…de ha mégis, akkor egyáltalán nem úgy, ahogyan azt mondják. Leginkább ebben a dimenzióban mozog az ellenzék és szellemi holdudvara az elmúlt időszakban. Kijön róluk vagy az általuk védett témákról valami, amit kapásból letagadnak, majd amikor megint érkezik egy pofon, akkor már váltás történik a narratívájukban, és kezdődik, hogy igen, volt ilyen, de mégsem úgy. Aztán pedig egyre jobban körülfonja őket az ellentmondások hálója, és végül szépen bele is gabalyodnak az egészbe, mint majom a házicérnába.
Az elmúlt időszakban bizony sok ilyen témát fel lehetne sorolni, kezdve a Városháza körül kialakult botránnyal, majd folytatva Jakab Péter hajnalig tartó lakásértekezleteivel. Mindegyikre ugyanaz volt a jellemző: tagadás, fenyegetés, magyarázkodás, másik témával való ködösítési kísérlet és végül hallgatás. Következmények persze nincsenek, erre az oldalra nem jellemző, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért. Elég csak arra gondolnunk, hogyan hazudozik felváltva Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára a 2006-os eseményekről, vagy a teljesen félresikerült, az országot a szakadék szélére taszító kormányzásukról. Alapesetben ez a kutyát nem kellene, hogy érdekelje, és nem kellene komolyan vennünk, ha a társadalomban működne az ilyen elemek természetes szelekciója. De nem működik, sőt! Globális szinten ugyanez a hülyítés megy. Ennek ékes példája a migráció, ami először egy álprobléma volt, majd jött a felismerés, hogy igen van, de szegény, meggyötört menekültekről van szó, akiket kínoz Orbán. Végül most már ott tartunk, hogy a miniszterelnök Soros embere, és ő engedi be a migránsokat. Ezt még plakátokra is feltolták, illetve televágták vele az internetet, hogy mélyítsék az üzenetet, kiszolgálva a gazdik igényeit. Az mindegy egyébként, hogy homlokegyenest mást mondanak, mint egy évvel ezelőtt, és az is mindegy, hogy hazugság, amit terjesztenek, arról nem is beszélve, hogy akkor ezek szerint megdőlt az a tézisük, hogy a kormány kirekesztő. A kerítésről már ne is beszéljünk! Ez őket nem zavarja, tolják ezerrel a baromságot, mert úgyse emlékeznek rá az emberek, így tovább folytatják az „ilyen nincs, de mégis van” narratívát. Legutóbb az LMBTQ-ügy kapcsán vették elő. Tudniillik, hogy az országgyűlés megszavazta a gyermekek védelméről szóló népszavazást. Természetesen az ellenzék bojkottált, hangzatos posztokban adták elő a közösségi oldalaikon, hogy ezt a gyűlöletpolitikát ők nem támogatják, meg diktatúra és elnyomás van. Csak a szokásos blabla, amit azzal egészítettek ki, hogy Magyarországon nincs is ennek értelme, nem is fontos ez a kérdés, és egyáltalán nem szokott előfordulni olyan, hogy transzik mennek be érzékenyíteni az iskolákba. A nyugatról hozott példák is csak egyedi esetek. Nem tudom, mit értenek ez alatt, hiszen olyan emberekről beszélünk, akik kétpercenként mondanak homlokegyenest ellent saját maguknak, de azt azért tudom, hogy az egyedi eset azt jelenti, hogy elvétve találunk ilyet, jószerével ilyen dolog csak egyszer fordul elő százévente. Akkor az micsoda, ha napi szinten megy az LMBTQ-érzékenyítés az imádott Nyugat iskoláiban és óvodáiban, ahol nőnek öltözött, szörnyszerű, zavart képződmények olvasnak fel a gyerekeknek? Vagy ha már heti egy nemváltó napot tartanak az ovikban, ha szülői beleegyezés nélkül lehet teletömni ökörséggel a gyerekek fejét, akik még egyes országokban azt is megtehetik, hogy egyedül döntsenek a nemváltoztatásról? Vagy ha a Disney Channel sportot űz abból, hogy agymosodát ad elő mesesugárzás címén, illetve ha televágják kifejezetten gyerekeknek szóló tartalmakkal a netet, amiben arról magyaráznak, milyen jó drag queennek lenni, meg nincs olyan, hogy biológiai nem, az lehetsz, ami akarsz, még állólámpa is. Közben pedig folyamatosan provokálnak a meleg Jézussal és Mikulással. Maradjunk annyiban, hogy ez minden, csak nem egyedi eset! A globalizációnak hála pedig ez az elmebetegség hazánkba is be fog gyűrűzni, veszélyeztetve gyerekeink szellemi és testi fejlődését. Márki-Zay Péter magyarázhatja napestig, hogy nincsen baj, meg ők hatályon kívül helyezik majd a gyermekvédelmi törvényt – mondjuk, ezt kezeljük fenntartásokkal –, csak éppen közben interjúk jelennek meg a függetlenül objektív cselédsajtójukban olyanokkal, akik bizony bejárnak iskolákba érzékenyítő foglalkozásokat tartani. Itt, Magyarországon, ahol elvileg soha nem is volt ilyen. Most kiderül, hogy de mégis van, melegek és leszbikusok meg transzik és queer (jelentsen ez bármit is) emberek mennek be pedagógusok (?) meghívására, a szülők tudta és beleegyezése nélkül az intézményekbe, és adják ott elő, felügyelet nélkül, milyen a szép, új világ. Még azt is elmondják, hogy idén ez csak háromszor, négyszer fordult elő, de régebben évi 30–40 foglalkozás körül volt ez a szám (amit nagyon kevésnek találnak). Tehát ezek szerint, ami nálunk nincsen, és soha nem is volt, az mégis létezik, és szépen, csendben működött eddig. Miről beszélünk akkor? Leginkább arról, mennyire rohadt kínos az, hogy ismét napvilágra került egy olyan téma, amit nagyon nem akartak, hogy észrevegyünk. A bomlasztás úgy sokkal könnyebb, ha a zavarosban csinálhatják. A reflektorfény viszont most rájuk irányult, így megint jöhet a tagadás, a hazudozás, majd a magyarázkodás, a ködösítés és az áldozati póz. Pedig ha itt valaki áldozat, akkor azok a családok. A családok, akiket ez a liberálbolsi agybaj folyamatosan támad, bomlaszt, és mindenáron szét akar verni. Ebben az elvetemült, nemzetgyilkos törekvésben a kitartott hazai ellenzék lelkesen asszisztál, mert semmi más nem érdekli, csak a hatalom megszerzése. Az őket támogatók meg annyira görcsösen kapaszkodnak az orbánfóbiába és a nyugatmániájukba, hogy észre se veszik, hogy amihez egykor tartozni akartak, már régen nem létezik, és ha beállunk a migránsokat beengedő, családokat szétverő, gyerekeket LMBTQ-agybajjal tönkretevő sorba, akkor mi sem fogunk sokáig létezni. Mi lenne, ha egyszer az életben nem követnénk ész nélkül másokat, hanem tanulnánk a hibáikból, és mennénk a saját utunkon? Ugyanis, ha nem így teszünk, akkor évtizedek múlva a nemzet és mindaz, amit európai kultúrának hívunk, belekerül a nem volt, de ha mégis, akkor soha többé nem is lesz dimenzióba. A különbség abban áll, hogy akkor már nem csak a szavak szintjén… Magyar Hírlap Comments are closed.
|
