Bethlen volt az, aki a politikai konszolidáció érdekében kiegyezett a szociáldemokratákkal, és koalícióra lépve a kisgazdákkal megteremtette a stabil kormányzás pártpolitikai alapjait. A politikus ezzel létrehozott egy olyan kormányzati többséget, amelyre támaszkodva megvalósíthatta a keresztény–nemzeti konszolidációs programot.
Az esemény évfordulója kapcsán a Magyarságkutató Intézet Bethlen 100 címmel szervezett konferenciát, ahol egyebek mellett bemutatták azt az államférfiúi életpályáját, amely azt tükrözi, hogy Bethlen számára a nemzeti érdekek, a nemzeti tradíciók, a nemzeti felemelkedés jelentette a legfőbb igazodási pontot. Miniszterelnöki politikája során sokat tett a gazdasági stabilitásért: 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot, kétszázötvenmillió korona népszövetségi hitelt szerzett és rendbe hozta az állam veszteségeit. Hivataláról 1931-ben mondott le, de Horthy Miklós kormányzó tanácsadójaként továbbra is jelentős szerepe volt. 1945 áprilisában a Szovjetunióba hurcolták, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását. Moszkvában, a Butirszkaja börtön kórházában halt meg szívbénulásban, 1946. október 5-én. Jelképes sírja a Kerepesi temetőben van. Gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8. – Moszkva, 1946. október 5.) jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között volt Magyarország miniszterelnöke. A magyar főnemesi református gróf bethleni Bethlen család sarja. Édesapja, gróf bethleni Bethlen István (1839–1881), édesanyja, gróf széki Teleki Ilona (1849–1914) volt. Az ifjabbik Bethlen István a bécsi Theresianumban (1883–1893) tanult, majd 1893–1896-ban a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karát látogatta. 1897–1900-ban Pesten jogász, ezután 1897–1898-ban egy évig katona volt. 1898–1900 között a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vendéghallgatója, ahol mezőgazdasági oklevelet szerzett. Már 1898–1899-ben részt vett a megyegyűléseken, 1901-ben képviselővé választották. 1939-ig (az 1919–21-es időszakot kivéve) folyamatosan parlamenti képviselő, majd ezt követően felsőházi tag volt. 1900-tól erdélyi birtokán, Mezősámsondon gazdálkodott. 1901. június 27-én vette feleségül az író Bethlen Margit (1882–1970) grófnőt, akitől három gyermeke született: András, István és Gábor. Bethlen 1918 őszén bírálta a Károlyi Mihály-kormány intézkedéseit, nem sokkal később, 1919 februárjában létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP), majd a Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte után Bécsben az Antibolsevista Comité (ABC) vezetője, az 1920-as évektől tagja volt a hivatalos politika hátterében titokban működő Etelközi Szövetségnek. Nevéhez fűződik a „bethleni konszolidáció” időszaka (1921–1931). Saját kormányában volt rövid ideig pénzügyminiszter, igazságügyminiszter, külügyminiszter, de még földművelésügyi miniszter is.. Keresztény–nemzetinek nevezett kormányzata támogatta és stabilizálta a Horthy-rendszert. 1921 októberében legitimista érzelmei dacára a budaörsi csatában meghiúsította IV. Károly király második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A szerb megszállás alatt állt déli területek visszatértével és a soproni népszavazás révén sikerült csökkentenie a Trianonban elszenvedett területi veszteségeket. A Bethlen–Peyer-paktummal kiegyezett a szociáldemokrata párttal, amely így „kevésbé ellenséges” ellenzékként nem szervezkedett a földművesek, közalkalmazottak és vasutasok között, Bethlen cserébe biztosította a párt szabad működését és parlamenti képviseletét. Politikája sokat tett a gazdasági stabilitásért. 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Rendbe hozta az állam veszteségeit, 1927-ben bevezette a pengőt, és új vámrendszert dolgozott ki. Helyzete 1926-ban megingott a frankhamisítási ügy miatt; felajánlotta, de Horthy nem fogadta el lemondását. Kormánya ezután egy új kultúr- és szociális politikába kezdett, kötelező nyugdíj- és betegbiztosítást vezetett be, a népiskolai hálózat és a közegészségügy fejlesztéséhez látott. 1928-ban keresztülvitte a zsidók egyetemi felvételét limitáló 1920-as numerus clausus törvény enyhítését. Az oktatási, kutatási és kulturális közintézmények megreformálásában és fejlesztésében nagy segítségére volt kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kuno. Bethlen külpolitikája Trianon revíziójára, valamint a német és orosz befolyás minimalizálására irányult, de gazdasági okokból célszerűnek tartotta a kapcsolatok fejlesztését a Szovjetunióval is. Magyar Hírlap Comments are closed.
|
