Összejöttünk páran, és olyan fiatalokkal is beszélgettünk, akikkel nem ismerjük egymást, viszont a filmek iránti imádatunk összehozott minket, és egy nagyon tartalmas és élvezetes eszmecserébe kezdtünk. Roppant érdekes volt hallgatni, hogyan látják az elmúlt időszak filmgyártásában végbement változásokat, illetve mennyire zavarja őket a túlzott BLM- és LMBTQ-propaganda megjelenése az alkotásokban.
Aztán, ahogyan az lenni szokott, a közélet is megemlítésre került. Mindannyiunk legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy nem állunk feltétlen azonos politikai oldalon, pedig végig mindenben egyetértettünk, és pontosan ugyanazok a dolgok zavartak mindenkit. Szerencsére olyanokkal hozott össze a sors, akik nem képviselik azt a szokásos haladár magatartást, hogy egyből kihátrálnak, ha egy jobboldalival kerülnek szembe, így tovább folytattuk a beszélgetést, és nagyon jókedvűen, barátsággal váltunk el egymástól. Manapság azért ez elég ritka. Viszont elgondolkodtatott az eset: hogyan lehetne a világképet lefordítani a politika nyelvére úgy, hogy az mindenki számára egyértelmű legyen. Nyilvánvaló, hogy egyetlen kormányzat sem tévedhetetlen és hibátlan. Mindig vannak olyan döntések és területek, amik nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, vagy nem kapnak akkora figyelmet, amekkora elvárható lenne. Senki sem gondolhatja azt, hogy tévedhetetlen és tökéletes. Kivéve nyilván, ha liberálbolsi az illető, mert akkor ugye alapból ebből indul ki. Mi azonban megrögzött konzervatívok vagyunk, és valljuk, hogy az emberek tökéletlenek, ezzel pedig nincsen semmi baj. Ugyanakkor a hibák mellett mindig észre kell venni azt is, ami jó. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy Magyarország hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt tizenkét évben. Egy olyan kormány van hatalmon, amelyik képes felvenni a harcot a válsággal, és mindig meg is van mindenre a terve. Hosszú távon gondolkozik, nem kapkod, és igyekszik tényleg minden területre figyelmet fordítani. Nyilván az arányokon lehet vitatkozni, és olyan sincsen soha, hogy mindenki elégedett, de az eredményeket, valamint azt, hogy igenis jobban élünk, jobbak a körülmények, és sokkal több lehetőségünk van az életünk jobbá tételére, egyszerűen nem lehet elvitatni. A fiatalok esetében mindez nagyon látványosan jelentkezik. Megértem, hogy felnőtt már egy olyan nemzedék, aki csak Orbán Viktort ismeri országvezetőként. Az életük pedig jóval könnyebb, mint amilyen a szüleiknek volt. A lázadásra, pontosabban ellenszegülésre való hajlam pedig a fiatalság sajátja. Amúgy van is mi ellen fellépni, és látszik is a fent említett beszélgetésből is, hogy a BLM, a politikai korrektség, az LMBTQ erőszakos lobbija nagyon zavarja már ezt a korosztályt. Nem tetszik nekik, hogy teljesen értelmetlenül írnak át karaktereket, és random pakolják bele ezeket a funkciójukat vesztett alakokat a filmekbe, sorozatokba. Észreveszik, hogy a BLM- vagy az LMBTQ-szereplők mindegyike mindig pozitív színben tündököl, míg vele szemben a negatív pólust a fehér, heteroszexuális, legtöbbször hímnemű karakter testesíti meg. Ők is úgy látják, hogy igenis van összefüggés a migráció és a terrorizmus között. Tehát a világ alakulását észrevették, és nem tetszik nekik, zavarja őket. Van, aki nem tulajdonít ezeknek akkora jelentőséget, van viszont olyan, akit egyre inkább zavar. Különösen akkor, ha elhelyezkedik egy külföldi multinál, és