abban sem vagyok biztos, hogy egyazon ég alatt élünk. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. szeptember 22-ei számában és online felületén. Az IKON dunántúli tagjai Szepesi Gergő irányításával, a Magyar Műhely Alapítvánnyal közösen több hónapos könyvgyűjtési munkájának köszönhetően számos értékes kötetet juttathatott a Felvidékre. Az MKP ifjúsági tagozatának tagjai, a Via Nova munkatársai szállították el a könyveket. Az IKON fontosnak tartja, hogy a határon túli magyar közösségek megfelelő mennyiségű és minőségű magyar nyelvű könyvhöz jussanak, így - ahogyan eddig is tettük - a közeljövőben is szervezni fogunk hasonló könyvgyűjtő akciókat. Az ellenzék ma rosszabb állapotban van, mint valaha.Írhatnám azt, hogy öt hónappal az országgyűlési választások után az ellenzék talpra állt, összeszedte magát, kitalálta az irányokat, felvette a ritmust, és megtalálta a vezetőit. Igen, írhatnék ilyeneket, csak éppen nem tudok. Az ellenzék ma rosszabb állapotban van, mint valaha.
Pedig lassan itt az idő, hogy a képviselők elfoglalják helyüket a parlamentben, a pártok pedig felkészüljenek a következő megmérettetésre, az európai uniós választásokra. Már látni kellene, kik veszik át a vezető szerepet és kik lesznek a jelöltek. Látni kellene, hogy a vereséget követően hogyan építik fel magukat és a céljaikat. Kellene, de mégsem látjuk. Helyette nagyobb a zavar és a köd, mint eddig bármikor. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. szeptember 6-ai számában és online felületén. |
Archívum
July 2024
|
