IKON
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Fiatal Tehetségek Program
  • Galéria
  • Dokumentumok
  • XI. FiPoliT
  • Magyar Szemmel
  • Kiadványaink
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink

Lezsák Sándor: Horthy Miklós, a rendteremtő

8/31/2015

 
Picture
Horthy Miklós kormányzóként vállalta a rendteremtő szerepét és felelősségét. - Aki úgy mond ítéletet cselekvő, döntéshozó történelmi személyiségekről, hogy figyelmen kívül hagyja a körülményeket, annak reménye sem lehet arra, hogy reális vagy legalább méltányos ítéletet alkosson.

Azok a történészek, tanárok és nem utolsósorban politikusok, újságírók, akik évtizedek óta fújják az internacionalista nótát fehérterrorról, Horthy fasizmusról hol a kommunizmus vagy a szocializmus, hol meg a liberalizmus kottájából, vagy képtelenek történelmi összefüggésekben gondolkodni vagy egyszerűen nem ismerik a tényeket, mert folyamatosan félrevezették őket. Vannak azonban karmesterei is ennek a hosszúra nyújtott Horthy-ellenes kampánynak. Ők rendre tudatosan torzítják történelmünk tényeit, és ugyanilyen tudatossággal igyekeznek sárba rángatni azokat a történelmi személyiségeket, akik alkottak valamit a maguk korában, és akiket ők diktátornak bélyegeznek anélkül, hogy mérlegelnék azokat a lehetőségeket és korlátokat, amelyek között politikai, kormányzati döntéseket kellett hozniuk.

Horthy Miklós kormányzóként vállalta a rendteremtő szerepét és felelősségét, miután a Károlyi-kormány akarva is, akaratlanul is utat nyitott a Kun Béla-féle nemzetgyilkos vörösterrornak a kivéreztetett, megvert, szétzilált és a trianoni békediktátumokkal darabokra szaggatott, súlyosan megalázott országban. Az átmeneti fehérterror nemcsak válasz volt a vörösre, hanem a rendteremtés első lépéseit jelentette Kun Béláék, Szamuelyék rablás- és gyilkosságsorozatai után. És amikor az kiterjedt bosszúállássá fajulhatott volna, Horthy leállította.

A megcsonkított Magyarországot a történelmi mélypontról, az anarchiából és már-már a végső megsemmisülés közeléből kellett új életre kelteni. És ez sikerült – köszönhetően Horthynak és legjobb miniszterelnökeinek, helyi és országos politikusainak, egyházi és civil közösségeknek – akkor is, ha maga a rendszer a két világháború között a szerencsésebb nyugati társadalmakhoz viszonyítva elmaradott volt. Akkor is, ha demokratikus és diktatórikus elemek keveredtek benne.

Lehet vádlón emlegetni a korszak revíziós politikáját, de vajon ki ne akarta volna az igazságtalanul elcsatolt területek visszavételét, Trianon revízióját? Lehet támadni Horthyt a németekkel való szövetség miatt, de ugyan milyen eszközökkel védekezhetett volna a megcsonkított, katonailag is megbénított kis Magyarország a német hadigépezettel szemben?

A rendszer legsötétebb oldalát az ésszerűbb és igazságosabb birtokpolitika hiánya jelentette. Az, hogy a föld nélküli, nincstelen, idénymunkákból tengődő parasztság tömegei álltak a sok száz vagy több ezer holdas nagybirtokokkal szemben, és a hatalom a magyar parasztság földéhségének csillapítása helyett a nagybirtokosok és nagytőkések, iparmágnások érdekeit védte. Jellemző, hogy a népi mozgalom írói, akik elsősorban éppen ezért bírálták élesen a rendszert, adott esetben egyik-másik miniszterelnököt személy szerint is, magát a kormányzót, Horthy Miklóst nem támadták. Vajon miért? Elsősorban valószínűleg azért, mert nem vonták kétségbe a kormányzó nemzet iránti elkötelezettségét, sem államférfiúi tekintélyét és becsületét.

Részleteiben elemezni, tényekkel szembesíteni az évtizedeken át rombolt és torzított, Horthyról alkotott képet, történészek dolga. Történészek feladata ezt elvégezni a tudományban, az oktatásban, az iskolai tankönyvekben. De politikusok, közéleti emberek dolga is megbecsülni, és bátran – mindenféle támadás ellenére – vállalni a Horthy-korszakból és a kormányzó államférfiúi tulajdonságaiból mindazt, amit józan ésszel és méltányossággal ma is vállalhatunk és vállalnunk kell.

A fővédnöki köszöntő elhangzott a Társadalom és kultúra Magyarországon a két világháború között című konferencián 2015. augusztus 22-én Kaposváron.

(Forrás: MagyarHírlap.hu)



Comments are closed.

    Archívum

    January 2023
    December 2022
    November 2022
    October 2022
    September 2022
    July 2022
    June 2022
    May 2022
    April 2022
    March 2022
    February 2022
    January 2022
    December 2021
    November 2021
    October 2021
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    May 2021
    April 2021
    March 2021
    February 2021
    January 2021
    December 2020
    November 2020
    October 2020
    September 2020
    August 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    February 2020
    January 2020
    December 2019
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    August 2019
    July 2019
    June 2019
    May 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

Egyesületünk működését támogatja a
Picture
Picture
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Fiatal Tehetségek Program
  • Galéria
  • Dokumentumok
  • XI. FiPoliT
  • Magyar Szemmel
  • Kiadványaink
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink