Nagy Dóra: Segítség, elnyomnak

​Igazán érdekes korkép rajzolódik ki előttünk, ha megnézzük, milyen folyamatok indultak el a művészet terén a világban. 

Színészek nem játszhatnak el bizonyos szerepeket, ma már nem lenne megfelelő a Monty Python szereplőgárdája, mert túl fehér, túl heteroszexuális és túl sok benne a férfi.

Magyarországon nem telik el úgy nap, hogy ne agonizálna valamelyik balliberális azon, hogy itt diktatúra van, korlátozzák az ilyen-olyan jogaiban, gondolatrendőrség működik, átmossák az emberek agyát, a NER elnyomó rendszere megfojt mindent, és a sort még lehetne folytatni. A sorrend attól függ, hogy éppen, hol nyitotta ki az illető az erre kiadott balliberális, „Segítség, minket elnyomnak!” elnevezésű kiskátéját, amiből csemegézheti az erre megadott fogalmakat.

Természetesen mindezt azért teszik, mert rettegnek, aggódnak, félnek. Folyamatosan. Főleg, ha olyan cikkeket olvasnak, látnak, amelyekben az általuk sajátnak tartott terület(ek)ről van szó, de nem az általuk megadottak alapján. Ne véleményezze őket senki, tessék szépen elhallgatni. Elvileg mindenkinek joga van leírni a véleményét, mint ahogyan ahhoz is, hogy az olvasó eldöntse, mit is gondol egy-egy témáról. Ezt szokás a véleménynyilvánítás szabadságának nevezni, legalábbis itt nálunk, ebben a sötétnek kikiáltott diktatórikus országban még így hívják. Nem úgy a mai kor liberálisainál.

​Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. augusztus 7-ei számában és online felületén.