Lényegi ellentmondás, hogy manapság az ellenzék politikusai úgy politizálnak, ahogyan konszolidált demokráciában lehet tenni – és ez már önmagában hiteltelenné teszi a diktatúráról szóló képzelgéseiket. Sokan marasztalják el értelmiségünk szerepvállalását a rendszerváltoztatásban és a politikában. Kétségtelen, hogy akkor mindazokat felkészületlenül érte legalábbis a változások gyorsasága, akik a kommunista beltenyészeten – és Ő Vörös Felsége engedélyezett ellenzékén – kívül voltak. Meglátszott ez az első szabadon választott Országgyűlés összetételén is. A sok botcsinálta – vagy talán inkább a közjóért tenni akaró közemberből lett – képviselőt javarészt helyben választották ki a választópolgárok, a gyors futam miatt persze sokszor mellényúlva.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és mind a választópolgárok, mind az értelmiség politikai nyitottságát el nem vesztő része bőven szerzett tapasztalatot. Érdemes észrevennünk, hogy marakodó értelmiségünk időről időre mégis leteszi az asztalra a véleményét közügyeinkben. (Jelenleg éppen arról folyik a késhegyre menő vita, hogy ezek a vélemények még mindig csak erőteljes „balszűrőn” át juthatnak el a nagyközönséghez.) A 2010-es politikai fordulat előtt ilyen volt A történeti alkotmány két kiadása a Magyarországért Kulturális Egyesület kiadásában és a Magyar nemzetstratégia két kötete a Magyar Konzervatív Alapítvány szerkesztésében; ezek megadták a 2010-es kormányzati fordulat elvi és szakmai hátterét. A másik oldalról viszont a 2018. évi választást megelőzően a „Hegymenet” tanulmánysorozata foglalta össze a nemzeti együttműködés rendszere addigi politikájának bírálatát. A Nemzeti Fórum alelnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 19-ei számában, illetve online felületén.
0 Comments
Minden sportoló vagy aki részt vett bármilyen megméretésben, tudja, ha kimegy a pályára, akkor két végkifejlet a leggyakoribb: győztesen vagy vesztesen távozik.Nyilvánvaló, hogy veszíteni senki nem szeret, mert az fájdalmas, dühítő élmény. Ám ilyenkor azt sem árt szem előtt tartani, hogy a harag forrása nem az ellenfél. Nem az időjárás, a pálya, a labda, a háló vagy a bíró tehet a végeredményről. Saját maga képezi a düh forrását, és ennek belátása a továbblépés kulcsa. Ezt minden jó versenyző tudja. Mint ahogyan azt is, hogy ezzel a ténnyel a legnehezebb szembenézni.
Akik ma az ellenzéket képviselik, támogatják, még mindig ott tartanak, hogy tehetetlenségükben az ütőt csapkodják a földhöz ahelyett, hogy az önsajnálat helyét átvenné az önkritika. Ez azonban nem könnyű bukott politikusként és versenyzőként, így inkább hergelik a saját táborukat, provokálva ezzel az ellenfél hátországát, miközben igyekeznek elodázni a teljes összeomlásukat. Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 18-ai számában és online felületén. Év elején általában számba vesszük, mi történt velünk, mit rontottunk el, min szeretnénk változtatni, esetleg fejleszteni.Na, de nem így vannak ezzel az ellenzéki pártok képviselői, akik egy-egy látványos ideg-összeroppanást követően, felébredve a tüntetéseken bekövetkezett „agyonverésekből”, a karácsonyi bejglikómából, ugyanott folytatják, ahol 2018-ban abbahagyták.
Szépen elővették a közösen összehozott a „Blöff, avagy hogyan imitáljuk az emberek képviseletét további három évig” elnevezésű forgatókönyvüket, és folytatják a színjátékukat ott, ahol abbahagyták. Persze egy kis módosítás azért észrevehető. Tavaly, a kampány és a választás évében, a Jobbik még hevesen tagadta, hogy lepaktál a liberálisokkal, és egy oldalra áll velük. Folyamatosan ontották a közleményeket, amelyekben felháborodottan tudatták, már a feltételezés is mennyire sérti őket, hogy összeállnának mondjuk a DK-val. Majd eljött 2019, és mit látunk? Ott ficeregnek egymás mellett, és együtt ordibálnak bele a nagyvilágba mindenféle fogadalmat, ott állnak szépen a Parlament lépcsőjén kart karba öltve, jobbikos, dékás, elempés és emeszpés, no meg momentumos „lázadók”. Értékeljük az őszinteség eme megnyilvánulásait, de azért megkérdeznénk, hogy akkor az eddigi nyilatkozataikat hogyan értékeljük? Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 11-ei számában és online felületén. Az elmúlt hetek parlamenti üléseit nézve egyértelműen kimondhatjuk, hogy az ellenzéket végképp lekapcsolták a józan ész lélegeztetőgépéről.Emberi mivoltukból kifordulva, ordítozva, öklöt rázva, sípolva, toporzékolva mennek be az ország házába, mintha zárt osztályon lennének. Javasolnám nekik, ha esetleg a sárga mellény viselésén gondolkodtak volna, hogy ne tegyék, rögtön a sárga házzal kezdjék, mert igen nehéz őket épelméjűnek tekinteni a kirohanásaikat látva.
De nem szabad őket felmenteni a felelősség alól, noha pontosan ezt akarják. A jobboldal mondja azt rájuk, hogy megbolondult csürhe, míg a saját oldaluk lássa őket forradalmároknak, akiket elnyom ez a csúnya diktatúra, ezért nem mindennapi eszközökhöz kell folyamodniuk az életben maradásuk érdekében. Nos, ez utóbbi kijelentés igaz is. Tényleg a megmaradásukért küzdenek, csak nem abban az értelemben, ahogyan ők azt láttatni szeretnék. Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2018. december 19-ei számában és online felületén. Vannak kiemelkedő gondolkodók, akik korukat megelőzve figyelmeztetnek minket olyan kihívásokra, amelyek alapjaiban fogják megváltoztatni az általunk ismert rendet.Az idén tíz éve elhunyt Samuel P. Huntington is egy ilyen zseni volt, aki előre látta azt az állapotot, azokat a körülményeket, amelyek között ma élünk.
Amióta világ a világ, általában mindig adott két oldal, amelyek egymásnak feszülnek, és felváltva, az adott kor kihívásaira adott válaszaik alapján válnak – vagy éppen nem válnak – uralkodó renddé. Nincs ez másképpen ma sem. Az egyik sarokban a konzervativizmus, a másikban a liberalizmus. Ez nem pártpolitika, köze sincs ahhoz. Ezek azok az ideológiák, amelyek mentén az emberek meghatározzák magukat és a világot. Ha végigtekintünk a mögöttünk álló évtizedeken, láthatjuk, hogy a liberális ideológia volt az uralkodó. Érthető módon a korszaknak és a fejlődésnek megfelelően ennek az ideológiának kellett az élre állnia, hiszen sok, akár vezető szerepet is betöltő országban végbement egy alapvető rendbeli átalakulás. Ideje volt megvívni a különböző emberi jogok nagy csatáit, polgárháborúk törtek ki, mozgalmak alakultak, miközben mindezek felett kétpólusúvá vált a világ, és e két világrend több színtéren is egymásnak feszült. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. december 14-ei számában és online felületén. Mint az ősszel a lakásba igyekvő rovarok, úgy zümmögnek a hírfogyasztó ember feje körül az egyre újabb torzszülött kifejezések.A polkorrekt után itt van a post-truth (ez a hazugság nagyon vonalas átfogalmazása: az igazság „utáni” állapotra utal), a fake news (hamis hírek, vagyis amit az ellenség terjeszt).
A hírek és hazugságok kavargásából viszont a közönségigény megszülte az alternatív médiát. Gyökerei a tényfeltáró újságírásig nyúlnak vissza; a lecsapó válságokban tájékozódni kívánó embernek igénye támadt a tények megismerésére és – akár különféle – értelmezésére. A fősodratú média ugyanis a fejlett demokráciának tartott országokban is érezhetően propagandagépezetté silányult, és ezért sokan – akár nemzetközileg tájékozott újságírók, politológusok és gazdasági elemzők is – kiszorulhatnak belőle. S hol mondhatnák el gondolataikat a sokat szidott politikusok? Az internet fejlődése lehetővé tette, hogy a neoliberális propagandától és a hitelét vesztett világelit értelmezésétől független hírek, értékelések is hangot kapjanak. Az így kialakult helyzetben az információk nagy része nyílt és hozzáférhető forrásból is beszerezhető. A Nemzeti Fórum alelnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. december 13-ai számában és online felületén. Manapság, amikor a kultúrharc a tetőfokára hág, mindenki igyekszik kivenni belőle a részét és önjelölt kritikusnak áll.Különösen igaz ez a baloldali sajtó munkatársainak egy részére, akik mindennek nekimennek, annak érdekében, hogy végre megbukjon „az Orbán”. Most éppen a Prima Primissima okozott akkora felháborodást a balliberális oldalon, hogy egyből billentyűzetet ragadtak és belekiabálták bánatukat a világba.
Ugyanis Lezsák Sándort, az Országgyűlés alelnökét, aki nem mellesleg költő is, a VOSZ Bács-Kiskun megyei területi szervezete irodalom kategóriában jelölni merészelte. Nem is kellett sokat várni rá, hogy felcsattanjanak a balliberális oldalon és egyből a NER befolyásolásáról, politikai ráhatásról és Demján Sándor emlékének meggyalázásról írjanak hangzatos szalagcímekkel, de kevés tartalommal bíró cikkeket. Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2018. november 22-ei számában és online felületén. Jelenleg a „bemondásra elítélünk bárkit, bármiért” korát éljük.Mindennap tanulok valamit a mai kor liberálisaitól. Valószínűleg mindenki találkozott azokkal a vicces táblákkal, amikre ez van ráírva, hogy első szabály: apának mindig igaza van, második szabály: ha nincsen, akkor életbe lép az első szabály. Na, ez a humoros tábla szerintem minden liberális falán ott virít, csak ők ezt nem viccnek szánják, hanem komolyan is gondolják.
Jelenleg a „bemondásra elítélünk bárkit, bármiért” korát éljük. Elindítottak egy olyan mozgalmat, ami eredetileg tényleg fontos és komoly problémára hívta fel a figyelmet, történetesen a szexuális zaklatás, visszaélés és erőszak problémájára, amit aztán szépen kisajátítottak és haszonszerzésre használnak azóta is. Mindenről szól ugyanis már a #metoo-mozgalom, csak a valódi áldozatokról nem, ráadásul ezeknek az embereknek a tragédiáját használják fel fegyverként. Hollywoodban rég elfeledett vagy az áhított áttörést nem elérő színésznők alkalmazzák sok esetben ezt az eszközt, mint ahogyan a politika világában is karaktergyilkosságként használják fel a vádaskodásokat. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. november 16-ai számában és online felületén. Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió örökös főbemondója, az 1956-os forradalom és szabadságharc hangja. Nagy Dóra, az IKoN elnöke személyes találkozásukat felidézve emlékezik meg róla és búcsúzik Feri bácsitól. Isten nyugosztalja. A megemlékező sorokat ide kattintva olvashatják el.  Demeter Márta a tökéletes példája annak, milyen kaotikus és veszélyes állapotok uralkodnak ma az ellenzéki oldalon.Kaotikus, mert összevissza ülnek be egyik helyről a másikra, lépkednek ki a pártjukból, és támadnak egymásnak, illetve veszélyes, mert olyan dolgokról nyilatkoznak, bemocskolva ezzel ártatlan embereket, amit egy felelős és hozzáértő képviselő soha nem engedne meg magának. Eddig leginkább önmagukra voltak veszélyesek, amin igen jól szórakoztunk, ám a mostani fejleményeket látva kezd a komédia tragédiába torkollni, és ez egyáltalán nem vicces.
Az LMP-s országgyűlési képviselő, a honvédelmi és rendészeti bizottság alelnöke, aki sikeresen megszerezte a pártja társelnöki tisztségét is annak ellenére, hogy a minap akkorát hazudott, hogy azt Gyurcsány Ferenc is megirigyelhetné. Mondjuk, Demeter MSZP-s volt előtte, tehát volt kitől tanulnia, mert tudjuk jól, ha valami megy ennek a bandának, az a reggel, éjjel meg este való hazudozás. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. október 26-ai számában és online felületén. |