Az ítélet: luxus, amíg csak bírjuk

Mindig is úgy gondoltam, hogy az igazságszolgáltatásban tevékenykedő emberek egy teljesen más világban élnek és teljesen másként gondolkodnak az életről és az emberek tetteiről, mint a hétköznapi emberek. Éppen ezért sosem tudtam magamat elképzelni jogászként, ügyvédként vagy bíróként. Most sem tudom, viszont azt igen, hogy vannak olyan cselekedetek, amiket nem lehet pusztán könyvekből és paragrafusokból megítélni. A baj az, hogy mindig csalódnom kell és egyre inkább gondolom úgy, hogy az igazságszolgáltatás valóban szolgáltat, csak nem igazságot.

Azt meg tudom érteni, hogy a halálbüntetés kérdést illetően más és más vélemények vannak. Ez tényleg egy olyan kérdés, amit több oldalról meg lehet vizsgálni és tényleg eszmerendszeri különbséget hatják át. Azt azonban már egyáltalán nem tudom megérteni, hogy egy tömeggyilkosnak, hogyan ítélhetnek a javára, ráadásul egy olyan kérelem kapcsán, ami szemen köpi az áldozatokat, a jogot, az életet és egyáltalán mindent, amitől emberek lehetünk.

Anders Breivik, az a norvég tömeggyilkos, aki egy nyári táborban 2011-ben 77 ember életét oltotta ki és aki a liberális igazságszolgáltatást kiröhögve éli mindennapjait továbbra is a börtön falai között. Neki azonban ez nem elég, még az emberi jogai miatt perli is a bíróságot, és ha ez még mindig nem elég elképesztő, akkor közlöm, hogy nem eredménytelenül tette ezt, mert megnyerte a pert. Bizony, az, aki 77 ember életét vette el, ezzel megnyomorítva családok életét, nemhogy nem került villamosszékbe, de még hangosan követeli is az emberi jogainak védelmét. Ő, aki az élethez való jogot teljesen figyelmen kívül hagyta és gyerekeket mészárolt le. Ebben a liberális világban ezért nem halálbüntetés jár, hanem nevetséges 21 évet kapott, mert Norvégiában ezt nevezik a legsúlyosabb büntetésnek.

A mi drága jó Andersünk pedig tisztában van vele, mennyire nevetséges is ez az igazságszolgáltatásnak nevezett kabaré, így beperli a bíróságot azért, mert szerinte embertelenül bánnak vele. Ez alatt pedig azt kell érteni, hogy hideg kávét kap, nem kenik meg rendesen a kenyerét margarinnal, nincs internete, nem kap testápolót és ezért száraz a bőre, a sort pedig még lehetne folytatni. Ezzel szemben van televíziója, három cellája, külön konyhája és mosógépe, számítógépe, meg videojátékai. Ezt nevezik Norvégiában embertelen körülményeknek.

Nem titok, hogy a Skandináv országok a legliberálisabbak, de kellene lennie egy határnak. Nem normális és az emberi élet szentségének sárba tiprása az, ha egy tömeggyilkos ilyen körülmények között élhet, ha vinnyoghat meg perelhet az emberi jogaira hivatkozva és még pert is nyer. Egy normális, egészséges társadalomban egy ablaktalan cellában kellene meghalnia, ha már annyian nem értenek egyet a halálbüntetéssel, ami szerintem ebben az esetben nagyon is indokolt lett volna.

Tudtommal a jog hivatott arra, hogy megvédje egymástól az embereket és segítse a normális, zavartalan együttélésüket. Aki pedig megszegi a legalapvetőbb jogot, azt igenis ki kell zárni a társadalomból, mert veszélyezteti annak meglétét. Így kellene ennek a dolognak működnie, de jelenleg azt láthatjuk, hogy ennek az eszmének a megcsúfolása zajlik és nem áldozatokat, vagy az életet, vagy a békét védik, hanem pontosan azokat, akik ezeknek az elpusztítására törekszenek. Ez pedig ahhoz fog vezetni, hogy szépen lassan kiölünk mindent, ami megvéd minket és ami miatt értelmes lényeknek mondhatjuk magunkat.

​Zárásképpen, a mostani állapotok leírására hoznék egy idézetet, ami nem egy konzervatív ideológus szájából hangzott el, hanem az az ember mondta, akinek magát a jogrendszert köszönhetjük. „Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.” (Montesquieu)

​Írta: Nagy Dóra