​Mindig is tudtam, hogy határainkon túl is élnek magyarok, beszélnek magyarul. Hallottam Erdélyről, Délvidékről, Felvidékről. Jártam is itt-ott leginkább átutazóban és ismertem olyan embert, aki külhoni magyar. De teljesen más valamit tudni, mint megtapasztalni. Első és máig egyik legmeghatározóbb élményem az volt, mikor 2015-ben a vajdasági Nemesmiliticsre utaztunk. Nem tudtuk merre kellene keresni a kultúrotthont, így bementünk az orvosi rendelőbe érdeklődni. Nem tudván mire számítsunk egyik társunk, aki beszélt valamennyire szerbül egyből magához vette a szót és kérdezősködni kezdett egy helyi bácsitól. A bácsi nem értette mit akarunk és ennyit mondott: esetleg magyarul?

​A Székely himnusz a magyarság egyik legidősebb összetartozás éneke. Önmagában is szimbólum, melyet minden patrióta ismer és szeret. De vajon mit tudunk erről a műről? Ki a szerző, mikor íródott, egyáltalán mi is az a Székely himnusz? Rövid írásunkban felelevenítjük a Székely himnusz rövid történetét. 

A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága Trianon századik évfordulója és a Nemzeti összetartozás napja alkalmából „Milyen jó, hogy itt vagyunk” címmel videópályázatot hirdetett fiataloknak, amelyre május 25-én éjfélig lehet jelentkezni.

A Nemzeti Kulturális Alap számos pályázati lehetőséget kínál az alábbi témakörökben magánszemélyeknek és civil szervezeteknek egyaránt.
​
Több pályázat került kiírásra a Fotóművészet, Filmművészet, Szépirodalom, Iparművészet, Színházművészet, Táncművészet, Ismeretterjesztés és Környezetkultúra, Könyvkiadás, Közgyűjtemények és a Hangfoglaló könnyűzene támogató program Kollégiumaiban. 

A pályázati lehetőségekről részletesen itt olvashat:
www.nka.hu/palyaztatas/kollegiumi_palyazatok

A pályázatok benyújtási határideje: 2020. május 18. és 25. között.

A mai világban és külpolitikai helyzetben nagy szükség van a hazájuk iránt elkötelezett és dolgozni akaró diplomatákra. Ha te is szeretnél tenni a hazádért és érdekel a diplomácia, akkor ezt a képzést neked találták ki.

​A Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai együttműködésének a keretében a Magyar Diplomáciai Akadémia pályázatot hirdet a diplomáciai karrier iránt érdeklődők számára. A felvételi eljárás többfordulós, amelynek része egy kétnyelvű írásbeli vizsga, kompetenciavizsgálat és egy szóbeli elbeszélgetés. Jelentkezési határidő: 2020. május 15. 

További információkat ide kattintva elérhetők. 

Habár a járvány sok programunkat és tervünket keresztülhúzta, az élet nem állt meg az IKoN háza táján. Tegnap skype megbeszélést tartottunk, átszerveztük a már lekötött programjainkat, illetve új projekteket is elindítottunk.  A megnövekedett terhelés és munka miatt pedig egyesületünk vezetői úgy határoztak, hogy szükségünk van egy országos főszervezőre, aki kézben tudja tartani az országos programokat és irányítja, szervezi az IKoN életét. 

​A kialakult veszélyhelyzet jóformán mindannyiunk életét megváltoztatja. Az új léthelyzetben újjá kell szerveznünk az életünket, mely egyszerre nehéz és fáradságos, de óriási lehetőség is egyben. A szürke hétköznapokban gyakran megfeledkezünk önmagunk fejlesztéséről. Eljött az alkalom, hogy bepótoljunk sok mindent. Tegyük fel minden reggel a kérdést önmagunk számára: Mit szeretnék ma tanulni? Ez rengeteg minden lehet, megtanulhatok főzni, egy hangszeren játszani, elmélyülhetek az önismeretben, tágíthatom műveltségem horizontját. Ha nem tudnád, hogy hol kezd, adok gyorsan két tippet! 

Az elmúlt napokban Egyesületünk tagjai ismét kivették a részüket a járvány elleni védekezésben. Kedden a lakiteleki gyermekorvosi rendelőbe vittünk higiénis csomagot, ami fertőtlenítőszereket, folyékony szappanokat és törlőkendőket tartalmazott. 

​Lezsák Sándor, a térség országgyűlési képviselője, a Nemzeti Fórum elnöke a lakiteleki nagycsaládosoknak készített össze ajándékokat. Az 58 csomag tartalma: csoki, húsvéti kalács, mesekönyv és három darab szájmaszk. Szerdán ezt segítettünk eljuttatni a családoknak. ​

Kovács István: Szürke senkik (2016)

​A Szürke senkik életem egyik legjobb filmélménye volt, minden elismerésem Kovács István rendezőnek. A 2016-ban debütáló film az első világháború vége felé játszódik. A főszereplő egy 17 éves fiú, aki egy ötfős különítmény tagjaként kerül bevetésre Olaszországban, mélyen az ellenséges vonalak mögött. A csapat feladata, hogy felderítsenek egy olasz üzenetküldő központot. Spoiler: igen, lényegében egy galambdúcról van szó. 

Önmagában a különítmény is érdekes: a Monarchia több nemzetisége is képviselteti magát, van magyar, osztrák és román katona is, akik vált vállnak vetve küzdenek, hogy élve haza juthassanak. A filmről süt a háborús hangulat, komoly és mély lélektani dráma is egyben. 
A film alaphangulata hasonló ahhoz, amit ma átélünk: érezzük, mintha megváltozna körülöttünk a világ és kétséges, hogy ott tudjuk folytatni az életünket, ahol abbahagytuk. 
Vajon mi is tudunk úgy küzdeni egymásért, ahogy a filmben a hőseink? 

​Az IKoN Egyesület is igyekszik kivenni a részét a járványhelyzet megoldásában és a járvány elleni védekezésben. Tagjaink több helyen végeznek önkéntes munkákat, valamint fertőtlenítő-, és tisztítószereket tartalmazó csomagokat állítunk össze adományként. 

Timur Vermes: Nézd ki van itt! (2012)

A Nézd ki van itt! egy roppant szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató alkotás. 2011. nyarán játszódik a cselekmény, amikor is egy telken egy katonai egyenruhába öltözött férfi ébredezik. Ő nem más, mint Adolf Hitler, aki valahogyan feltámadt. Hitler igencsak rácsodálkozik, hogy változott meg a világ és a világ is rácsodálkozik, hogy Hitler mennyire vicces. Majd a vicc egyszercsak egyre komolyabbá válik és azt vesszük észre, hogy a média és a like gomb bűvöletében élő közösségi oldalakon létező emberek kitermelik az új vezetőjüket az aktuális trendeknek, eszmeáramlatoknak megfelelően. Közben pedig ezt észre sem veszik, mert hát ezt a fazont a kis bajszával egyszerűen nem lehet komolyan venni, nem igaz?

Vermes fantasztikus szatírát alkotott, amiben nagyon erős társadalomkritikát fogalmaz meg, de ezt végtelenül szórakoztató formában teszi. A média bírálata és ábrázolása, az egymástól teljesen elszigetelődött emberek, akik többre értékelik a kreált valóságot és látszatot, mint az igazságot igazán elevenünkbe találhat és nem egyszer ismerhetünk rá a napjaink eszmeáramlataira. Amiről ír az egy abszurd formába csomagolt reális jelenség és lehet, hogy amin még most nevetünk az egy nap szomorú valósággá válik. 

Olivier Nakache, Eric Toledano: Életrevalók

2011-ben indult hódító útjára az Életrevalók című francia film és teljesen meg tudjuk érteni, hogy oly sok nézőnek belopta magát a szívébe. Az alkotás igaz történet alapján készült és egy mozgássérült, valamint a szolgálatába álló ápoló kapcsolatáról szól. Az Életrevalók egy nagyon emberi film, sok nevetéssel és sok sírással, aminek a legfőbb üzenete az, hogy mindig találjuk meg az élet értelmét és lássuk meg a dolgok napos oldalát is. Ugyanis, ha hagyjuk, hogy a félelmeink, az előítéletek és önutálatunk átvegye az irányítást az életünk felett, akkor gyakorlatilag megszűnünk létezni és nem jutunk el oda, ahová tartozunk. Philippe és Driss nagyon más háttérrel bírnak, nagyon más problémáik vannak, más az életük, mégis képesek egymásban felfedezni a jót, hogy aztán kihozzák egymásból a legjobbat.

​Az Életrevalók nagyon tanulságos és életigenlő film, aminek a megtekintése után garantált, hogy sokkal szebbnek látjuk majd a világot. 

​Laurent Obertone: Gerilla-Franciaország végnapjai

Aki a karantén idején tartalmas és egyben szórakoztató időtöltésre vágyik, annak jó szívvel ajánlom a Gerilla című könyvet. A történet alapkonfliktusaként egy rendőri intézkedés szolgál Párizs egyik külvárosában. A rendőrök egy csapdahelyzetben találják magukat, amiben egyikük elveszti a hidegvérét és agyonlövi az egyik bevándorló hátterű férfit. A gettó azonnal lángba lobban. Franciaország utolsó három napját több szempontból is bemutatja a szerző, látunk politikusi, újságírói sorsokat, de megjelennek az átlagos kisemberek történetei is.

​A megrendítő erejű írás annak ellenére, hogy fiktív történet, mégis a maga módján ultra realista. A leírt események elgondolkodtatóak mindannyiunk számára, annak ellenére is, hogy nem történtek meg. Egyenlőre.