IKON
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Fiatal Tehetségek Program
  • Galéria
  • Dokumentumok
  • XI. FiPoliT
  • Magyar Szemmel
  • Kiadványaink
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink

Ez történt 100 éve II. - Budapesti Hírlap

5/19/2020

 
Picture
Picture
A mostani választásunk a Budapesti Hírlap 1920. május 19-ei számának címlapján szerepelt. Egy, az újsághoz beérkezett "közleményt" hoztak le benne, majd erre reagáltak. Azért választottuk ez a cikket, mert olyan ellentéteket fogalmaz meg, amiben mi is élünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy 100 évvel ezelőtt is ugyanazok a nemzetellenes frázisok jelentek meg, mint napjainkban. Ha a kissé régies nyelvezettől eltekintünk és nem látjuk a dátumot, még akár azt is hihetnénk, hogy a mostani ellenzék valamelyik tagja fogalmazta meg.
Egyén és nemzet.

Egy B. H. betűkkel aláírt közleményt kaptunk, azzal a megjegyzéssel, hogy tetszés szerint fölhasználható. Mi hát ezennel fölhasználjuk s kiadjuk itt, első helyünkön, mert homlokegyenest ellenkezik mindazzal, a mit mi helyesnek és igaznak tartunk. A közlemény egy genfi hirről iródott és így szól:

Egy igénytelen rövid hirt olvastam ma az ujságban. „A Baseler Nationalzeitung” – mondja a hir – „rámutat arra, hogy Magyarország határainak megváltoztatása nem áll többé a békeértekezlet módjában, minthogy a szomszédállamokban a nemzeti mozgalom most épp olyan heves, mint magában Magyarországon.”

Ez a felfogás kétségtelenül helyes és az állitott tény természeti kényszerüséggel áll és végzetszerüen változtathatatlan. Ha az egyik nemzet az ő saját érdeke és hatalma szempontjából kiáltja, hogy: „Nem, nem, soha!”, akkor nem csodálkozhatik, ha ugyanazt hallja a másik nemzet oldaláról. Ezért kezdettől fogva nagy kár volt az országhatárok kérdését a „nemzeti érdekek” és vágyak, igények, jogok és tradíciók szempontjából nézni, nem pedig az összes nemzetek (helyesebben az összes emberek) közös érdekének, a közbékének, a szervezett, közös gazdasági, jóléti és kulturmunka szükségének szempontjából. Ez lett volna az egyetlen jogos, emberi, keresztyéni szempont.

A másik a pogány szempont. A bálványoké. Az a felfogás, a mely nem emberekből alkot, célszerű szervezettel és az erők egyesítésével, boldog nemzeteket és ezekből együtt egy nemesebb emberiséget, hanem megfordítva, nemzeteket tesz emberképű, kicsinyes önzésű, minden gyarlósággal és hiusággal felruházott, képzelt lényekké, bálványokká, minden ember nyomoruságára és boldogtalanságára. Ebből a felfogásból származik a háboru. A fegyveres, meg a diplomáciai, meg a vámháboru és a sajtóháboru. Meg a pártok, az osztályok, a felekezetek mindenféle háborui, forradalmai és egyéb cimü és nevü összes véres és nyomoruságos harcai.

Amabból és csakis abból a felfogásból származhatik a béke. Az a béke, a melyhez nem kell szerződés, s a melyet nem biztosithatnak hadseregek és bármily nagy fegyveres hatalmak „egyensulyai”. A háboru – sem ez, sem a majd utána következő – nem érhet véget addig, a míg arról a pogány felfogásról át nem tértünk a keresztyén felfogásra. A „nemzeti érdekek” bálványimádásáról az egységes emberi társadalom egy Istent valló hitére.

Szabatosan, röviden, világosan van ebben a mai világáramlat alapeszméje megfogalmazva s bevezetve a gondolattal, hogy megszálló ellenségeink nemzeti mozgalma is most épp oly heves, mint a miénk. És ha mi nem kiabálnók oly lármásan a Nem-nem-sohát, ők is emberségesebbek volnának.

