Római úti Biciklitúra

​Idén július 18-án újra biciklire pattantunk, ezúttal a Balaton északi partján kerekeztünk és ismerkedtünk meg hazánk újabb gyönyörű tájával. ​Utunkat Balatonalmádinál kezdtünk, úti célunk Tihany volt. 

Elsőként Balatonalmádiban álltunk meg, ahol megtekintettük a város kikötőjét, illetve a sóhajok hídját is. Ezt követően folytattuk utunkat Balatonfüred felé. Az időjárás kedvező volt, nem volt se túl meleg, se túl hideg, így könnyedén átadhattuk magunkat a táj szépségének. A tó partján tekerve kanyarról kanyarra új szemszögből vizsgálhattuk meg a már ismerős tájat. Számomra különösen érdekes élmény volt, hogy a régről ismert balatoni táj mennyi új arcát képes megmutatni csupán attól, hogy új nézőpontokból tekintek rá.

Az utazás következő állomása a balatonfüredi Jókai Mór Emlékház volt. Az épület a híres író nyári pihenőhelyeként szolgált, egyfajta nyugalmas tér volt a számára, ahova ihletődni járt. Az igényesen berendezett épületben gyakorta vendégeskedtek Jókai barátai is. A villa megjelenése nagyon érdekes, egyszerre tűnik monumentálisnak és emberléptékűnek. Ez annak köszönhető, hogy a berendezés annyira családias és emberközeli, hogy megfoghatóvá varázsolja az egyébként eklektikus épületet. Az emlékház szépen adja vissza a korszak hangulatát és Jókai személyiségét is. Megtekinthető benne az íróasztal, melynél Jókai több műve is született, de a mindennapi használati tárgyak is fellelhetőek benne. Külön szoba foglalkozik az író kertészeti szenvedélyével, mely által egy egészen új arcát ismerhettem meg Az arany ember szerzőjének. A Jókai Emlékház kötelező program mindenkinek, aki Füreden jár!

Ezt követően folytattuk utunkat a nap fénypontja, Tihany felé. A szerpentin fáradalmait az apátság árnyékában pihentük ki. Gyalogszerrel sétáltunk egyet a Pisky sétányon és a Visszhang dombról megcsodáltuk az emblematikus panorámát. Ezt követően betértünk a Bencés Apátság látogatóközpontjába, ahol egy 15 perces kisfilm keretében megismerkedhettünk az Apátság történetével. Tanulságos dokumentumfilm volt, ahol a rend szerzeteseinek meséltek a hivatásukról, a szerzetességről és arról, hogy milyen is tihanyi bencésnek lenni. Ezt követően bementünk az Apátság barokk stílusú épületébe is, ahol épp egy koncert előkészületei zajlottak. Itt megtekinthettük az alapító, I. András király sírját, és az apátság híres alapító levelét is. Ezt követően két kiállítást is meg tudtunk nézni, az első a Lélek a vizek felett névre hallgat. Látványos és modern bemutatótermekben rengeteg helyi érdekesség került kiállításra, melyeket olyan sokrétűek, hogy nehéz átfogóan írni róluk. Személyes kedvencem a szerzetesi szoba bemutatása volt, ahol betekintést nyerhettünk a monostor szerzeteseinek életébe. Izgalmas volt új oldalukról megismerni őket, például megtudhattuk, hogy mi a kedvenc sorozatuk, mi a kedvenc könyvük, mit sportolnak és hasonlóan személyes dolgok. Azzal az érzéssel léptem ki az Apátság ajtaján, hogy jó volna egy kevésbé forgalmas időszakban visszatérni, hogy még inkább megtapasztalhassam azt a békét és csendet, mely a tihanyi bencések életfelfogásának egyik alapköve.

A tihanyi élményekkel a szívünkben indultunk vissza Balatonalmádiba. Út közben akadt bőven beszédtémánk a sok élmény és tapasztalat kapcsán. Tartalmasan töltöttük az időt a Balaton északi partján, de még akad bőven látni és tapasztalni való a térségben, ha tehetjük, még visszatérünk!