Megkezdődött a hivatalos kampányidőszak, és természetesen ezzel egy időben megtartotta szokásos évértékelőjét Orbán Viktor miniszterelnök is. Ahogyan pedig az lenni szokott, a beszéd elhangzását követően a nagy ellenzéki megmondóemberek és politikusok nekiláttak reagálni és értelmezni a kormányfő szavait. Persze nem sikerült.
Nyilván a felsorolt eredményekről nem ejtettek szót, mert a tolmácsolásukban az elmúlt 12 évben itt csak romboltak, loptak és tönkretettek mindent, miközben elvették a szabadságot. Az mindegy, hogy a valóság és a tapasztalat köszönőviszonyban sincsen ezzel. Ha a szavak szintjén megteremtjük a romlást, akkor az már olyan, mintha tényleg így is lenne. Az ellenzék mostani állapotában pedig bőven elég ennyi. Elvégre az egész kampányuk arra épül, hogy démonizálnak, rágalmaznak, hazugságokat terjesztenek, miközben melegeket és zsidókat listáznak. Érveik nincsenek azon kívül, hogy Orbán maga a sátán, aki pedig rájuk szavaz az legitimálja a gonoszságot. A programjuk meg abból áll, hogy előszedik az összes kriptokommunistát, miközben felvázolják, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor mindenért is fizetni kell, lesznek elvonások, a családtámogatásnak annyi, a rezsicsökkentésnek annyi, a munkaalapú társadalomnak annyi. Mint ahogyan a független Magyarországot is elfelejthetjük, mert nem leszünk többek, mint az EU egyik gyarmata. Az ellenzék hasznos hülyéi meg majd megkapják a harminc ezüstpénzt a szolgálataikért, aztán mennek a levesbe. De ezzel senki ne foglalkozzon, nem kell törődni vele, hogy mi lesz a jövőnkkel, mert csak az a fontos, hogy Orbán Viktor gonosz rémuralma megszűnik, és ettől már szebben süt a nap. Csak ezzel törődjön mindenki, és a közösségektől mentes világban ez még be is jöhet. Elvégre a holnapért annak sose fáj a feje, aki csak a mában tud létezni, és élvezi a lét elviselhetetlen könnyűségét. Mindenesetre valamit azért csak kellett reagálni Orbán beszédére, amely alapján ismét el tudják mondani, hogy a kormányfő uszít. Meg is találták az erre alkalmas mondatot, Puzsér Róbert és Vona Gábor egymást erősítve bizonygatják, hogy a miniszterelnök egy igazi kirekesztő. A kiragadott mondatrész, amiből ezt leszűrték, így hangzott: „a baloldal, bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.” Skandalum! Hogy mondhatott ilyet egy miniszterelnök! 1992 óta nem volt ilyen uszítás a magyar közéletben, mint amit most Orbán Viktor csinált! Ilyen gonoszságot nem látott még ez az ország, kirekeszti és megbélyegzi a baloldaliakat! – ordítják ész nélkül. Tudom, tudom, az értelmezés még mindig nem divat, de én továbbra is kötöm az ebet a karóhoz, és megpróbálok segíteni a liberálbolsi megmondóknak. Mondhatnám, hogy szövegkörnyezetből kiragadott mondatról van szó, de sosem szerettem ezt a fajta érvelést, plusz ez a rész önmagáért beszél. Ugyanis az ellenzéki politikusokkal ellentétben, Orbán Viktor sosem szokott választókat címkézni és sértegetni. Az idézett mondat csak és kizárólag a baloldal képviselőire vonatkozott, a politikai ellenfelekre. Akik meg ugye rendszeresen árulják el a hazájukat vagy éppen az őket pártolókat, miközben hergelnek a határon túli magyarok ellen. Ám ettől még a nemzet részei, akiket a helyükön kell kezelni. A miniszterelnök államférfiként és felelős vezetőként viselkedik, ezért nem mondja azt, hogy a baloldal jeles képviselői, megmondóemberei nyomorult nemzetárulók. Szerencsére, én nem vagyok képviselő, így nekem ilyen gesztust nem kell tennem, és nem is teszek. A lényeg tehát az, hogy Orbán Viktor nem minősítgeti az ellenzéki szavazókat, vele ellentétben viszont a liberálbolsi elit ezt lépten-nyomon megteszi a kormánypárti választókkal. Csak néhány jelző az elmúlt évekből, amit nem az ellenfelekre mondtak, hanem bizony nekünk címezték ezeket, jobboldali szavazóknak. Aberrált, fogyatékos, sötét, alkoholista, műveletlen, birka, szolgalelkű, homofób, fasiszta és persze ne feledkezzünk meg a kedvencemről: a náci krokodilagyúságról. Arról már ne is beszéljünk, hogy lépten-nyomon börtönnel és lámpavasazással fenyegetnek. Bezzeg Puzsér Róbertnek és felbőszült, érzékeny lelkű kommentelőinek ezek nem számítanak uszításnak. Tudom, hogy szeretik áldozati pózba vágni magukat, de mint máskor, ez most sem jogos. Inkább végtelenül szánalmas. Hagyjuk már végre ezt a #diktatúrát és #elnyomást, mert komolyan fárasztó és végtelenül nevetséges. Igen, értem, hogy az Orbán-fóbián túl is kellene valami összekötő kapocs a libernyák oldalon. Azt is látjuk, hogy nagy bajban vannak, mert míg Orbán Viktor úgy viselkedik, ahogyan egy politikusnak és egy felelős vezetőnek viselkednie kell, addig az ő jelöltjük, azon túl, hogy minden létező társadalmi csoportba belerúg, még egy dátumot sem képes megjegyezni. A többi képviselőjelöltjük meg sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy álhíreket gyártson és egymást marja a koncért, mintsem képviselje az embereket. Ha pedig zavarja az ellenzéki szavazótábort az, hogy a baloldal ilyen állapotban van, akkor tegyenek ellene! A műhiszti helyett érdemes lenne inkább az Orbánt utáló szavazóknak elgondolkodniuk, hogy mégis kikre adják a voksukat és kiket bíznak meg a képviseletükkel. Mert akár tetszik, akár nem, velük fogják őket azonosítani, hiszen nekik adták a bizalmukat, őket látják arra érdemesnek, hogy szóljanak helyettük. Mondhatnám persze, hogy nekem megfelel ez a felállás, csak nem igaz. Jól tudom ugyanis, hogy akármilyen szánalmas és inkompetens alakulat indul és akármennyire is szürreális elképzelés az, hogy ezek hatalomhoz jussanak, bizony megtörténhet. Ez pedig nem a jobboldaliaknak, hanem az egész országnak lenne tragédia. Éppen ezért április 3-án ott kell lennünk, és harcolnunk kell az országunkért. Visítozhatnak, mártírkodhatnak és álvalóságot gyárthatnak a liberálbolsik, sértegethetnek és fenyegethetnek minket, de egy biztos: Jöttünkre számítsatok, méghozzá jobboldalról. Magyar Hírlap Comments are closed.
|
