 Amikor a gimnáziumban megkérdezték tőlem, mi szeretnék lenni, elszörnyedve vették tudomásul, hogy politikai publicista a választott terület, s ezért politológiára fogok jelentkezni. Sokan óva intettek, mondván, a politika és a közélet világa nem éppen nőknek való terület. Biztos vagyok én ebben? – kérdezték tőlem újra és újra. Minden esetben határozott igennel feleltem, hiszen olyan példaképeket láttam, akik bebizonyították, tehetséggel, elhivatottsággal, szorgalommal mindent el lehet érni. Nőként ugyanakkor igenis fontosnak tartom, hogy egy férfias szakma nem egyenlő a férfias viselkedéssel. Filmes példát hozva: azért, mert jogunk van állva pisilni, még nem fog menni és nem is kell, hogy menjen. Nem azért leszünk jók egy területen, ha „átmegyünk férfiba”, hanem azért, mert van hozzá érzékünk. Sokkal fontosabb, hogy beemeljük ebbe a világba a nőies látásmódot, illetve az empátiát. A nők között is akadnak tehetségesek az adott területen, ugyanakkor másképpen éli és látja át a dolgokat egy nő és egy férfi. Ezért alkotnak jó párost. A legnagyobb hiba, ha feladjuk a nemiségünkből fakadó tulajdonságainkat. Ez a lehető legrosszabb példa, amit mutathatunk a fiatalabb nemzedéknek. Az ellenzéki politikusnők pedig élen járnak a rossz példákban (is).
Az IKoN elnökének írása megjelent a mai Magyar Hírlapban és az újság online felületén. Comments are closed.
|