Micsoda abszurdum! Szerb, román és cseh nem azért jöttek foglalni, mert mi Nem-nem-sohát kiabálunk, hanem mi kiáltozzuk az égre a sohát, mert a rablók rabolni jöttek. És a ki husz-harminc év óta nem alszik és nem mereszti a szemét a világ dolgaitól elfordulva az elméletek csillogó ködére, az tudja, hogy ezek a szomszéd nemzetek már évtizedek óta üzik ez a nemzeti politikájukat, ezért adták el magukat árulással is az antantnak, a mely által eljutottak odáig, hogy most céljuk elérését megkisérelhetik. Ez ellen kiabáljuk mi azt, hogy Nem, nem, soha!
A közlemény másik része a lényeg. Az ember, jobban mondva az egyén a fő, az ideál, a nemzet pedig vérivó bálvány. Nem az emberből csinálunk, azt mondja, nemzetet, hanem a nemzetet tesszük meg minden bünnel és hibával fölruházott lénnyé.

B. H. ur itt is a fejetetejére állitja a logikát. Hogy is van ez a Jászi Oszkár-féle filozofiko-szociologikus elmélet? Nem emberekből csinálják a nemzetet, hanem a nemzetből csinálnak képzeletbeli embert. Hát nem önnönmagokból csinálták emberek a nemzeteket? Persze, mondja ő: önmagokból csináltak magoknak faragott képet, vagyis bálványt, hogy azt imádják – önmagok helyett, a mit B. H. ur óhajt. Mert az ő ideálja az emberiség, mert az emberekből áll. Miből áll a nemzet? Hisz ez is csak egy részalakulata az emberiségnek. Miért ne lehessen ezért is rajongani? S miért lenne ez alábbvaló, mint az egész emberiség? A milyen különbségek vannak a Csendes-, az Atlanti-oceán, a Fekete-tenger, Földközi-tenger, Márvány-tenger és a Kaspi-tó, meg a Balaton között, aztán Ázsia, Afrika, Európa és Amerika között, meg az egyes nemzetek között, meg az egyes népek, aztán családok s végül az egyes emberek között, megannyi érdek, törvény, természet és hajlam szerint tagolódnak el vizek, földek, népek és emberek. S valamint egy-egy ország eltagolódik vidékek, a vidék városok és falvak szerint, határok gazdaságok szerint, a gazdaságok kaszálók, szántók, legelők, erdők szerint: azonképpen tagolódik el, mert egy tömegben, egy törvény szerint nem képes megélni, az egész emberiség népek és nemzetek szerint. Mikor még nem volt se törzs, se család, se nép, se nemzet: akkor az ember is még félállat volt. Ember a tömörülés, a társulás által lett s eddig mint nemzet tudott a fejlődés legfelsőbb fokára emelkedni.

A mit B. H. ur hirdet, az egyet jelent: hogy immár elég volt ebből, kezdjük meg a visszafejlődést. A nemzet fogalma helyébe tegyük az egyént és az egyénben az emberiséget. Ezt világszabadságnak nevezik B. H.-ék és örök békének. Én világzsarnokságnak látom és a anarkia háborujának, mely örök.

Nem kivánom B. H. urat illuzióitól megfosztani. Hiszen alvajáróknak is kell lenni a világon. De tiltakozom az ellen, hogy excentrikus ideológiájába belekeverje a kereszténységet. A kereszténység nem a világ politikai egységét munkálja, hanem az emberiség lelki egységét. A Krisztus országa nem ebből a világból való. Nem az egyén érvényesülését, tultengését, joghalmozását és világpolgárságát hirdeti, hanem a lélek megigazulását Krisztus tanitásai és élete példája szerint.

Comments are closed.

    Archívum

    January 2023
    December 2022
    November 2022
    October 2022
    September 2022
    July 2022
    June 2022
    May 2022
    April 2022
    March 2022
    February 2022
    January 2022
    December 2021
    November 2021
    October 2021
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    May 2021
    April 2021
    March 2021
    February 2021
    January 2021
    December 2020
    November 2020
    October 2020
    September 2020
    August 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    February 2020
    January 2020
    December 2019
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    August 2019
    July 2019
    June 2019
    May 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

Egyesületünk működését támogatja a
Picture
Picture
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Fiatal Tehetségek Program
  • Galéria
  • Dokumentumok
  • XI. FiPoliT
  • Magyar Szemmel
  • Kiadványaink
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink