 2020. január 30-án a Magyar Patrióták Közössége által szervezett Patrióta esten jártunk, ahol a meghívott előadó Szakács Árpád újságíró, A kultúra diktatúrája című kötet egyik szerzője volt. A rendezvény hagyományokhoz híven a Küküllő Székely Kocsmában került megrendezésre. Az előadást és a beszélgetést Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke moderálta.  Az esemény nyitányaként Szakács tartott egy rövid, 30 perces előadást, melyben a gondolatait összegezte. Az előadó tág történelmi keretben vezette fel a témát, mely a kultúra kérdésköre volt. Kiemelte, hogy a társadalom lerombolása, ahogy ezt már az ókori görögök is tudták, mindig a kultúrán keresztül történik. A kultúra az egyik legfontosabb identitásképző erő, így ennek a felhígításával a társadalmi szövet megbomlik. Kiemelendő, hogy 2010 óta a kultúra finanszírozására óriási extra pénzeket mozgósított a kormányzat, azonban ezek a támogatások nem a megfejelő helyekre kerültek. Olyanok részesülnek kiemelt támogatásban, akiknek se a magyar kultúrához nincs sok közük, de rendszeresen gyalázzák és támadják az országot és annak vezetését.
Napjainkban is fontos identitásháború zajlik Európában, azonban ennek értelmezéséhez fontos ismernünk a történelmi előzményeket, hiszen az események nem önmagukban állnak, hanem egy folyamat vagy diskurzus szerves részeként vannak jelen. Példaként Szakács a francia forradalmat említette, melynek szellemi gyökereiből támadt például a Tanácsköztársaság 133 napja, de ennek hatására jöhetett létre a Rákosi diktatúra is. A francia forradalom három nagy jelszavának új értelmét is megismerhettük, miszerint szabadság=liberalizmus, egyenlőség=kommunizmus, testvériség=nácizmus. (az árja fajelmélet) Az ateista állam kontextusában ide hozza az előadó Szabadkőművesség tevékenységét is, mely a Társadalmi program című vitairat kapcsán érhető tetten, melyben megfogalmazódik az ateista állam létrehozásának szándéka, a kereszténység felszámolása és egyfajta új ember megalkotása is. Szakács szerint ezek a pontok kísértetiesen emlékeztetnek néhány aktuálpolitikai tendenciára. Az előadásában Szakács kitért arra is, hogy a magyar értékek ledegradálása is hosszú ideje folyik, melynek a célja, hogy a magyarokat bunkónak és műveletlennek tüntessék fel önmaguk számára is, így téve őket irányíthatóvá és megtéveszthetővé, akiknek kívülről kell a kapniuk még a kultúrát is. A kultúra rombolásában a következő kulcsmozzanat Lukács György filozófushoz és a frankfurti iskolához köthető. A mester és a tanítványai gyakorlatilag elfoglalták a gondolkodás befolyásolására alkalmas legfontosabb intézményeket, mint az egyetemek, vagy a filmipar. A következő vészjósló ütemként Szakács az 1970-es, ’80-as években felbukkanó nyílt társadalom eszméjét hangsúlyozta ki. Az előadás zárógondolataként a kultúrharcról hallattunk néhány szót. Szakács szerint ez egy baloldali terminus, hiszen ők élnek a permanens forradalom képzetében. A 30 percet felölelő, gondolatébresztő előadást követően a kérdésekre került sor, melyből néhányat tartalmi szempontból megemlítek, mert az est nagyobb részét a kérdések kapcsán kialakuló beszélgetés tette ki. Az első kérdés a kultúrharcra irányult, az erőviszonyok kontextusában. A válaszban Szakács kitért arra, hogy a jobboldal e tekintetben jellemzően csak védekezik, a baloldal sokkalta agresszívabb. Ez azért nagy probléma, mert ebből fakadóan az identitásképzés is inkább a másik oldalon van, akik nem hazafiak. Erre az identitásra nehéz lesz történelmet és jövőt építeni. A következő fontos kérdés, hogy mit csináljunk, illetve hogyan csináljuk azt hatékonyan. A válaszban szembe állította Szakács a bal és a jobb oldalt e tekintetben. Véleménye szerint a liberális oldal szervetten működik, komoly hálózatot építettek ki, mi pedig csak néha találkozunk, megiszunk egy sört és hazamegyünk, majd nem történik semmi. A konkrét javaslata az, hogy a régi polgári körökhöz hasonlatosan szervezzük meg magunkat, kell egy nagy összefogó erő. Itt-ott ég egy gyertya, ez azonban kevés, a hasonlóan gondolkodó közösségeket össze kellene kötni. Érkezett egy nagyon fontos kérdés, mely arra kért reflexiót, hogy a fiatalokat hogyan lehet megszólítani? Alaptézisként az előadó az élményeket emelte ki, mely meghatározó eleme a fiatalság figyelmének felkeltésében. Ez nagyon nehéz dolog, ebben az egyik legnagyobb ellenfelünk a fesztivál ipar, melyet döntő részt a balosok uralnak. Példaként a VOLT Fesztivált említette, melynek sztár fellépője Krúby volt. A furcsaság az, hogy a tizenéves fiatalok tomboltak az Orbán, verd ki a Ferinek! című számra, azon a fesztiválon, melyet a magyar állam komoly pénzzel támogatott. Biztos, hogy ilyesmire kéne fordítani a forrásainkat? A másik döbbenetes példa a BSW nevű rapformáció Csöcsök és seggek című száma volt. Szakács arra hívta fel a figyelmet, hogy az ’56-os forradalmat a Horthy-rendszerben nevelkedettek robbantották ki, azok a fiatalok, akik ebben a „kulturális” közegben nevelkednek, ilyenek a kulturális alapélményeik, vajon mit fognak építeni? Szakács szerint a roncstársadalom időszakát éjük, melyben nincs vallás, sorra bomlanak fel a házasságok, szakadnak szét a családok és tesszük lelki és szellemi értelemben nyomorékká a gyermekeket. Az előadás üzenete nem tűnhet túl pozitívnak, azonban pánikra semmi ok! Kemény munkával és tudatos nemzetpolitikával még van remény, sok nyugati ország sokkalta rosszabb helyzetben van nálunk. Ha érdekes volt számodra az összefoglaló, akkor arra bíztatlak, hogy kövesd facebookon a Magyar Patrióták Közössége oldalt, hiszen minden hónapra szerveznek egy-egy ilyen előadást. Én ott leszek. És te? Cseh Dániel Comments are closed.
|
