​Szalai Laura, a Magyar Hírlap munkatársa készített interjút Lezsák Sándorral, a Nemzeti Fórum elnökével. Lezsák Sándor elmondta: A fiatalok, a házasok, a családok gondolkodását, jövőképét formálja, serkenti az új kormányzati családpolitika, és végre sor kerülhet a falvak megújulására is. 

A mai törekvésünk nem egyéb, mint az Euró­pai Unión belül elérni az alapító atyák által elfogadott szövetséget, a független nemzetek unióját. Nem akarunk európai egyesült államokat – hangsúlyozta lapunknak Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke, a parlament alelnöke. Szerinte tanulságos élmény megtapasztalni, hogy az egyébként jó képességű ellenzéki politikusok többségét hogyan zülleszti el a politikai kapuzárás előtti pánik.

Az interjú teljes szövege a mai Magyar Hírlap hasábjain olvasható, illetve megjelent az újság online felületén is. 

​A lakiteleki Népfőiskola 23. értékfeltáró kollégiuma kezdte meg munkáját a délvidéki Szerémségben. A munkában tíz kutatócsapat vett részt a kecskeméti Neumann János Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, a Miskolci Egyetemről és a Debreceni Egyetemről. A munkában továbbá részt vett a mezőörsi Magyar Műhely Alapítvány, valamint egy délvidéki kutatókból álló, óbecsei csapat. A kutatást Hágen Ádám, az IKoN alelnöke vezeti.

​A Nemzeti Fórum rendíthetetlen szövetségese a Fidesz-KDNP-nek, amely kétharmados többségével az egyetlen, a migrációs válságnak ellenállni tudó politikai erő - mondta Lezsák Sándor, az egyesület elnöke szombaton, Budapesten.  

​“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin)

​Menjünk egy kicsit vissza az időben. Ha emlékszünk még, tavaly igen hangzatos ígéretektől zengett az ellenzék, különösképpen a felhangosított hódmezővásárhelyi „siker” miatt. 

A leendő pályamunkák összefoglalójának beérkezési határideje január 20-án lejárt, mindenkinek köszönjük a részvételt! Jelenleg a rezümék értékelése zajlik.
A jövő hét folyamán minden pályázó értesítést kap arról, hogy a szakmai zsűri kidolgozásra alkalmasnak találta-e munkáját. ​

Sokan marasztalják el értelmiségünk szerepvállalását a rendszerváltoztatásban és a politikában. Kétségtelen, hogy akkor mindazokat felkészületlenül érte legalábbis a változások gyorsasága, akik a kommunista beltenyészeten – és Ő Vörös Felsége engedélyezett ellenzékén – kívül voltak. Meglátszott ez az első szabadon választott Országgyűlés összetételén is. A sok botcsinálta – vagy talán inkább a közjóért tenni akaró közemberből lett – képviselőt javarészt helyben választották ki a választópolgárok, a gyors futam miatt persze sokszor mellényúlva.
 
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és mind a választópolgárok, mind az értelmiség politikai nyitottságát el nem vesztő része bőven szerzett tapasztalatot. Érdemes észrevennünk, hogy marakodó értelmiségünk időről időre mégis leteszi az asztalra a véleményét közügyeinkben. (Jelenleg éppen arról folyik a késhegyre menő vita, hogy ezek a vélemények még mindig csak erőteljes „balszűrőn” át juthatnak el a nagyközönséghez.) A 2010-es politikai fordulat előtt ilyen volt A történeti alkotmány két kiadása a Magyarországért Kulturális Egyesület kiadásában és a Magyar nemzetstratégia két kötete a Magyar Konzervatív Alapítvány szerkesztésében; ezek megadták a 2010-es kormányzati fordulat elvi és szakmai hátterét. A másik oldalról viszont a 2018. évi választást megelőzően a „Hegymenet” tanulmánysorozata foglalta össze a nemzeti együttműködés rendszere addigi politikájának bírálatát.

A Nemzeti Fórum alelnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 19-ei számában, illetve online felületén. 

Nyilvánvaló, hogy veszíteni senki nem szeret, mert az fájdalmas, dühítő élmény. Ám ilyenkor azt sem árt szem előtt tartani, hogy a harag forrása nem az ellenfél. Nem az időjárás, a pálya, a labda, a háló vagy a bíró tehet a végeredményről. Saját maga képezi a düh forrását, és ennek belátása a továbblépés kulcsa. Ezt minden jó versenyző tudja. Mint ahogyan azt is, hogy ezzel a ténnyel a legnehezebb szembenézni.

Akik ma az ellenzéket képviselik, támogatják, még mindig ott tartanak, hogy tehetetlenségükben az ütőt csapkodják a földhöz ahelyett, hogy az önsajnálat helyét átvenné az önkritika. Ez azonban nem könnyű bukott politikusként és versenyzőként, így inkább hergelik a saját táborukat, provokálva ezzel az ellenfél hátországát, miközben igyekeznek elodázni a teljes összeomlásukat.

Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 18-ai számában és online felületén.