Nagy Dóra: Csillogó képmutatás

​Kigyulladnak a lámpák, legördül a vörös szőnyeg, riporterek mikrofonnal a kezükben keresik a legjobb helyet, hogy aztán begördüljenek a hatalmas autók, és megérkezzenek a méregdrága ruhákba bújtatott sztárok. Mindenki mosolyog, integet, elmondja, mennyire boldog, és milyen nagy megtiszteltetés, hogy itt lehet, majd vagy trumpozik vagy klímavészhelyzetezik egy öblöset, hogy aztán az interjú befejeztével ellibegjen, félméteres uszályát maga után húzva.

---

Félreértés ne essék, nálam jobban kevesen szeretik a filmeket. Falom őket, gyűjtöm őket, megvannak a magam rajongásig szeretett kedvencei. Ugyanakkor mélységesen taszít az a magatartás, az a kétszínűség, ami minden egyes díjátadó gálán árad ezekből a kiválasztottakból. Mert ma már így kell rájuk gondolni: ők a kiválasztottak, akik nemcsak tehetséges művészek, hanem a mindenkori igazság bajnokai is. Majd ők megmondják, hogy kire kell szavazni, mit kell enni, és mi a felelős a klímaváltozásért. Erre az jogosítja fel őket, hogy ismertek. Semmi más. Legalábbis ez lett a trend a Trump-apokalipszis beköszönte óta.
 
Lássuk be, végtelenül képmutató dolog aggódni a klímáért, miközben olyan ruhákban grasszálnak, amit nem vesznek fel kétszer. Hogy miért fontos ez? Nos, ahhoz, hogy a gyapotból ruhanemű legyen, körülbelül háromezer liter víz kell. Nyilván ahhoz, hogy ilyen anyagú és minőségű ruhák kerüljenek a sztárok testére, ennél többre van szükség. Ahhoz képest, hogy a jövő legnagyobb problémája a vízellátás lesz, ez őket nem zavarja. Minden eseményre más ruha kell. Nyilván ennek nincs köze a klímához. Mint ahogyan a gyártásból adódó környezetszennyezésnek és szén-dioxid-kibocsátásnak sem.
 
Mindemellett egy ilyen eseményre meg kell valamivel érkezni. Ezért hőseink magánrepülőre pattannak, hatalmas autókba ülnek, így gördülnek be aggódni a Föld jövőjéért. Ezek nyilván megint nem befolyásolják a klímát, bár egyiken sem láttam zöld rendszámot. A rengeteg elhasznált kozmetikum, hajlakk, a felállított reflektorok, díszek és miegymás sem probléma, mint ahogyan a dáridós éjszakát követő szeméthalom sem.
 
Nem, majd ők megmondják, mi a felelős a klímaváltozásért. Most éppen az állattartás a legfőbb bűnös, ezért a gálán csak vegán ételeket szolgáltak fel, ezzel megmentve a világot – gondolatban persze a gála után elfogyasztott steak lebegett a szemük előtt. Közben értekeznek egy kicsit a nők sanyarú helyzetéről ebben a többmilliárdos szektorban, aztán persze jöhet némi metoo, LMBTQXY-lobbi, és uszítanak egy kicsit Trump ellen is, végtelenül visszataszító módon. Majd levonulnak a színpadról, kortyolnak egyet a pezsgőből, és elégedetten hátradőlnek, mert ismét jobbá tették a világot és megmentették a Földet.
 
Engem alapvetően nagyon nem érdekelne, hogy hány pár cipőjük van, és éppen hanyadik villát veszik meg maguknak, miközben rettegnek a Földért. Ilyen a világ, ahol az arisztokráciát sztároknak hívják. A gond a képmutatásban van és abban, hogy üzleti érdekből hangoztatják ezeket a frázisokat. Mindig más kapja meg a megmondó szerepét, de mindig ugyanazt fújják. Mert ha nem tennék, akkor nem kapnának szerepeket. A művészet, mint tudjuk, a liberálisok kiváltsága, így az ő mantrájukat fújják annak érdekében, hogy a jövőben is kapjanak munkát. Kevés olyan sztár van, aki akkora üzleti erővel bír, hogy megengedheti magának, hogy mérsékelten nyilatkozzon vagy éppen nekimenjen az uralkodó irányzatnak. Ők megtehetik, mert a pénz diktál, és ezeknek az embereknek a tehetsége nem pótolható, így ilyenkor elfordítják a fejüket a libsik. De a többségnek nem jut ilyen kiváltság.
 
Sokakkal ellentétben azt nem bánom, ha ismert emberek megnyilatkoznak a világ dolgai­ról. Amennyiben értelmesen megfogalmazott véleményt hallunk tőlük, nem pedig gyűlöletkeltést és uszítást. Mondjuk az érdekes, hogy Trump előtt valahogy nem igyekeztek ennyire kifejteni, mi jár a buksijukban a dollárezrekbe került hajkorona alatt. Egyértelmű tehát, hogy ők is eszközök arra, hogy a fiatalok úgy vélekedjenek az adott dolgokról, ahogyan azt a kedvenc sztárjuk teszi. Van ennek ereje, erős fegyver, elismerem. Ám a stílus, ahogyan ezt teszik, a nagyon magas ló, ahonnan beszélnek, kontraproduktív lehet, és lesz is.
 
Egy szó, mint száz, lement a Golden Globe, nem maradtunk nagy kinyilatkoztatások nélkül, de legalább Ricky Gervais jóvoltából a néző is szórakozhatott a halálra vált arcokon, amikor elhangzott ez a felvezető: „Nem vagytok abban a helyzetben, hogy leckéket adjatok a közönségeteknek. Semmit nem tudtok a való világról, a többségetek pedig kevesebb időt töltött iskolában, mint Greta Thunberg. Fogadjátok el a díjat, köszönjétek meg az ügynökötöknek, Istennek, majd tűnjetek el a...” Igaz, nincsenek abban a helyzetben, de a kényszer nagy úr. Mindenesetre nem lennék meglepve, ha Gervais eltűnne egy időre. Mert a szólásszabadság bajnokai nem engedhetik meg, hogy ilyen hang is érvényesüljön. Ricky Gervais szerintem úgy volt vele: egyszer megérte. Nekünk biztosan, hogy neki is, az már más kérdés.

​Magyar Hírlap