Nagy Dóra: Az arctalan bátrak

​Nem akarja senki meggyőzni vagy megérteni a másikat, sokkal inkább annak verbális elpusztítása a cél. 

Több helyen olvasható, hogy a kommentelés és az online világ előretörése olyan korszakot hozott, ahol az érvek ütköztetése, a tárgyilagosság szinte már eltűnt, helyét az érzelmek, személyes hitek hajtogatása vette át. Nem akarja senki meggyőzni vagy megérteni a másikat, sokkal inkább annak verbális elpusztítása a cél.

Aki kilépett már a névtelenségből a közbeszéd terébe, pontosan tudja, hogy manapság amit vitának, érvelésnek és szabad véleménynyilvánításnak neveznek, az a legtöbb egyet nem értőnél egyet jelent a gyalázkodással. A párbeszédek a személyeskedés alpári szintjére szorultak vissza, a vitakultúra nemhogy megkopott, de manapság már csak elvétve létezik a virtuális világban.

Erre lehet mondani, hogy mindenki magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt a megjegyzései­vel, aki pedig közszereplő, annak kötelessége elviselni – és ebben van is igazság. Mint ahogyan az is igaz, hogy a stílus maga az ember, és a kocsmában vagy focimeccsen elhangzott párbeszédek sem a szofisztikált, akadémiai nyelvezetükről híresek. Itt azonban felfedezhető egy óriási különbség, mégpedig a vélemény felvállalása.

Az IKoN elnökének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2018. július 23-ai számában és online felületén.