A tizenötödik század végén, a tizenhatodik elején az európaiak sorra fedezték fel az addig ismeretlen területeket, földrészeket.Ennek következtében a tizenhatodik században megindult a gyarmatosítás folyamata, ami az idő előrehaladtával egyre több földrész meghódítását jelentette, több profitot és nagyobb versengést eredményezett. Csak a haszon és a másik nagyhatalom legyűrése volt a cél, a meghódított földrészeken élő népeket egymásnak uszították, vagy erőszakot alkalmaztak ellenük. Természetesen ebben a felfogásban minden áruba bocsátható, még az ember is, így érkezett el – újból – a rabszolga-kereskedés korszaka. Most pedig ennek a folyamatnak egy újabb szakaszához értünk.
A gyarmatosítás és a rabszolgaság idején a civilizált országok elindultak egy adott területre, hogy azt megszerezzék maguknak, kizsákmányolták az ott élőket, miközben rengeteg embert elhurcoltak magukkal, hogy eladják őket. A gyarmati nacionalista politika rengeteg hasznot hozott a hódítóknak, míg a meghódított területeken élőket mai napig tartó polgárháborúkba sodorta. A hódítások idején az volt a jelszó, hogy a leigázott területeken élőket megtérítik, elviszik nekik a civilizációt, és segítik őket, hogy eljussanak arra a szintre, ahol a nagy Európa van. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. június 15-ei számában és online felületén. Apai nagymamámmal sajnos én már nem találkozhattam. Mint mindenkinek a nagyszüleiről, azonban nekem is nagyon sokat beszéltek róla.Rengeteg képet és történetet őrzök, sőt mesélem is ezeket a kislányomnak. Olyan történeteket, amelyek számomra sokáig ismeretlen vidéken játszódtak. Egy olyan vidéken, ami valamikor a miénk volt, de már nagyon régóta más népek fennhatósága alá tartozik. Egy olyan helyen, ahol magyarok születnek, ám magyarként mégis meg kellett tanulniuk egy másik nemzet tagjaként élni és túlélni.
Amikor ezeket a történeteket hallgattam, volt egy külön rész, amit nemcsak megérteni, de befogadni sem igazán tudtam. Sokáig nehezen értettem meg, hogyan érti azt édesapám, hogy a nagymamám, amikor elindult a szülőföldjére, akkor otthonról hazatért. Aztán én is eljutottam Zentára, és megértettem, vagyis inkább megéreztem, milyen az, amikor otthonról érkezel haza. Mert hiába voltak a táblák más nyelven, hiába volt ott a határ, és hiába beszéltek sokan szerbül, mégis amikor körbenéztem, Magyarországot láttam mindenben, mindenhol és mindenkiben. Bizonyos történelmi események kiemelt fontossággal bírnak egy nemzet identitástudatának fejlődésére. Ezek azok az történések, amelyek igazi összetartó erőt jelentenek, s minden magyarnak ugyanazt kell hogy jelentsék. E dátumokat nemcsak megtartjuk, hanem megemlékezünk róluk, emlékeztetünk rájuk és továbbörökítjük az érzéssel együtt, amit jelentenek a nemzet számára. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. június 5-ei számában és online felületén. |
Archívum
October 2024
|
