Bennünk élő Trianon VI. - Pécseli Anna: Mi kitartunk

"Még mindig égnek az őrtüzek, még mindig egy egységet alkotunk és még mindig nem tudtak megtörni bennünket. "

​Pontosan 100 évvel ezelőtt, június 4-én nemzeti történelmünk egyik lesújtó napját élhették meg őseink. Ezeket a mély, sajgó sebeket az idő nemzedékekkel később sem gyógyította be. A csonkolást látjuk, érezzük, de még mindig nem fogadjuk el szívünk mélyén, hogy így történt. Az emlék, az érzés és a csendes fájdalom örökre megmarad, de a tény nem változik, csak napról napra erősödik. A merényletet elkövették ellenünk, a diktátum megszületett. Sokmillió magyar testvérünket büntették meg pusztán azért, mert hívta őket a Haza.

A hívó szóra jöttek…harcoltak és a mai napig harcolnak. Ezt a harcot nem állítja meg semmilyen határ még 100 év után sem!   Tudjuk, hogy akkor és most sem az erkölcsi fölény vezette azokat a „győzteseket” -csupa kisbetűvel-és hazaáruló „segítőiket”. Mindent, amit képviseltek pusztán csak arra szolgált, hogy a háború, viszály és pusztítás magjait szétszórják és megvárják, hogy beérjen a mérgező termés. 

Mindezek ellenére, MI MAGYAROK kitartottunk! Még mindig MI vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb nemzete. Még mindig égnek az őrtüzek, még mindig egy egységet alkotunk és még mindig nem tudtak megtörni bennünket. 

Kitartunk a nehéz időkben, segítjük egymást. A felnövekvő nemzedékek között barátságok születnek és a viszontlátás öröme ad erőt határon innen és túl ahhoz, hogy tudjuk miért is vagyunk “egy vérből valók”. 
​
És közben szívünk mélyén továbbra is várunk… Várunk arra, hogy ez a szétszakított nagy nemzet újra együtt lehessen. Mert igenis hihetünk abban, hogy az igazságtalanságot egyszer felváltja majd az igazság.