Nagy Dóra: A „nem lesz” felé tartva

​Emberi jogokról papolnak, miközben hagyják, hogy emberek haljanak meg merényletekben. A magyar jogállamiság helyzete miatt agódnak, miközben Európa jövőjével játszanak. 

A második világháború után Euró­pa romokban hevert. Emberek milliói veszítették életüket, birodalmak kerültek a csőd szélére, városok, otthonok lettek egyenlők a semmivel, nemzetek szakadtak szét. A jövő, nemcsak a vesztes hatalmaknak, de még a győzteseknek is bizonytalan volt. Nem tudták, merre és hogyan tovább, nem tudták, rendbe lehet-e hozni az országok gazdaságát, az emberek életét. A háború mindent tönkretett, feldúlta a kontinenst, és már csak az volt a kérdés, hogy milyen hatással lesz mindez Európa jövőjére nézve. El kellett rendezni a kialakult viszonyokat és meg kellett alkotni egy gyümölcsöző kapcsolatrendszert. Európa különálló államokból és nemzetekből állt, így sokkal nehezebb volt ezt a közösséget létrehozni, mint Amerika esetében. Közös alapokhoz kellett tehát nyúlni, olyan alapokhoz, amelyek minden európai nemzet számára ugyanazt jelentik vasfüggönyön innen és túl. Ez az összekötő kapocs a kereszténység volt.

Az alap mellett olyan vezetőkre, államférfiakra is szükség volt, akik képesek létrehozni egy közös értékeken nyugvó közösséget. Ilyen volt Robert Schuman és Konrad Ade­nauer, akik a kereszténység alapeszméiből építkezve fogalmazták meg az Európai Unió alapját. A nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségében hittek, amit a keresztény tanításokból vezettek le. A tolerancia, a szolidaritás, az egyenlőség nem liberális, hanem bizony keresztény fogalmak. XIII. Leó és XI. Pius pápa tanait vették alapul, ebből építkeztek. A kohézió, a koordináció és egymás segítése volt a cél. A tagállamokat egyenlő jogokkal, kötelezettségekkel és szabadsággal kezelték és ruházták fel. Igazi, példaértékű és rendíthetetlen vezetők voltak, akik hittek a közös európai jövőben és a kereszténység összekötő erejében. Éppen ezért nem lennék meglepve, ha az Európai Unió eszméjének és rendszerének megálmodói most forognának a sírjukban, látva, hová jutott el Európa hatvankét év alatt. Ade­nauer egyszer azt mondta: „Mind egy ég alatt élünk, de nem mindegyikünknek azonosak a látóhatárai.” A mostani állapotokat látva azonban már abban sem vagyok biztos, hogy egyazon ég alatt élünk.

Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. szeptember 22-ei számában és online felületén.