Lóránt Károly: Egy szavazás margójára

Az Európai Birodalom fegyelmező eszközként használná a közpénzeket. Nagyon kétséges, hogy ez a módszer az európai együttműködés megerősödését fogja szolgálni.

Az Európai Parlament legutóbbi ülésén megszavazta a költségvetési kifizetések „jogállamisághoz” kötéséről szóló jelentést, amely majd – hogy valamilyen jogi eszköz váljon belőle – az Európai Tanácshoz kerül. Függetlenül attól, hogy a tanács jóváhagyja vagy sem, érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni ezt a tagállamokat – elsősorban az olyan renitens tagállamokat, mint Magyarország és Lengyelország – szabályozni kívánó törekvést.
 
A jelentést a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében egy spanyol szocialista és egy finn néppárti képviselő nyújtotta be, ezzel is jelezve annak a nagykoalíciónak az összehangolt működését, amelynek eddigi teljesítménye az, hogy az Európai Unió, különösen a két pártalakzat által uralt nyugati fele, a világ egyik leglassabban fejlődő térségévé vált. Holott – és ezt csak pro memoria említem – az Európai Tanács a 2000. évi lisszaboni ülésén még arról álmodozott, hogy a következő évtizedben az Európai Unió a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává válik, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett több és jobb munkahelyeket és nagyobb szociális kohéziót biztosítson. Az eredmények minősítik az Európai Unió vezetésének tehetségét.

A Nemzeti Fórum gazdasági szakértőjének teljes írása megjelent a Magyar Hírlap 2019. január 23-ai számában és az újság online felületén.