Menjünk egy kicsit vissza az időben. Ha emlékszünk még, tavaly igen hangzatos ígéretektől zengett az ellenzék, különösképpen a felhangosított hódmezővásárhelyi „siker” miatt. Felbátorodva kiabálták bele a világba, hogy Orbán Viktor áprilisban szedheti a sátorfáját, lesz itt elszámoltatás, hiszen a kormányváltó hangulat a tetőfokára hágott. Aztán jött április 8-a. Sokáig győztesnek hitték magukat, ultimátumokat adtak már a köztársasági elnöknek, és fejben osztogatták a kormányzati helyeket. Ez is lehetett volna.
Aztán mégsem így lett, így jöhetett a következő kapaszkodó. Elmondták, hogyan fogják majd meghódítani a vidéket, és hogyan vetik meg a lábukat az ország egész területén terjesztve a világosság igéjét, ezzel elősegítve az összeomlást és időközi választást. Igen, ez is lehetett volna, de végül elmaradt a „megváltás”. Ám az ellenzék nem adta fel, jött a következő nagy terv: a parlamenti munka ellehetetlenítése, a mártírgyártás és a francia események másolása. Volt itt rendőrprovokáció, füstgránát-dobálás, kerítésmászás, tévészékház-foglalás, földön fetrengés, majd hirtelen feltámadás, O1G-zés. Minden volt, ami a csövön kifért, és ami jól mutatott a telefonok képernyőjén és a közösségi médiában. Jöhettek tehát ismét a nyilatkozatok, hogy itt aztán vége mindennek, átvették az irányítást, bukik az Orbán. Igen, így is történhetett volna. Az IKoN elnökének írása megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 28-ai számában és online felületén. Comments are closed.
|
Archívum
October 2024
|