Nagy Dóra: Otthonról haza

Apai nagymamámmal sajnos én már nem találkozhattam. Mint mindenkinek a nagyszüleiről, azonban nekem is nagyon sokat beszéltek róla. 

Rengeteg képet és történetet őrzök, sőt mesélem is ezeket a kislányomnak. Olyan történeteket, amelyek számomra sokáig ismeretlen vidéken játszódtak. Egy olyan vidéken, ami valamikor a miénk volt, de már nagyon régóta más népek fennhatósága alá tartozik. Egy olyan helyen, ahol magyarok születnek, ám magyarként mégis meg kellett tanulniuk egy másik nemzet tagjaként élni és túlélni.

Amikor ezeket a történeteket hallgattam, volt egy külön rész, amit nemcsak megérteni, de befogadni sem igazán tudtam. Sokáig nehezen értettem meg, hogyan érti azt édesapám, hogy a nagymamám, amikor elindult a szülőföldjére, akkor otthonról hazatért. Aztán én is eljutottam Zentára, és megértettem, vagyis inkább megéreztem, milyen az, amikor otthonról érkezel haza. Mert hiába voltak a táblák más nyelven, hiába volt ott a határ, és hiába beszéltek sokan szerbül, mégis amikor körbenéztem, Magyarországot láttam mindenben, mindenhol és mindenkiben.

Bizonyos történelmi események kiemelt fontossággal bírnak egy nemzet identitástudatának fejlődésére. Ezek azok az történések, amelyek igazi összetartó erőt jelentenek, s minden magyarnak ugyanazt kell hogy jelentsék. E dátumokat nemcsak megtartjuk, hanem megemlékezünk róluk, emlékeztetünk rájuk és továbbörökítjük az érzéssel együtt, amit jelentenek a nemzet számára.

Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. június 5-ei számában és online felületén.