IKON
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Kiadványaink
    • Publicisztika
    • Ismeretterjesztő
    • Tudományos
    • Album
  • Pályázatok
    • Teleki Pál élete
    • XII. Fiatal Politológusok Találkozója
    • A Kormányzóhelyettes - Horthy István élete
    • A Rongyos Gárda története
    • Wass Albert 115/25
    • A "visztulai csoda"
    • Az arany markában
    • Fiatal Tehetségek Program
    • XI. FiPoliT
    • Magyar Szemmel
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink
  • Archívum
    • Sinkovits Imre Kollégium
  • Galéria
    • 2024
    • 2023
    • 2022
    • 2020-2021
    • 2019
    • 2013-2018

Nagy Dóra: Mert megérdemli

9/17/2019

 
Picture
Van az a mondás, miszerint: úgy bánj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak. ​Kétségkívül bölcs gondolat, és nem árt szem előtt tartani, mielőtt cselekszünk, hiszen minden tettünknek következményei vannak. Ha azonban nem gondolkodunk, akkor könnyen úgy járhatunk, mint legutóbb Tordai Bence.

Az elmúlt másfél évben a közbeszéd igencsak méltatlan és alpári stílusba forduló átalakulásának lehettünk tanúi. Mivel az ellenzéki pártok képviselői egyszerűen nem képesek arra, hogy valódi ellenfelekké és az ország meghatározó szereplőivé váljanak, így meghonosították nálunk a botránykommunikációt és -politizálást.

Ennek semmi más értelme nincsen, mint hogy az ellenzék képviselői tényleges munka nélkül fennmaradhassanak a közbeszéd felszínén. Látszatpolitizálásba kezdtek, amit a polgárpukkasztásra és a botrányokra építettek. Mivel valódi erőként már senki nem veszi őket komolyan, erőlködniük sem kell. Végül is minek, hiszen a fizetést így is megkapják, akik pedig nem akarnak értéket teremteni, és a politikára nem úgy tekintenek, mint a köz szolgálatára, azoknak ez az állapot pont megfelel.

Ilyenkor lehet cetliket dobálni, értelmetlen rigmusokat kajabálni, megafonnal a kezükben feküdni és kelni, bábozni, ajtókról visszapattanni, infantilis táncokat lejteni a kamerák előtt, stúdiókban balhézni, roppant erős képek miatt padlón fetrengeni, tapsikolni és vihorászni, mint egy ovis, ha mandátumot nyerne. De lehet kutyákkal is beszélgetni, táblákat magukra aggatni, alpári stílusban megnyilvánulni vagy a nemzeti ünnepen az államfőt ordenáré módon zaklatni. A sort pedig még bőven lehetne folytatni, hiszen másból sem áll az ellenzéki program, mint ezekből.

Jól látható, hogy ez már a Jakab Péterek, Cseh Katkák, Kunhalmi Ágnesek, Nagy Blankák kora. Aki pedig Gyurcsány Ferenc mellett ennek a stílusnak a másik fő irányadója az nem más, mint Tordai Bence. Ennek az országgyűlési képviselőnek –még leírni is rossz, hogy az – másból sem áll a ténykedése, mint ezekből. Egyszerűen nem tud és nem is akar a tevékeny közélet része lenni. Neki mindez csupán annyit jelent, hogy telefonos előadások, zaklatások, igénytelen felszólalások sorát hajtja végre, majd rendezi a többi munkakerülő műsorát, hogy aztán felmarkolja a semmire a fizetését. Most azonban emberére akadt.

Tarlós Istvánt nem könnyű zavarba hozni, sőt szinte lehetetlen. Szemrebbenés nélkül tud reagálni a különböző provokációkra, és nem fél a helyén kezelni azokat, akik ezekhez az eszközökhöz folyamodnak. Ez pedig egyáltalán nem megszokott, Tordai Bence sem számított arra, hogy végre valaki úgy viszonyul hozzá, ahogyan megérdemli. Azt hitte, hogy belejt a térre megzavarva a főpolgármestert, majd megint nekiláthat balhézni, miközben mantrázhatja begyakorolt szövegét, és produkálhatja magát a kamerák előtt. Azonban most az történt, hogy Tarlós István felkészült, és nem tett mást, mint ugyanazt, amit Tordai Bencétől már láthattunk. Szépen odasétált elé, megelőzte a botránykeltésre szakosodott nyikhajt, és megafonnal a kezében fél centiről küldte el melegebb éghajlatra. A teljes zavar ült ki Tordai Bence arcára, mert végre egyszer valaki úgy bánt vele, ahogyan kell. Saját pályán, saját fegyverével iskolázta le Tarlós Tordait, teljesen megsemmisítve őt.

Tökéletesen látszott, hogy mindenre készült Tordai, csak erre nem, hiszen nem ezt szokta meg. Általában ugyanis ezeket a botránykeltésre irányuló megnyilvánulásokat azzal szokta mindenki elintézni, hogy emelkedjünk felül, legyünk mi a megengedők, és nézzük el az ellenzéki bohócoknak, hogy kínjukban csak ennyi maradt nekik. Egy ideig meg is lehet érteni a teljes zavart és kétségbeesést, amit a harmadik kétharmados győzelem okozott bennük, de van egy határ, ami után már nem fordíthatjuk oda ezekhez az előadásokhoz a másik orcánkat.

Mert a politika nem cirkusz, hanem szolgálat, amiben ellenfelek vagyunk ugyan, de ettől még meg kell adni a másiknak a tiszteletet. Lehet élcelődve, éles hangnemben, ironikusan felszólalni és bírálni a másikat, de amit ezektől az ellenzéki politikusoktól látunk, az már régen nem erről szól.

Éppen ezért egy politikust kezeljünk is úgy, mint egy politikust. Egy provokátort pedig úgy, mint egy provokátort. Különösen igaz ez Tordai Bencére. Ő nem több, mint egy gyenge provokátor, aki viselkedésével és ténykedésével lealacsonyítja az ország szolgálatát. Éppen ezért jó lenne, ha mások is követnék Tarlós példáját, és úgy kezelnék végre ezeket az embereket, ami az általuk kiosztott szerepeiknek megfelel. Talán akkor felcsillan bennük az értelem szikrája. P. G. Wodehouse szavaival élve: „A mérsékelt intelligenciájú ember is észreveszi azt, ami kiveri a szemét.” Tordai esetében ugyan nem vagyok ebben biztos, de reménykedni még lehet.

A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke, az IKON elnöke.

Magyar Hírlap


Comments are closed.

    Archívum

    April 2025
    March 2025
    December 2024
    November 2024
    October 2024
    September 2024
    August 2024
    July 2024
    June 2024
    May 2024
    April 2024
    March 2024
    February 2024
    January 2024
    December 2023
    November 2023
    October 2023
    September 2023
    July 2023
    June 2023
    May 2023
    April 2023
    March 2023
    February 2023
    January 2023
    December 2022
    November 2022
    October 2022
    September 2022
    July 2022
    June 2022
    May 2022
    April 2022
    March 2022
    February 2022
    January 2022
    December 2021
    November 2021
    October 2021
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    May 2021
    April 2021
    March 2021
    February 2021
    January 2021
    December 2020
    November 2020
    October 2020
    September 2020
    August 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    February 2020
    January 2020
    December 2019
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    August 2019
    July 2019
    June 2019
    May 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

Egyesületünk működését támogatják:
Picture
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Kiadványaink
    • Publicisztika
    • Ismeretterjesztő
    • Tudományos
    • Album
  • Pályázatok
    • Teleki Pál élete
    • XII. Fiatal Politológusok Találkozója
    • A Kormányzóhelyettes - Horthy István élete
    • A Rongyos Gárda története
    • Wass Albert 115/25
    • A "visztulai csoda"
    • Az arany markában
    • Fiatal Tehetségek Program
    • XI. FiPoliT
    • Magyar Szemmel
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink
  • Archívum
    • Sinkovits Imre Kollégium
  • Galéria
    • 2024
    • 2023
    • 2022
    • 2020-2021
    • 2019
    • 2013-2018