Nagy Dóra: Facebookisztán cenzorai

​A minap különös értesítést kaptam a Facebooktól. Figyelmeztettek, hogy nem tartottam be a „közösségi alapelveket”, jelentsen ez bármit is. Mielőtt megnéztem volna, melyik bejegyzéssel lehet a gond, elgondolkodtam azon, mivel is sérthettem meg annyira a Facebook közösségét, hogy ilyen drasztikus módszerhez folyamodtak. 

​A minap különös értesítést kaptam a Facebooktól. Figyelmeztettek, hogy nem tartottam be a „közösségi alapelveket”, jelentsen ez bármit is. Mielőtt megnéztem volna, melyik bejegyzéssel lehet a gond, elgondolkodtam azon, mivel is sérthettem meg annyira a Facebook közösségét, hogy ilyen drasztikus módszerhez folyamodtak. Talán az volt a baj, hogy kiálltam az Elfújta a szél mellett? Vagy az, hogy szóvá tettem, hogy a könyvek levétele a könyvtárak polcairól bizony már kőkemény diktatúra? Legnagyobb meglepetésemre nem ezek okozták a cenzorok lelkében a súlyos, gyógyíthatatlan sebeket, bár kétségtelen, hogy hozzájárultak a megregulázásomhoz.
 
A hír, amit megosztottam, és amit kifogásoltak, az volt, hogy a Bethlen Gábor Alapítvány 2020-ban Teleki Pál-emlékérmet adományoz az Ismerős Arcoknak, Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak, valamint Grezsa Istvánnak, Gyurácz Ferencnek és Kassai Lajosnak. Azzal, hogy ezt kitettem a közösségi oldalra, hozzájárultam ahhoz, hogy „veszélyes személyek és szervezetek” jelenjenek meg a Facebookon. Lefordítva és egyszerűsítve náci lettem. Mondjuk, azt senki nem magyarázta meg, hogy az említett bejegyzésben ki vagy kik számítanak veszélyes személynek vagy szervezetnek, de megnyugtató, hogy vannak, akik éberen őrködnek, és lecsapnak arra, aki szerintük kilengést mutat a náci irányba.
 
Persze roppant demokratikusan kaptam egy lehetőséget arra, hogy kifejezzem a véleményemet a döntés jogosságát illetően. Nyilván arra kattintottam, hogy jogtalannak tartom az eljárást. Eltelt egy kis idő, és kaptam az értesítést, miszerint megerősítették az előbbi döntést, és én továbbra is sértem a közösség alappilléreit, amelyeket – idézem – világszerte azonos alapelvek alapján fogalmaztak meg, és ezek mindenkire érvényesek.
 
Felmerült bennem egy pillanat erejéig, hogy Sztálin személye vagy a Black Lives Matter és az antifa erőszakos cselekedeteinek népszerűsítése miért fér bele az említett, de senki által nem ismert alapelvekbe, ám ismerve a liberálfasiszta kettős mércét, gyorsan túl is lendültem ezen. Mindenesetre kegyet gyakoroltak felettem, és végezetül tájékoztattak arról: „Tudjuk, hogy néha történnek hibák, ezért nem korlátoztuk a fiókodat.” Viszont a következő alkalommal 24 órás tiltást kapok, hiszen tudomásul kell vennem, hogy az ő mércéjük szerint potenciális náci vagyok, akire figyelni kell.
 
Ezt követően felmerült bennem a kérdés: miért csodálkozunk még azon, ami a világban zajlik? Miért figyeljük értetlenül azt, hogy történelmi személyeket akarnak kiűzni a közös emlékezetből, vagy filmeket tiltanának be, mert nem elég érzékenyek? Ha pedig ezeket az alkotásokat még meg is tartanák a profit miatt, akkor meg kommentárokat fűznének hozzájuk, hogy megmondják nekünk, mit gondolhatunk róluk. Mi ez, ha nem gondolatrendőrség?
 
A Facebook a színre lépése óta csinálja ezt, miközben érzékenyít, kiszolgálja a gazdijait, megszabja, mit juthat el hozzánk, és ha valaki nem tetszik nekik, akkor virtuális gettóba száműzik. Ezt pedig nem lehet annyival elintézni, hogy ha nem tetszik, akkor ne használjuk. Ne legyünk álszentek, mindenki tisztában van vele, hogy sikerült annyira elterjeszteni a közösségi oldalt, hogy szükséges rossz már a használata. Azt is mondjuk ki nyíltan, hogy liberális véleménydiktatúra uralkodik rajta. Elvégre az O1G mehet, a különböző erőszakra buzdító csoportok mehetnek, a fake news terjesztése mehet, és a kommenthadsereg virtuális kivégzésre irányuló megnyilvánulásai is rendben vannak.
 
A tiltás gomb pedig semmit nem old meg, mert lehet, hogy nem látod, de az adott személy tovább folytatja a gyalázásodat máshol. Álprofilokat csinálhat, hogy ismét neked menjen, és ha te ezt jelented, akkor megint megkapod, hogy szerintük ez nem sérti a „közösségi alapelveket”, de ha téged zavar, akkor tiltsd le. Ennyi a válaszuk, ezt hívják arrafelé méltányos és igazságos eljárásnak. Lenin vagy Sztálin tehát rendben van a közösségi oldalon, bolsi és liberálfasiszta eszméket és személyeket lehet terjeszteni, de a Teleki Pál-emlékéremről szóló hír nettó nácizmus. Ez ellen pedig nem lehet tenni semmit, mert lecsapott a virtuális gondolatrendőrség. Az indoklás meg annyi, hogy fogadd ezt el, mert a legegyenlőbbek mindig tudják, mikor kell felölteni a libsi, polkorrekt szuperhős ruhát és megvédeni a közösséget.
 
Hogy mit tehetünk ez ellen? Tiltakozzunk! Jó hangosan! Álljunk ki és mondjuk el hasonló tapasztalatainkat. Tanítsuk meg a gyermekeinknek szűrni a tartalmakat és ésszel használni az internetet. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy agymosoda zajlik a szemünk előtt, és olyan arctalan emberek csinálják ezt, akik kiválasztottnak érzik magukat. Ezt pedig nem hagyhatjuk szó nélkül, mert a világunk józan esze van veszélyben most már, és ha nem szólalunk fel ez ellen, ha nem vesszük fel a harcot, akkor hozzájárulunk a szabad akaratunk, a kultúránk, a civilizációnk sírjának megásásához.

​Magyar Hírlap