Bennünk élő Trianon V. - Kovács Ferenc: Te mit teszel?

"Azt a kimondhatatlan "valamit" tárgyalták szeletekben, amit Életnek hívhatunk. "

​Sokféle dolog eszembe jut Trianon kapcsán: igazság, értékek, nyomor. Létezik olyan dolog, hogy igazság? Az, hogy egy nemzetet meggyaláznak, meghurcolnak, holott döntéshelyzete nem volt a kialakult helyzetben, elgondolkoztat. Persze, a kifogás meg van – „csak az egyensúlyt állította helyre” – de milyen egyensúly az, amely csak a mérleg egyik serpenyőjébe rak?

Az én szemem előtt a Család, Haza, Nemzet, Isten, Magyar Szent Korona lebegnek, közéjük alá-fölé rendelést nem tudok helyezni, valószínűleg azért, mert egymással nem versengenek, sokkal inkább kiegészítik egymást. Azt a kimondhatatlan "valamit" tárgyalták szeletekben, amit Életnek hívhatunk. 

Számunkra az 1000 év története, az Ország egysége a nemzeti öntudat része – megmondja, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, miért élünk, miért harcolunk. Benne vannak az Őseink, mi és Unokáink. Megérte az „egyensúly” mindazt a sok meg nem született gyermeket, összezúzott szándékot, széttört sorsot és családot? Nyilván, a győzteseknek. Mi, vagy ki hatalmazta fel a döntéshozókat erre? A győzelem? Az erő? A képesség? Feláldoztak egy Népet mások oltárán. Igazság ez? Nem az, de mi tanulhatunk belőle. 

Ahogyan a Trianont több száz évvel megelőző történelem a Sorson keresztül végighullámzott és magában Trianonban csúcsosodott ki, ugyanúgy nem mondhatjuk, hogy egy esemény, amely születésünk előtt történt, nincs hatással az életünkre. Mert ez nem igaz! Érezteti a hatását minden áldott nap és fogja is a nemzetünk további jövőjében us. Nem csak emlékezni kell tehát ilyenkor, hanem a saját bőrünkön érezni az igazságtalanságot, a jelen elnyomását – és a felelősséget, hiszen az, amit ma megtehetünk, még évszázadokra meghatározhatja az utánunk jövők életét. 

Nem az Ősök miatt kell emlékeznünk, hanem – legalább – magunk, de inkább az unokáink életéért. A felelősségvállalás csupán az alap, a megmaradásért és a jövőnkért tennünk is kell. Így már csak az a kérdés marad: te mit fogsz tenni?