Trianon a határokon túl III. - Bálint Róbert (Mészkő, Erdély)

"Száz éve tragikus esemény történt, azonban nem a múlton kesergünk, hanem hálát adunk azért Istennek, hogy ellenszélben is megtudtunk maradni, értéket tudunk felmutatni. "

Kérem, pár mondatban mutatkozzon be. Beszéljen a családjáról, településéről. 
Öttagú családban élek. Feleségemmel három gyermeket nevelünk. Egy lányunk és két fiunk van. Az aranyosszéki Mészkőn élünk (Kolozs megyei település, Torda mellett – Erdély). A kis település 25 százaléka magyar ajkú. A túlnyomó többség román nemzetiségű és ortodox vallású. A magyar lakosság unitárius. A magyar közösség egyetlen magyar intézménye az egyházközség és annak különböző programjai. Magyar iskola nincs a településen, ezért gyermekeink Kolozsváron tanulnak, magyar oktatási intézményekben.

Mikor hallott először Trianonról?
Nem tudom felidézni, azonban úgy vélem, hogy már nagyon korán gyermekkoromban, hiszen családomban, szűkebb környezetemben természetes volt a nemzeti azonosságunkkal kapcsolatos dolgokról beszélni.

A családjukban hogyan beszéltek róla?
Tulajdonképpen közvetve, mint egy olyan tragikus és mélyen igazságtalan történésről, mely a későbbiek során jelentős mértékben meghatározta családom tagjainak életét. A később bekövetkezett, konkrét események, vagy beszűkült lehetőségek számbavételekor – kimondatlanul is tudtuk –, hogy a gyökerek a diktátum rendelkezéseiben keresendők. 

Az iskolában tanították a trianoni békeszerződést? Ha igen, mit mondtak róla?
Igen, az ország történetének tanítása helyett történelemtanárunk (nem hivatalosan) magyarságtörténetet tanított a középiskolában. Trianon tragikus és nemkívánatos fordulópontként volt bemutatva, azaz a maga történelmi valóságában. 

Hogyan emlékeznek meg erről az eseményről Önöknél? Határon túli magyarként milyen lehetőségeik vannak a megemlékezésre?
Istentisztelet keretében emlékezünk meg. Az diktátum szignálásának időpontjában megkondítjuk a harangokat, részt veszünk az Erdélyre kiterjedő megemlékezés-sorozatban.

Mi a legfontosabb, amire emlékeztetnünk kell Trianon kapcsán, és amit meg kell tennünk a magyarság összetartása érdekében?
Együvé tartozunk. A politikai határok nem szakíthatják szét a nemzettestet, a nemzeti öntudatot. Száz éve tragikus esemény történt, azonban nem a múlton kesergünk, hanem hálát adunk azért Istennek, hogy ellenszélben is megtudtunk maradni, értéket tudunk felmutatni. Csak a tettnek van jogosultsága. Nemzeti összetartozásunkat napi szinten kell munkálni: kulturális, vallási és közösségi alkalmakon egyaránt.