ott még inkább tolják az arcába a polkorrekt propagandát. Azonban odáig már nem jutnak, hogy mindezt lefordítsák a politika nyelvére. Miért vannak különböző pártok? Azért, mert másképpen látják a világot, más válaszokat adnak a felmerülő problémákra, kérdésekre, és más világképet testesítenek meg. Pontosan úgy, ahogyan azt a hétköznapi emberek is teszik. Elvégre őket képviselik. Mégis, amikor arról van szó, hogy pártot kell választani, háttérbe szorulnak a tapasztalatok, felerősödnek az irracionális érzelmek, és jönnek az illúziók. A liberálbolsi oldal képviselőinek a jóemberkedés a trükkje. Márki-Zay Péter meg azt az illúziót testesíti meg, hogy ő pártokon felül áll, tehát el akarja hitetni, hogy nem tartozik sehova, így ha rá szavaznak, akkor ezek a választók szakítanak az eddigi ellenzéki zsibvásár embereivel, akik már bizonyítottan tönkrevágták nem egyszer, nem kétszer ezt az országot. Ez azonban csak mese. Csak a látszat. Nem csak arról van szó, hogy úgy akarják mindezt megetetni az emberekkel, hogy Márki-Zay ott vigyorog Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és a többi levitézlett bohóc mellett. Itt még bejöhet az az utópisztikus elképzelés, hogy majd valós párttámogatás nélkül lenyomja őket, mint a legkisebb királyfi a sárkányt. Ezek az emberek elköteleződtek egy globalista irányvonal mellett, melynek programja: a nemzetállamok eltörlése, a családok szétverése, az emberek fogyasztógépekké tétele, a migránsok beengedése, valamint az LMBTQ- és egyéb bomlasztó és a politikai korrektség fullasztó eszközével élő propagandák ránk kényszerítése. Az egész világon megfigyelhető ez, és mi sem maradunk ki a buliból, hála a sok független-objektív NGO-nak, a még függetlenebb haladár agymosoda médiumoknak és a gazdikat hűen szolgáló liberálbolsi politikai aktoroknak. Megértem tehát, ha valakinek gondja van Orbán Viktorral és a kormánnyal, hiszen mint mondtam, senki és semmi nem tökéletes, ugyanakkor azt is látni kellene végre, hogy mi mellett teszik le a voksukat. Régen nem arról van szó, hogy ad hoc jelleggel leszavaznak emberek, mert majd négy év múlva visszacsinálják. Nem lehet hazardírozni, és nem lehet felülni az illúzióvonatra, mert a világunk nem erre halad, és olyan folyamatokat indítanak be, olyan változások mennek már most is végbe, hogy nem lesz esély arra, hogy majd visszacsinálják. Jövőre hatalmas jelentősége lesz minden X-nek, és nem a pillanatnyi ellenérzésnek vagy a korunkból adódó lázongásnak kell a döntőnek lennie, hanem a tapasztalatnak és a józan észnek. Annak a világunkat fenyegető és folyamatosan megtépázó dolognak, amit mindannyian érzünk a bőrünkön, és amivel egyedül Orbán Viktor szállt szembe, míg a DK vezette ellenzéki alakulat kiszolgálja ezeknek a globalista szereplőknek a haszonleső, nemzetgyilkos ámokfutását. A politikai szereplők tehát már állást foglaltak, világossá tették, milyen irányt képviselnek, és ezt mindannyiunknak figyelembe kell venni, amikor döntést hozunk. Elég volt a látszatból és a hazug illúziókból! Éppen ezért nekünk is nagyon világossá kell tennünk, hogy nem kérünk az érzékenyítésből, a politikai korrektség diktatúrájából, a mikrocsoportok terrorjából és a kultúránktól eltérő, ránk erőszakolt migránsokból. Az egyetlen felelős döntés, hogy a nemzetünk, a család, a hagyományaink és a kultúránk mellett tesszük le a voksunkat. Minden más a biztos romboláshoz vezet. Magyar Hírlap Comments are closed.
|
