Ők végig úgy tudták, hogy Orbán Viktor el van szigetelődve, nem adnak a szavára, és semmilyen ráhatása sincs az Európai Unió működésére. Aztán, ahogyan az lenni szokott ezen az oldalon, megint nekiszaladtak az ajtónak, ami ezúttal tényleg nagyon keményen csapta őket arcul. De nem kell aggódni, nem lettek belátóbbak ettől az élménytől.
Hiába harsogták tele a médiájukat, hogy most aztán Orbán Viktornak vége van, az Európai Unió vezetőinek elegük van belőle, és semmibe fogják venni a vétóját, mégsem így lett. A gazdijaik ügyesen elhitették velük, hogy most éri csak meg igazán hőzöngeni, Dobrev online kampányát is rendesen megfinanszírozták, ám a gazdasági érdek megint mindent felülírt. A lengyel–magyar egységet nem tudták megtörni, a németek pedig igencsak érdekeltek ezeken a piacokon, így muszáj volt engedni. Még akkor is, ha balliberálisék úgy tudják, hogy a magyar miniszterelnök súlytalan. Miután megszületett a döntés, jöhettek a kínos magyarázatok itthon és külföldön egyaránt. Természetesen nem lehet elismerni azt, hogy benézték az eredményt, így most azt kell elhitetni, hogy Orbán úgy győzött, hogy nem győzött. Donáth Anna végeláthatatlan posztokban magyarázza, miért ők a nyertesek. Majd kifejti, hogy nekik itthon kell megdönteniük a kormányt ahhoz, hogy változást érjenek el. Lebegteti szépen a jogállamiság véres kardját, majd jöhet egy kis sipákolás a választási rendszer miatt és persze elmaradhatatlan az oktatás–egészségügy, valamint a szabad sajtó rigmusok kántálása. Dobrev Klára negédesen elmondta, hogy Orbán megbukott – immáron háromszázhuszonkettedjére. Ujhelyi István nagyon vicces mémeket osztogat meg a Facebookján, ezzel bizonyítva, hogy Orbán nem aratott győzelmet, Gyöngyösi Márton pedig azt bizonygatja, hogy a miniszterelnök mennyire retteg. Jakab Péter is félretette a krumplikat, és felült erre a vonatra, mondván, hogy habár a kompromisszum mindennek az alapja, de Orbán csak félelemből ment ebbe bele. Mondjuk, ha itt a saját nevét írja, Brüsszel helyett meg Gyurcsány Ferencét, akkor máris lenne valóságalapja a bejegyzésének. Hiába az igyekezet, ettől még a helyzet nem változik: az ellenzék megint padlót fogott, a gazdik szépen kijátszották őket, de ahogyan tőlük megszokhattuk, nem fognak meghátrálni és változtatni. Persze nem is tehetik, nem erre kaptak megbízást. Lehet szépíteni a dolgot, de Orbán Viktor bizony megnyerte ezt a meccset is. Ám egy jó sportoló és egy államférfi pontosan tudja, hogy ezzel még nem aratott győzelmet. Nagyon hosszú az út a végső diadalig, és addig rengeteg ocsmány, alantas támadást kell kivédeni. Látjuk, mi megy végbe a „nagy” Nyugaton, és azt is, hova jutott el Amerika. Egykoron olyanná akartunk válni, mint ezek az országok, és volt is ebben ráció. Sajnos azonban látni kell, hogy az út, amelyet bejártak, és a végkifejlet, amely felé haladnak, nem a mi irányunk. Ezt fel kell ismerni, és tanulni kell a példájukból, mert ők sem egyik napról a másikra jutottak el idáig. Igenis ki kell mondani, hogy velük ellentétben mi nem akarjuk feladni Európát, a hagyományainkat, a kereszténységünket, a kultúránkat, a nemzettudatunkat. Nem akarjuk elárulni a nemzetünket. Éppen ezért vagyunk annyira útban, és ezért igyekeznek mindenféle mondvacsinált ügyekkel besározni Magyarországot és Lengyelországot. Ezért kell szétszakítani az országot, majd szépen lassan felőrölni a nemzeti öntudatot. Ezért kell elaprózni a társadalmat, gyengítve a közösség szellemét, és ezért kell az embereket buborékban tartani, aminek legfőbb terepe a közösségi média. Közben a sajtójukba öntik a pénzt, akik meg ontják magukból az uszító cikkeiket, a szólásszabadság zászlaja alatt pedig letiltanak mindent, ami nem felel meg a globalista eszményképnek. Magyarország és Lengyelország jelenlegi vezetői azonban távolról sem ezt az ideológiát képviselik. Egy gát lettünk, amely nem engedi azt, hogy a nemzetállami eszme és vele együtt a nemzetek eltűnjenek. Egy olyan irányt mutatunk, amelyet a globalisták fel akarnak számolni. Mi viszont nem fogjuk átadni a szuverenitásunkat spekulánsoknak, valami globalista massza és zagyva ideológia őrülete nyomán. Tudjuk, mi az a kommunizmus, mi az elnyomás, és milyen az, amikor meg akarnak fosztani az öntudatunktól. Mi aztán tudjuk, hogy mennyit ér a szabadság, mert sosem kaptuk örökül, hanem mindig ki kellett vívnunk. Külső és belső erők törtek ránk, de megtörni nem tudták ezt a nemzetet, és ha felismerjük végre, hogy mindez túlmutat a pártpolitikán, akkor a magyarok megint meg fogják fordítani a történelem kerekét. Mint ezt tettük már annyiszor. Aki ismeri a történelmünket, az pontosan tudja, hogyan éreznek irántunk, tudja, hogy nagyon szeretnének minket innen kiűzni, ezért is kell a helyén kezelnünk a brüsszeli sikert, és ezért kell szem előtt tartanunk, hogy korántsem ért véget az összecsapás. Kiadták a parancsot, a nemzetállamokat be kell darálni, és ez továbbra is érvényben van. Jobb, ha felkészülünk. Magyar Hírlap Comments are closed.
|
