IKON
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Fiatal Tehetségek Program
  • Galéria
  • Dokumentumok
  • XI. FiPoliT
  • Magyar Szemmel
  • Kiadványaink
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink

Nagymihály Zoltán: Március fénye a 70-es években

3/18/2021

 
Picture
Március 15-e fénye ugyanúgy ragyog nehéz, embert próbáló, viharvert években, mint történelmünk nyugodtabb, emelkedő korszakaiban – még ha mi magunk és a közösség, ami belőlünk formálódik, más és más is. Nagymihály Zoltán történész, a RETÖRKI munkatársának gondolatébresztő írása a Magyar Hírlap hasábjain. 
„Úgy éreztem, ha ezt a jelet viselem, nem tehetek úgy, mint egyéb napokon. Megjelöl a kokárda: ha kitűztem, vállalok vele valamit. Odakerülök annak a nagy napnak a fényébe. […] A kokárda kötelez. […] Különös nap ez a mi Március Tizenötödikénk. […] A Magyar Március hajlíthatatlan. Nem alkuszik. Mondja a magáét. Oda, a mindenkori hatalmasok szemébe. Hazudni nem lehet neki. Tudta ez a Március, hogy mikor nincs szabadság, mikor nincs függetlenség. Neki nem lehetett összemosni igazságot és hazugságot.”

Kiss Gy. Csaba pontosan másfél évszázad távlatából, 1998-ban fogalmazott így az örök magyar márciusról. Jól emlékszem magam is az általános iskolai március 15-ékre, arra a kerek évfordulóra különösen. A tavasz első napsütésére, a nemzeti szalag büszkeségére, az ünnep fényében való sütkérezésre.

Március 15-e fénye ugyanúgy ragyog nehéz, embert próbáló, viharvert években, mint történelmünk nyugodtabb, emelkedő korszakaiban – még ha mi magunk és a közösség, ami belőlünk formálódik, más és más is. Gyermekkoromban eszembe sem jutott, hogy a kokárdának és az ünneplésnek tétje lehet. Nem tudhattam, hogy volt, hogy az ünnep szíve közepe, a nemzeti szabadság és a belső függetlenség eszménye nemhogy háttérbe szorult, de éppen üldözendő ellenséggé vált az aktuális hatalmasságok részéről.

Az 1956 után berendezkedő, márciustól és októbertől egyszerre rettegő kormányzatok legfőbb ellenségüknek a magyar „nacionalizmust”, a nemzeti érzés és szabadságvágy együttállását tekintették. („Ezen a napon összetalálkozik a hazaszeretet és a szabadságvágy” – figyelmeztetett a legendás Krassó György, és e gondolat joggal irritálta a „legitimitását” a nemzeti forradalom leveréséből merítő rendszert.) A kokárda nem lett tiltott, inkább tűrt – bár minden, átlagostól való (méretbeli vagy éppen jellegadó) eltérést árgus szemmel figyeltek.

„Mindig kitettem a kokárdát, tulajdonképpen öreg fejjel is. Sőt emlékszem, volt úgy, a hetvenes évek végén, hogy egy hétig le sem vette az ember, és már gyanúsan néztek ránk a buszon, villamoson, és ez új érzés volt” – emlékezett már a 90-es évek közepén Nagy Gáspár, nemcsak mint a rendszerváltozást legendás versekkel előkészítő költő, de mint a 70-es évek „zúgó” márciusainak résztvevője is.

A hatalom pontosan a valódi közösség élményét és igényét kívánta kiiktatni az 1956 után eszmélő nemzedékek szívéből. Utassy József 1968-ban megjelent, többek által a nemzedék hitvallásának nevezett, Petőfit talpra szólító verse (Zúg Március) mintha valamiféle jelzést adó ágyúdörej lett volna. 1969-től néhány évig folyamatosak a valódi megemlékezések a nemzeti ünnepen: az 1848-at 1919-cel és 1945-tel összemosó, hivatalos forradalmi ifjúsági napok helyett fia­talok tucatjai az ünnep valódi üzenetéhez való visszatérés céljával gyülekeztek a szabadságharchoz köthető emlékhelyeken.

