Trianon a Határokon túl II. - Interjú Dániel Erzsébettel (Párkány-Nána, Felvidék)

"A legfontosabb számunkra a magyarság összetartása, éljük bárhol a világban, vagy már szórványban,  de soha nem szabad feledni, hogy : egy vérből valók vagyunk."

Kérem, pár mondatban mutatkozzon be. Beszéljen a családjáról, településéről. 

Dániel Erzsébet Párkány-Nánáról. Özvegy, nyugdíjas, három aktív civil szervezet vezetője, a Csemadok járási szervezetének egykori elnöke, titkára. Hetven éve a Csemadok és a közösség szolgálatában.

Mikor hallott először Trianonról?
Sajnos csak 1989 után, de akkor is még csak suttogva, akik mertek szólni róla, vagy ajánlottak irodalmat. Akkor és azóta is „magányosan”kutattam a forrásokat. A tizennyolc éve, társulásunk által szervezett regionális konferenciákon szinte mindig a témában volt kitűnő történészek előadásaiban. S mindennek hatására már tíz évvel ezelőtt ( a 90. évfordulóra), falumban Nánán Trianoni emlékkövet állítottunk, s azóta június 4-én mindig emlékezünk. Sajnos a térségben sehol nincs a mai napig Trianoni emlékmű. Sőt 2016-ban Turulmadár is került a Csemadok helyi szervezet jóvoltából az egykori országzászló, majd Hősök emlékművére falumban.


A családjukban hogyan beszéltek róla?
Az én szüleim, akik gyermekként, ill. ifjúként élték meg a tragédiát, soha nem beszéltek róla. Nem volt téma, mert mi sem tudtunk róla, kérdezni sem kérdeztünk. S mikor már lehetett volna, ők már nem válaszolhattak. Sajnos így mentek el örökre, tanúk és gyermekek több nemzedék is, hogy nem szólaltak meg e témában. Csupán egy-egy dokumentum maradt meg helyi viszonylatban, amely bekerült a helytörténeti kiadványomba.

Az iskolában tanították a trianoni békeszerződést? Ha igen, mit mondtak róla?
Sajnos sem a múltban, sem most nem tanítják az iskolában a gyerekeknek. 

Hogyan emlékeznek meg erről az eseményről Önöknél? Határon túli magyarként milyen lehetőségeik vannak a megemlékezésre?
A jelenlegi járvány helyzet miatt nem az eredeti terv szerint emlékezünk, de az adott körülmények között megemlékezést tartunk: 
2020.jún.4. Párkányban a Sobieski parkban Esterházy emlékkőnél 13.00 órakor szabadtéri ökomenikus mise, hargittai fenyőfa ültetés, és megemlékezés énekkel, tárogatóval, verssel, himnusszal. Meghívottak az egykori Esztergom megye településeinek, polgármesterei, civil szervezetei népviseletben, községi táblákkal, zászlókkal. Beszédet mond: Farkas Iván MKP megyei képviselő Muzsla község polgármestere. Utána Esztergomba megyünk a Duna melletti parkban lévő Országzászlóhoz. 15.30 órakor  szabadtéri szentmise. Beszédet mond: Völner Pál államtitkár

A települések képviselői egy maroknyi földet tesznek le Esztergomban az Országzászlóhoz. 16.30 órakor mind a párkányi, mind az esztergomi térségben megszólalnak a harangok.
20.20 órakor Nánán a Trianoni kőnél csatlakozunk az országos felhíváshoz: fáklyás gyülekezettel, énekkel. Jún. 6-án Nánán 16.30 órakor lesz a helyi megemlékezés, kisdiákokkal, civilekkel. Regionális szervezetem szervezésében kerül sor, a májusra tervezett XIX. történnelmi konferenciára, melynek témája Trianon, kitűnő magyarországi és hazai előadókkal.

Mi a legfontosabb, amire emlékeztetnünk kell Trianon kapcsán, és amit meg kell tennünk a magyarság összetartása érdekében?
Minden magyarnak ismernie kellene a történelmét, mert már lehetőség is van rá. 
Ismernünk kell a múltat, hogy tiszteljük elődeink kitartását nemzethez, hitükhöz, családjához való hűségüket, emléküket, és példát vegyünk tőlük mindebből az erényeikből. 
A történelmünk ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent, és nem vihetjük át az értékeinket az utódainknak. Ezért is kellenek a megemlékezések, a jelek, melyek a múltat idézik, s erősítik az identitás tudatunkat. Mert magyarságtudatot csak akkor kapunk, ha erős gyökerekkel kapaszkodunk, ragaszkodunk, nemzetünkhöz, hitünkhöz, családunkhoz. Csak így tudjuk a másik nemzetet is megérteni és tisztelni.
A legfontosabb számunkra a magyarság összetartása, éljük bárhol a világban, vagy már szórványban,  de soha nem szabad feledni, hogy : egy vérből valók vagyunk. Ehhez szükséges az Anyaország mindenkori kéznyújtása, biztonság érzete, s nekünk pedig a már meglévő kapcsolatok egyre szorosabbá válása. 

​Határokat le lehetett zárni a múltban, sajnos a jelenben is (indokolatlanul), de ha megvan a biztos alap, akkor bennünket soha nem lehet szétszakítani. Ebben erősít az Összetartozás napja, és a mindennapok is. Bízunk az Anyaország mindenkori erkölcsi, emberi segítségében, nekünk pedig a megmaradást, az itthoni összetartozást kell szorgalmaznunk.