Kutyalátogatóban: a Miskolci Állatsegítő Alapítvány

Hédervári Fruzsina interjúja Kövér Líviával, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány egyik vezetőjével

Az idén januárban nyilvánosságra került tavaly készített videofelvételen a deteki alpolgármester fia látható, amint baseball ütővel agyonver egy kutyát. A sokakat felháborító tett és a jogosan elvárt felelősségre vonás kilátásba helyezésének elmaradására tett kísérletek sokaknak az utolsó cseppet jelentette az egyre gyakrabban nyilvánosságra kerülő állatkínzások ügyeinek tengerében. Februárban közel tízezer ember fogott össze és hallatta hangját azért, hogy a magyar állatvédelmi törvények gyenge pontjait rendszeresen kijátszók elnyerjék végre a büntetésüket valamint, hogy a megszigorított törvények valóban az állatok érdekeit védjék.  Minderről és a hazai állatvédelem helyzetéről Kövér Líviával, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány egyik vezetőjével beszélgettem, akit arra kértem, hogy segítsen mélyebben belelátni az állatok jólétéért és védelméért helyi szinten mindennap küzdő szervezetek világába.

---

A miskolci székhelyű Állatsegítő Alapítvány, Kisfalvi Nyina és dr. Gulya Angéla alapító tagok és vezetők irányítása alatt, 2000-ben alakult meg, és azóta több mint 10 000 állatnak talált új, szerető otthont. Az általa üzemeltetett menhely szinte az év minden napján, 300 vagy annál is több kutya és 30-40 macska teljes körű gondozását látja el. „Évente akár 600 kutya és 100-150 macska is megfordul nálunk”- tudom meg a menhely vezetőjétől, aki munkatársaival és néhány önkéntes segítségével látja el nap mint nap, a 24 órás felügyeletet és ellátást igénylő munkát. A hely azonban nem egy egyszerű állatmenhely. Elsődleges feladatául a gazdátlan, kóbor sérült állatok befogadását, ellátását, egészségügyi gyógyítását és tartását tűzte ki egészen az új gazdik megtalálásáig. Állatmentő szolgálatot is üzemeltet, mely azt jelenti, hogy ők maguk mennek ki minden polgári bejelentés alapján a balesetet szenvedett, vagy bajba került állathoz. Jogsegélyszolgálatot, ingyenes jogi tanácsadást is nyújt. Területi hatásköre Borsod-Abaúj-Zemplén megyére és a megye határain túlra is kiterjed, így nem ritka a napi 30-40 telefonos bejelentés sem.
Egy ilyen sikeresnek mondható és komplex feladatokat ellátó szervezet fenntartása természetesen nem könnyű feladat.  A legnagyobb kiadást az alapító okiratban is lefektetett profilnak megfelelően a balesetes, sérült és befogadott állatok szakszerű orvosi ellátása jelenti: a 300 kutya esetében csak a vakcinázás költsége 5-6 millió forint és 1-1 törött csont műtése pedig 60 ezer forint. „Amikre az emberek ritkán gondolnak az élelmiszer adományok mellett, amelyekért természetesen nagyon hálásak vagyunk, az olyan mindennapi eszközök, mint a kutyák alatti forgács és alom, a hypo, amelyből 50-60 liter is fogy, mosogatószerek, felmosó eszközök, fertőtlenítő szerek és speciális tápok a kölyök és beteg állatoknak. Ezekre is rengeteget költünk.” Ehhez jönnek még az alacsony havi bérek, és a tetemes összegű közüzemi számlák (víz, gáz, üzemanyag, szemétszállítási díj, stb.) Ha ez még nem lenne elég, a szigorú európai uniós, katasztrófavédelmi, tűzvédelmi előírások, melyek ugyan hozzájárulnak ahhoz, hogy a menhely 100%-ban megfelel a szintén szigorú és gyakori állattartási, állatorvosi és munkavédelmi ellenőrzéseknek, rengeteg pénzt, nem kevés időt és energiát vesznek el.
Nonprofit szervezet lévén az Alapítványnak nem állnak rendelkezésére hónapról hónapra bevételt biztosító pénzügyi források. Sem helyi szintű városi, sem megyei, sem kormányzati szintű anyagi támogatás nem kapnak. Az egyedüli biztosnak mondható forrás a személyi jövedelemadó felajánlható 1%-a, amiért azonban hatalmas verseny folyik a különböző állatvédő szervezetek között is. „Fontos különbséget tenni az engedéllyel rendelkező és az engedéllyel nem rendelkező állatvédő szervezetek között. Az engedéllyel rendelkezőknek Szervezeti és Működési Szabályzatuk is van. Ebben kell meghatározni a szervezet céljait.
Ezért is fontosak az irányvonalak. A mi irányvonalunk szerint elsődlegesen a balesetes-kóbor, majd a kóbor és végül a gazdátlan állatokat mentjük.”- mondja Kövér Lívia, aki arra is felhívta a figyelmemet, hogy sok „haveri alapon” alakult állatvédő szervezet, amik telephellyel nem rendelkeznek és így sokszor a menhelyhez fordulnak elhelyezési segítségért, inkább nehezítik a menhelyek munkáját azzal, hogy konkurenciát jelentenek a pénzügyi forrásokért jelentette harcban. Az állatvédő szervezeteknél is nagyobb vetélytársat jelentenek a Magyarországon még mindig nagyon kedvelt gyepmesteri és sintértelepek, melyek a befogott állatok elaltatásával hívják fel magukra a támogatói figyelmet. Ezzel az állatmenhelyek nem tudnak versenyre kelni, hiszen ha ők is az elaltatás módszerével „hirdetnének”, nem csak az emberek szemében kialakított kép törne össze, de támogatóikat is elveszítenék pillanatok alatt. A megoldásnak valahol a két hozzáállás között kellene lennie. Kellene, de nem lesz, mert Magyarországon a sintértelepek felszámolására irányuló európai uniós kezdeményezés ellenére a pályázati lehetőségek továbbra sem állnak a menhelyek rendelkezésére. 
​Sajnos nem csak ez az egyetlen gyenge pontja van a hazai szabályozásnak. Ahogyan a menhely vezetője mondja: „Törvény van, hellyel-, közzel jó, de senki nem tudja a végrehajtási utat.” Ez azt jelenti, hogy a mindennapi munkája során a menhely leginkább bántalmazott és illegális kutyaviadalokon megsérült állatokkal találkozik, akiknek ügyében sokszor nehéz a hatóságokkal együttműködni. Ennek oka, hogy sokszor sem a rendőrség, sem a jegyző nincs tisztában a vonatkozó állatvédelmi törvényekkel. Persze olyan esetek is akadnak, amikor a rendőrség segítsége nélkül a bántalmazott állatok a minimális segítséget sem kapnák meg. A rendőrségi ügyek általában nem jutnak el a bírósági szakaszig vagy, mert csak közmunkára ítélik az elkövetőt vagy, mert egyszerűen elmarad a büntetés. Ellenkező esetekben akár egy évig is elhúzódhat a folyamat, de még ekkor sem borítékolható a büntetés. Ez idő alatt az állat megfelelő gondozása jelenti a legnagyobb kihívást, ugyan is a törvény előírja, hogy amíg az ügy le nem zárul, nem lehet az állathoz nyúlni. Az ilyen esetekben lép közbe a rendőrség és éri el a tulajdonosi jogról való lemondást. A felmerülő költségeket persze minden ilyen esetben a menhelynek kell állnia.
Minden nehézség és akadály ellenére a miskolci állatmenhely évről évre szépül és fejlődik. A megalakulásnál még csak egy kennelsorral rendelkeztek, mára két új sor épült, így már három jelent fedett „otthont” a kutyáknak. A nemrég átadott kifutóterület több mozgási lehetőséget és egy nyugodt helyet is biztosít a lábadozó állatoknak. Az esőálló és napsugaraktól védett fedett részek is az állatok nagyobb kényelmét hivatottak szolgálni, a szintén nemrég felépült filagória pedig a látogatók kényelmét. Az Alapítvány hivatalos Facebook oldalát is rengetegen követik, az állatok sorsait sokan segítik. A minden hónap második vasárnapjain megrendezett Kutyagolás nevű program is nagyon népszerűvé vált, ezeket az eseményeket fiatalok és idősebbek egyaránt sokan látogatják, ilyenkor a menhely saját gyártású csokijának megvásárlásával is igyekeznek segítséget nyújtani a szervezetnek. A menhely előtt további célok is állnak. Szeretnének egy új ún. anyakutya kennelsort, fogadó és oktatótermeket is. A tervezett műtő építését és berendezését már megkezdték, azonban befejezéséhez, csak úgy, mint az összes terv eléréséhez, még számottevő anyagi fedezet lenne szükséges.
Bízom benne, hogy a jövőben lassan a magyar szabályozási és pályázati feltételek is úgy fognak változni, hogy azok valóban az állatok védelmét és az őket segítő szervezetek munkáját segítsék. A változás mindig időigényes folyamat, ahol az első lépést, véleményem szerint, egy, a felek részéről nyitottságot igénylő, közös párbeszéd jelenthetné.

---