 Nem kellett belenézni a kristálygömbbe, hogy tudjuk, a Fidesz–KDNP fölényes győzelmével zárul majd az európai parlamenti választás. Azt is előre lehetett látni, hogy magasabb részvétel lesz majd a voksoláson, és várható volt, hogy az elmúlt évben teljesen szétesett ellenzéki formációk között megváltoznak az erőviszonyok. Így engem egy dolog érdekelt igazán: hogyan fogják magyarázni a csúfos szereplésüket? Az ellenzék általában a választási rendszerünkre szokta fogni a bukását, szépen kiemelve, hogy őket itt mindig elnyomják. Igen ám, de most arányos, listás rendszerben kellett magukat megméretni. A formula természetéhez pedig hozzátartozik, hogy a kisebb pártoknak kedvez, így most ez az indok kiesett. Azért nem kell aggódni, maradt még pár hivatkozási alap, persze attól nyilván nem kell megijednünk, hogy önmagukban kezdik keresni a hibát. Kivétel ez alól az LMP, ahol most meglepően józan felismerésekre jutottak, de valószínűleg nekik végük, szóval késő bánat.
A többiek azonban megmaradtak a hangzatos megállapítások szintjén, amelyeket már jól ismerünk: itt elnyomás van, komoly ellenszélben kellett megméretniük magukat a pártoknak, a sajtó az nem szabad, őket mindenki bántotta, diktatúra van, az embereket is megfélemlítették, és kellően agymosottakká tették őket ahhoz, hogy ne tudják, mi a helyes választás. Ezek az üres frázisok hozzátartoznak a kínos és feszengve elrebegett magyarázatokhoz. Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a szerdai Magyar Hírlapban és az újság online felületén. Comments are closed.
|
