|
"Szeretnék egyszer szabadon emlékezni a szülőhazámban."  Trianon fájdalma húsbavágóan először London utcáin mart belém, mikor elborították a Tower árkát a vörös pipacsok.
Családom egy része a mai napig Erdélyben él, így a gyakori hazalátogatások már eléggé rezignálttá tettek a kulturális behatások iránt. A katonákkal körülvett vonatok Biharkeresztesen, az egyenként kipakoltatott csomagok a határnál. Román utcanevek és szobrok olyan tereken, melyeket magyarok építettek, román táblák azon az erkélyen, ahol Jókai Mór beszélt a tiszteletére összegyűlt tömegnek. Egy pöffeszkedő, tájidegen ortodox katedrális hősiesen védett nagyváradi vár előtt, melynek története regényeket érne meg. Ezek mind-mind kiharaptak egy részt abból az idealizmusból és igazságérzetből, ami minden kamasznak sajátja. Úgy éreztem egy idő után, hogy a gyászom szülővárosom iránt lelkem mélyére süllyedt. "A legfontosabb számunkra a magyarság összetartása, éljük bárhol a világban, vagy már szórványban, de soha nem szabad feledni, hogy : egy vérből valók vagyunk."
"A trianoni vágóhídon a Magyar Királyság testét szabdalták, de a kicsorduló vér minden közép-európai nép vére volt."
"Végre merjünk merítkezni őseink erényeiből és évezredes bölcsességéből, amit ránk hagytak és merjünk mi is valóban Élni e hazán."
"Magyarul élünk, tanulunk, éneklünk, imádkozunk, dolgozunk, a magyar nemzet részévé váltunk közjogi értelemben is, és új szilárd pillérekre helyeztük a nemzetpolitikánkat."
"A jelenlegi határainkon túl érti meg igazán az ember, hogy milyen az, amikor egy nemzet testéből darabokat tépnek ki. "
"Még mindig égnek az őrtüzek, még mindig egy egységet alkotunk és még mindig nem tudtak megtörni bennünket. "
"Azt a kimondhatatlan "valamit" tárgyalták szeletekben, amit Életnek hívhatunk. "
"Nemzetünk bizonyította az elmúlt 100 évben is azt, hogy nincs olyan veszedelem, amit ne lennénk képesek legyőzni, ha összefogunk."  Sokszor gondolkodtam azon gyerekként, amikor az elcsatolt határontúli területeken jártam, hogy milyen jó is volna, ha ezek a csodás tájak és falvak még mindig hivatalosan is Magyarország részei lennének. Folyton folyvást feltettem a kérdést édesanyámnak, amikor a külhoni magyarlakta favakban jártunk, hogy: „Anya hát, ha itt mindenki magyarul beszél akkor ez a területet miért más országhoz tartozik?”
"...minden eszközzel harcolni kell a kisebbségi jogok maximumáért, az autonómiáért."  100 év telt a trianoni békeszerződés aláírása óta. Gyermekkorom egyik meghatározó emléke az, amikor megértettem a térképeken látható két Magyarország formája és területi nagysága közti különbséget. Éles fájdalom hasított belém.
 A történelmi dráma azt a beszédet dolgozza fel, amelyet Apponyi gróf a magyar küldöttség vezetőjeként Magyarországot képviselve 1920. január 16-án,a trianoni béketervezet végleges lezárása után mondott el a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében.
"Trianonban Magyarországot a nyugati nagyhatalmak lélegeztetőgépre tették."  Számomra Trianon egy mérhetetlen nagy fájdalmat jelent, ami egész életemen át végigkísér. Nem találunk példát a világtörténelemben arra, hogy egy népet ennyire megaláztak volna, ugyanis Trianonban Magyarországot a nyugati nagyhatalmak lélegeztetőgépre tették. Nem túlzás ezt állítani, hiszen a diktátummal leválasztották rólunk az ország területének kétharmadát, és az ország népességének 63%-át, így minden harmadik magyar a határon túlra került. Románia megszerezte a Partiumot, Erdélyt, Máramarost, Kelet-Bánságot, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a Délvidéket, Muraközét, Drávaközt, Ausztria Őrvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket, Kárpátalját, Csallóközt.
"...teljesen más valamit tudni, mint megtapasztalni."  Mindig is tudtam, hogy határainkon túl is élnek magyarok, beszélnek magyarul. Hallottam Erdélyről, Délvidékről, Felvidékről. Jártam is itt-ott leginkább átutazóban és ismertem olyan embert, aki külhoni magyar. De teljesen más valamit tudni, mint megtapasztalni. Első és máig egyik legmeghatározóbb élményem az volt, mikor 2015-ben a vajdasági Nemesmiliticsre utaztunk. Nem tudtuk merre kellene keresni a kultúrotthont, így bementünk az orvosi rendelőbe érdeklődni. Nem tudván mire számítsunk egyik társunk, aki beszélt valamennyire szerbül egyből magához vette a szót és kérdezősködni kezdett egy helyi bácsitól. A bácsi nem értette mit akarunk és ennyit mondott: esetleg magyarul?
 A Székely himnusz a magyarság egyik legidősebb összetartozás éneke. Önmagában is szimbólum, melyet minden patrióta ismer és szeret. De vajon mit tudunk erről a műről? Ki a szerző, mikor íródott, egyáltalán mi is az a Székely himnusz? Rövid írásunkban felelevenítjük a Székely himnusz rövid történetét.
 A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága Trianon századik évfordulója és a Nemzeti összetartozás napja alkalmából „Milyen jó, hogy itt vagyunk” címmel videópályázatot hirdetett fiataloknak, amelyre május 25-én éjfélig lehet jelentkezni.
|
