"Nemzetünk bizonyította az elmúlt 100 évben is azt, hogy nincs olyan veszedelem, amit ne lennénk képesek legyőzni, ha összefogunk." Sokszor gondolkodtam azon gyerekként, amikor az elcsatolt határontúli területeken jártam, hogy milyen jó is volna, ha ezek a csodás tájak és falvak még mindig hivatalosan is Magyarország részei lennének. Folyton folyvást feltettem a kérdést édesanyámnak, amikor a külhoni magyarlakta favakban jártunk, hogy: „Anya hát, ha itt mindenki magyarul beszél akkor ez a területet miért más országhoz tartozik?” Felnőtt fejjel erre a kérdésre azt a választ adnám a múltbeli önmagamnak, hogy ugyan ezek a tájak jogilag más országok részét képezik, ettől függetlenül még a mi szívünkben Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély és Burgenland örökre az 1000 éves Magyarország részei maradnak majd. Ezt az érzést senki nem veheti el tőlünk. Gyermekeimnek, amikor majd járom velük e káprázatos tájakat azt fogom majd mindig hangoztatni, hogy most otthonról hazaérkeztünk.
Erkölcsi kötelességünk felelősséget vállalni a határontúli testvéreink iránt. Az Anyaországból minden erővel támogatnunk kell őket és támaszt kell nyújtanunk nekik akkor amikor elnyomják őket, csak azért mert magyarok. Nemzetünk bizonyította az elmúlt 100 évben is azt, hogy nincs olyan veszedelem, amit ne lennénk képesek legyőzni, ha összefogunk. Meggyőződésem szerint 1920 június 4-én senki nem gondoltam volna, még azt, hogy a diktátum után még 100 évvel is lesz egy erős összetartó magyar nemzet a Kárpát- medencében. Számomra ez a tény ad reményt a jövőt illetően. Comments are closed.
|
Archívum
October 2024
|