A közösségi emlékezet tereinek megjelenítése önmagában ellenséges üzenetnek számított az internacionalista, a nemzeti közösség szöveteit tudatosan lazító hatalom szemében. „Összehasonlítást tett az 1848, 1919 és 1945-ös forradalmak között, kihangsúlyozva, hogy egyedül az 1848-as forradalom volt igazán tiszta és népi forradalom” – ez az aradi vértanúkra emlékező Melhoffer Péter „bűne” volt, 1971. október 6-án. Ugyanilyen tiszták, egyszerűek és egy nemzedék nevében szóló üzenetet tartalmazók Szalay Miklós 1972. március 15-én, a Batthyány-örökmécsesnél elmondott szavai: „Lázadók vagytok, de fiatalok, ez a lázadás jogos és alapjában becsületes. […] Jogotok van keresni azt a lényeget, amin változtatni kell. Ti becsületesek, őszinték és magyarok vagytok, nem kell innen settenkedve, lesütött szemmel, bűnös érzéssel elmenni…”

A szelíd igénykifejezés persze durva retorziót vont maga után: a ’72-es „márciusi ifjak” közül sokan letöltendő börtönbüntetést kaptak, míg a ’73-as brutalitás már a hatalom egyes képviselőiben is visszatetszést keltett. Gyurkó László Aczél Györgynek írt levelében jelezte: a város órákig úgy nézett ki, „mintha valamilyen komoly lázadást kellett volna leverni”. Ludassy Mária filozófus pedig így idézte fel a nap egyik jelképes jelenetsorát: „Az egyetemre menekült tüntetőkkel egyetemben néhány gyanús (szakállas-farmeres) oktatót is elvernek, köztük KISZ-titkárt és párttagot is. […] Az akadémiai könyvtár földszinti ablaka alatt egy munkásőr kitépi a nemzeti színű szalagot egy 14 év körüli gyönyörű kislány barna copfjából, a hajával együtt.”

A már idézett Krassó György egy Bozóki Andrásnak adott 1989-es interjúban nem véletlenül nevezte 1972. március 15-ét az első forradalmi eseménynek 1956 óta. „Teljesen felháborított, hogy egyes értelmiségi körök nacionalista zavargásnak minősítették, amit persze ma már a világért sem ismernének el” – utalt az ’56-os örökség rendíthetetlen őrzője a polgári radikális, későbbi liberális ellenzék világértelmezésére és a „magyar nacionalizmussal” szembeni averziójára.

Tény: e márciusok szereplői nem lettek megnevezett elődei a rendszerváltó elitnek. Pedig, ahogy a témát kutató Laczik Erika fogalmaz, „ők voltak azok, akik a megalkuvás korában is őrizték a magyar függetlenség szellemét, akik a nemzet még megmaradt hagyományait ápolták, továbbéltették”.

A 70-es évek „márciusi ifjai” valahogy nem illettek a rendszerváltó szekértáborok sorai közé. Míg a nemzeti demokratikus hagyományt újjáélesztők a szellemi építkezést helyezték előtérbe, és többségükben alighanem idegenkedtek az általuk talán „túlzott aktivizmusnak” tartott cselekvéstől, addig a liberális demokraták bizonyos vezetői a 70-es évek elején – és itt elég a Tanácsköztársaság évfordulójára tervezett „vörös kokárdás” tüntetésre vagy a március 15-i ünneplők nyílt provokálására gondolnunk – még határozottan szembehelyezkedtek a nemzeti függetlenséget természetes módon hangsúlyozó megmozdulásukkal.

A Kádár-korszak „felezőidejében” zajló, fél évszázaddal ezelőtti március 15-ék ünnepei nem jelenítettek meg nyílt, szervezett lázadást a kommunista hatalommal szemben. Nem jelentek meg a rendszerváltó nemzedék előképeiben, kevéssé lettek az össznemzeti emlékezet részei, és a történeti kutatás fővonalába sem kerültek.

Spontaneitásukon túl pontosan a folytonosság adja lenyűgöző és felejthetetlen erejüket: minden nemzedékben vannak, akik búvópatakszerűen, az elnyomás és elhallgattatás korszakában is vissza akarnak találni az ünnep eredeti üzenetéhez. A 70-es évek fiataljai is csupán a „nagy nap”, a 173 éve zúgó március fénykörébe akartak kerülni.

Magyar Hírlap

Comments are closed.

    Archívum

    December 2022
    November 2022
    October 2022
    September 2022
    July 2022
    June 2022
    May 2022
    April 2022
    March 2022
    February 2022
    January 2022
    December 2021
    November 2021
    October 2021
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    May 2021
    April 2021
    March 2021
    February 2021
    January 2021
    December 2020
    November 2020
    October 2020
    September 2020
    August 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    February 2020
    January 2020
    December 2019
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    August 2019
    July 2019
    June 2019
    May 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

Egyesületünk működését támogatja a
Picture
Picture
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Fiatal Tehetségek Program
  • Galéria
  • Dokumentumok
  • XI. FiPoliT
  • Magyar Szemmel
  • Kiadványaink
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink