Nagy dóra: meddig még?

​Minden sportoló vagy aki részt vett bármilyen megméretésben, tudja, ha kimegy a pályára, akkor két végkifejlet a leggyakoribb: győztesen vagy vesztesen távozik. 

Nyilvánvaló, hogy veszíteni senki nem szeret, mert az fájdalmas, dühítő élmény. Ám ilyenkor azt sem árt szem előtt tartani, hogy a harag forrása nem az ellenfél. Nem az időjárás, a pálya, a labda, a háló vagy a bíró tehet a végeredményről. Saját maga képezi a düh forrását, és ennek belátása a továbblépés kulcsa. Ezt minden jó versenyző tudja. Mint ahogyan azt is, hogy ezzel a ténnyel a legnehezebb szembenézni.

Akik ma az ellenzéket képviselik, támogatják, még mindig ott tartanak, hogy tehetetlenségükben az ütőt csapkodják a földhöz ahelyett, hogy az önsajnálat helyét átvenné az önkritika. Ez azonban nem könnyű bukott politikusként és versenyzőként, így inkább hergelik a saját táborukat, provokálva ezzel az ellenfél hátországát, miközben igyekeznek elodázni a teljes összeomlásukat.

Az IKoN elnökének teljes cikke megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 18-ai számában és online felületén.