Manapság, amikor a kultúrharc a tetőfokára hág, mindenki igyekszik kivenni belőle a részét és önjelölt kritikusnak áll.Különösen igaz ez a baloldali sajtó munkatársainak egy részére, akik mindennek nekimennek, annak érdekében, hogy végre megbukjon „az Orbán”. Most éppen a Prima Primissima okozott akkora felháborodást a balliberális oldalon, hogy egyből billentyűzetet ragadtak és belekiabálták bánatukat a világba.
Ugyanis Lezsák Sándort, az Országgyűlés alelnökét, aki nem mellesleg költő is, a VOSZ Bács-Kiskun megyei területi szervezete irodalom kategóriában jelölni merészelte. Nem is kellett sokat várni rá, hogy felcsattanjanak a balliberális oldalon és egyből a NER befolyásolásáról, politikai ráhatásról és Demján Sándor emlékének meggyalázásról írjanak hangzatos szalagcímekkel, de kevés tartalommal bíró cikkeket. Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2018. november 22-ei számában és online felületén.
0 Comments
Jelenleg a „bemondásra elítélünk bárkit, bármiért” korát éljük.Mindennap tanulok valamit a mai kor liberálisaitól. Valószínűleg mindenki találkozott azokkal a vicces táblákkal, amikre ez van ráírva, hogy első szabály: apának mindig igaza van, második szabály: ha nincsen, akkor életbe lép az első szabály. Na, ez a humoros tábla szerintem minden liberális falán ott virít, csak ők ezt nem viccnek szánják, hanem komolyan is gondolják.
Jelenleg a „bemondásra elítélünk bárkit, bármiért” korát éljük. Elindítottak egy olyan mozgalmat, ami eredetileg tényleg fontos és komoly problémára hívta fel a figyelmet, történetesen a szexuális zaklatás, visszaélés és erőszak problémájára, amit aztán szépen kisajátítottak és haszonszerzésre használnak azóta is. Mindenről szól ugyanis már a #metoo-mozgalom, csak a valódi áldozatokról nem, ráadásul ezeknek az embereknek a tragédiáját használják fel fegyverként. Hollywoodban rég elfeledett vagy az áhított áttörést nem elérő színésznők alkalmazzák sok esetben ezt az eszközt, mint ahogyan a politika világában is karaktergyilkosságként használják fel a vádaskodásokat. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. november 16-ai számában és online felületén. Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió örökös főbemondója, az 1956-os forradalom és szabadságharc hangja. Nagy Dóra, az IKoN elnöke személyes találkozásukat felidézve emlékezik meg róla és búcsúzik Feri bácsitól. Isten nyugosztalja. A megemlékező sorokat ide kattintva olvashatják el.  Demeter Márta a tökéletes példája annak, milyen kaotikus és veszélyes állapotok uralkodnak ma az ellenzéki oldalon.Kaotikus, mert összevissza ülnek be egyik helyről a másikra, lépkednek ki a pártjukból, és támadnak egymásnak, illetve veszélyes, mert olyan dolgokról nyilatkoznak, bemocskolva ezzel ártatlan embereket, amit egy felelős és hozzáértő képviselő soha nem engedne meg magának. Eddig leginkább önmagukra voltak veszélyesek, amin igen jól szórakoztunk, ám a mostani fejleményeket látva kezd a komédia tragédiába torkollni, és ez egyáltalán nem vicces.
Az LMP-s országgyűlési képviselő, a honvédelmi és rendészeti bizottság alelnöke, aki sikeresen megszerezte a pártja társelnöki tisztségét is annak ellenére, hogy a minap akkorát hazudott, hogy azt Gyurcsány Ferenc is megirigyelhetné. Mondjuk, Demeter MSZP-s volt előtte, tehát volt kitől tanulnia, mert tudjuk jól, ha valami megy ennek a bandának, az a reggel, éjjel meg este való hazudozás. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. október 26-ai számában és online felületén. Hűha, nagy a baj az ellenzéki oldalon, ahol most a nagy ellenállás időszaka a trendi!Érzékelik ezt a kétszer-háromszor bukott politikusok is, akik úgy vélik, az a legjobb megoldás, ha először visszavonulást színlelnek, hogy aztán leporolják magukat és visszatérjenek a közéletbe. Ezt nevezik ők megújulásnak. Nyilván azt várják ettől, hogy az emberek azt kiáltják majd a hírre, hogy „halleluja, megmenekültünk”, de ehelyett inkább azt lehet hallani: „édes istenem, inkább meneküljünk”!
Hogy kikről is van szó? Azt ugye látjuk, hogy a nagy összeborulás, majd széthullás elhozta a pártokból kiugró, ezáltal még „függetlenebbé” váló politikusok korszakát. Idetartozik a székekkel nem nagy barátságot ápoló Hadházy Ákos, vagy az anya szótól hidegrázást kapó, és az ellenzéki ámokfutás után a díjazás miatt háborgó Bősz Anett, vagy a magát influencernek képzelő és jelenleg videós misszión tartózkodó Vona Gábor. Csatlakozott most ehhez a táborhoz a kompromisszumok nélküli életre vágyó, az ellenzéki teszetoszaságot eddig segítő, most azonban megunó, de mindezért a jutalmát felmarkoló, egészen New Yorkig ösztöndíjjal és Fekete-Győr Andrással szaladó Szél Bernadett. Ne feledjük, ezek között olyan politikusok vannak, akik fél évvel ezelőtt még miniszterelnökök szerettek volna lenni. Látva, milyen lelkiállapotba jutottak, ez elég ijesztő gondolat. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. október 4-ei számában és online felületén. A migráció kérdése egyértelműen egy nemzetek és ideológiák feletti téma, ami nemzetek közötti együttműködés útján oldódhat csak meg.Miközben továbbra is tart az öröm a balliberális oldalon, mert ők úgy tudják, hogy Orbán Viktort és kormányát most aztán nagyon megfenyítették, amiből egyenesen következik az, hogy már meg is buktak (immáron vagy kétszázadik alkalommal), azért maradt idő az aggódásra is. Már most félnek attól, hogy az európai parlamenti választások fő témája a migráció lesz, ami rájuk nézve igencsak hátrányos megközelítése a kampánynak, hiszen továbbra sem képesek értelmes válaszokat adni a kérdésre.
A fontosság tekintetében, illetve az Európai Unió szerepével kapcsolatban hatalmas hiányosságok és nagy problémák uralkodnak a fejekben. Mondjuk ki, Európa jövője szempontjából korántsem égető kérdés, hogy egy miniszterelnök miért ment vagy nem ment ki a melegfelvonulásra. Az azonban már annál inkább, hogy a kontinens hagyományainak és értékeinek teljesen idegen elemekkel akarják megoldani a munkaerőhiányt. Mi lehetne fontosabb téma annál, mint ami egész Európa jövőjét és békéjét fenyegeti? Nem ilyenkor kellene kicsúcsosodnia az Európai Unió lényegének? Azoknak az értékeknek (és nem ideológiáknak) a védelmében, amelyek egyetemesek minden európai nemzet számára? Legalábbis annak kellene lenniük. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. október 1-ei számában és online felületén. Emberi jogokról papolnak, miközben hagyják, hogy emberek haljanak meg merényletekben. A magyar jogállamiság helyzete miatt agódnak, miközben Európa jövőjével játszanak.A második világháború után Európa romokban hevert. Emberek milliói veszítették életüket, birodalmak kerültek a csőd szélére, városok, otthonok lettek egyenlők a semmivel, nemzetek szakadtak szét. A jövő, nemcsak a vesztes hatalmaknak, de még a győzteseknek is bizonytalan volt. Nem tudták, merre és hogyan tovább, nem tudták, rendbe lehet-e hozni az országok gazdaságát, az emberek életét. A háború mindent tönkretett, feldúlta a kontinenst, és már csak az volt a kérdés, hogy milyen hatással lesz mindez Európa jövőjére nézve. El kellett rendezni a kialakult viszonyokat és meg kellett alkotni egy gyümölcsöző kapcsolatrendszert. Európa különálló államokból és nemzetekből állt, így sokkal nehezebb volt ezt a közösséget létrehozni, mint Amerika esetében. Közös alapokhoz kellett tehát nyúlni, olyan alapokhoz, amelyek minden európai nemzet számára ugyanazt jelentik vasfüggönyön innen és túl. Ez az összekötő kapocs a kereszténység volt.
Az alap mellett olyan vezetőkre, államférfiakra is szükség volt, akik képesek létrehozni egy közös értékeken nyugvó közösséget. Ilyen volt Robert Schuman és Konrad Adenauer, akik a kereszténység alapeszméiből építkezve fogalmazták meg az Európai Unió alapját. A nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségében hittek, amit a keresztény tanításokból vezettek le. A tolerancia, a szolidaritás, az egyenlőség nem liberális, hanem bizony keresztény fogalmak. XIII. Leó és XI. Pius pápa tanait vették alapul, ebből építkeztek. A kohézió, a koordináció és egymás segítése volt a cél. A tagállamokat egyenlő jogokkal, kötelezettségekkel és szabadsággal kezelték és ruházták fel. Igazi, példaértékű és rendíthetetlen vezetők voltak, akik hittek a közös európai jövőben és a kereszténység összekötő erejében. Éppen ezért nem lennék meglepve, ha az Európai Unió eszméjének és rendszerének megálmodói most forognának a sírjukban, látva, hová jutott el Európa hatvankét év alatt. Adenauer egyszer azt mondta: „Mind egy ég alatt élünk, de nem mindegyikünknek azonosak a látóhatárai.” A mostani állapotokat látva azonban már abban sem vagyok biztos, hogy egyazon ég alatt élünk. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. szeptember 22-ei számában és online felületén. Az IKON dunántúli tagjai Szepesi Gergő irányításával, a Magyar Műhely Alapítvánnyal közösen több hónapos könyvgyűjtési munkájának köszönhetően számos értékes kötetet juttathatott a Felvidékre. Az MKP ifjúsági tagozatának tagjai, a Via Nova munkatársai szállították el a könyveket. Az IKON fontosnak tartja, hogy a határon túli magyar közösségek megfelelő mennyiségű és minőségű magyar nyelvű könyvhöz jussanak, így - ahogyan eddig is tettük - a közeljövőben is szervezni fogunk hasonló könyvgyűjtő akciókat. Az ellenzék ma rosszabb állapotban van, mint valaha.Írhatnám azt, hogy öt hónappal az országgyűlési választások után az ellenzék talpra állt, összeszedte magát, kitalálta az irányokat, felvette a ritmust, és megtalálta a vezetőit. Igen, írhatnék ilyeneket, csak éppen nem tudok. Az ellenzék ma rosszabb állapotban van, mint valaha.
Pedig lassan itt az idő, hogy a képviselők elfoglalják helyüket a parlamentben, a pártok pedig felkészüljenek a következő megmérettetésre, az európai uniós választásokra. Már látni kellene, kik veszik át a vezető szerepet és kik lesznek a jelöltek. Látni kellene, hogy a vereséget követően hogyan építik fel magukat és a céljaikat. Kellene, de mégsem látjuk. Helyette nagyobb a zavar és a köd, mint eddig bármikor. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. szeptember 6-ai számában és online felületén. Igazán érdekes korkép rajzolódik ki előttünk, ha megnézzük, milyen folyamatok indultak el a művészet terén a világban.Színészek nem játszhatnak el bizonyos szerepeket, ma már nem lenne megfelelő a Monty Python szereplőgárdája, mert túl fehér, túl heteroszexuális és túl sok benne a férfi.
Magyarországon nem telik el úgy nap, hogy ne agonizálna valamelyik balliberális azon, hogy itt diktatúra van, korlátozzák az ilyen-olyan jogaiban, gondolatrendőrség működik, átmossák az emberek agyát, a NER elnyomó rendszere megfojt mindent, és a sort még lehetne folytatni. A sorrend attól függ, hogy éppen, hol nyitotta ki az illető az erre kiadott balliberális, „Segítség, minket elnyomnak!” elnevezésű kiskátéját, amiből csemegézheti az erre megadott fogalmakat. Természetesen mindezt azért teszik, mert rettegnek, aggódnak, félnek. Folyamatosan. Főleg, ha olyan cikkeket olvasnak, látnak, amelyekben az általuk sajátnak tartott terület(ek)ről van szó, de nem az általuk megadottak alapján. Ne véleményezze őket senki, tessék szépen elhallgatni. Elvileg mindenkinek joga van leírni a véleményét, mint ahogyan ahhoz is, hogy az olvasó eldöntse, mit is gondol egy-egy témáról. Ezt szokás a véleménynyilvánítás szabadságának nevezni, legalábbis itt nálunk, ebben a sötétnek kikiáltott diktatórikus országban még így hívják. Nem úgy a mai kor liberálisainál. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. augusztus 7-ei számában és online felületén. |