Április 18-án került megrendezésre  a Nemzeti Fórum Kölcsey Körének 42. rendezvénye a Polgárok Házában.

Köszöntőt mondott Dr. Horváth Béla, a Kölcsey Kör vezetője, valamint Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke. Elnök úr bemutatta Arany János - Rege a csodaszarvasról című művének üzbég nyelvre lefordított változatát, valamint  a keleti nyitás fontosságát hangsúlyozta, beszédében kiemelte, hogy  "a rokoni tudat bizalmi tőkét jelent".

Ezt követően a Lakitelek Népfőiskola által támogatott keleti nyelveket ismertető tanfolyamok (azeri, baskír, belarusz, grúz, kazah, kirgiz, ujgur valamint üzbég) résztvevői mutatkoztak be különféle  műsorok kíséretében. Voltak olyan csoportok ahol a résztvevők verset szavaltak vagy énekeltek az adott nyelven, volt ahol  az adott ország történetet mutatták be, de akadt példa arra is, hogy a tanfolyamok részvevői egy előadást mutattak be anyanyelvükön.

"A mi feladatunk ezekben a rettenetes időkben a világgal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak."

Gróf Teleki Pál    1879. november 1-jén született Budapesten Teleki Géza és Muráti Irén egyetlen gyermekeként.  Mind tudományos munkásságát, mind politikai pályáját, mind magánéletét tekintve kiemelkedik a korszak politikusai közül. 
Neki köszönhető, hogy Magyarország igazán felkészülten és méltóan tudott helyt állni a béketárgyalásokon. Az ő nevéhez köthető a Vörös Térkép megalkotása, ő helyezte vissza nemzetünket a nemzetközi tudományos élet térképére, stabilizálta az országot akkor, amikor erre senki nem volt képes.
A végsőkig hitt ebben a nemzetben, hitt Magyarország feltámadásában és mindent megtett annak érdekében, hogy elhallgattassa a szélsőséges elemeket és visszaszerezze a méltatlanul elvett területeinket. Képes volt pártpolitika mentesen ítélni és képes volt arra, hogy felálljon a székből, amikor neki már nem voltak megfelelő válaszai.  Tudta, mikor kell hallgatni, mikor kell önmérsékletet tanúsítani és mikor kell cselekedni. Egyetlen célja ennek a nemzetnek a nevelése, helyes útra terelése, illetve azon tartása volt.  A végsőkig fair play játékos volt, igazi hithű keresztény,  a magyar konzervativizmus egyik legigazabb képviselője.  
Sajnos nem bírta el a rá rótt terheket, habár a végsőkig igyekezett kitartani és nem egy katasztrófától megóvta hazánkat. A végső katasztrófát azonban már nem tudta elkerülni és ezért önkezével vetett véget életének 1941. április 3-án. Munkássága, élete, szemléletmódja és nemzete iránti szeretete, valamint elköteleződése példaértékű minden magyar ember számára.