IKON
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Kiadványaink
    • Publicisztika
    • Ismeretterjesztő
    • Tudományos
    • Album
  • Pályázatok
    • Teleki Pál élete
    • XII. Fiatal Politológusok Találkozója
    • A Kormányzóhelyettes - Horthy István élete
    • A Rongyos Gárda története
    • Wass Albert 115/25
    • A "visztulai csoda"
    • Az arany markában
    • Fiatal Tehetségek Program
    • XI. FiPoliT
    • Magyar Szemmel
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink
  • Archívum
    • Sinkovits Imre Kollégium
  • Galéria
    • 2024
    • 2023
    • 2022
    • 2020-2021
    • 2019
    • 2013-2018

Interjú Riba Andrással a vasárnap.hu portálon

3/8/2022

 
Picture
Kádár János utolsó időszakában lényegében mindenki érezte, hogy változtatásra van szükség. Az MSZMP a meginduló reformokkal elsősorban saját hegemón helyzetének megtartására törekedett. – nyilatkozta lapunknak Riba András László történész, a RETÖRKI archívum igazgatója.
– Nemrégiben jelent meg a Hatalomtechnika a pártállam végóráiban című kötete. Miért választotta ezt a kutatási témát?
– Sok éve foglalkoztat a pártállami rendszer és annak működése. Ehhez a bolsevik kommunista vagy forradalmi marxista pártok hatalomtechnikájának tanulmányozásában éreztem azt a kutatási irányt, amivel a diktatúra természetét kritikai megközelítésben mélyebben megismerhetem. Kifejezetten érdekeltek a hazai vonatkozások, a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszak. Gondolok itt azokra az intézkedésekre, amelyek az egész rendszer felépítményére, struktúrájára, a politikai intézmények megváltoztatására irányultak.

A „keményebb” szocialista rendszerből igyekeztek egy szofisztikáltabbat kialakítani.

A kötetből kiolvasható, hogy az ideológia és a párt – mint „történelmi” kommunista párt – korábban megbukott, mint ahogy a rendszerváltás bekövetkezett. Ugyanakkor a hatalmat természetéből fakadóan képes volt megtartani és hosszabb távon is erre próbált törekedni.


Rendőrök figyelik a fővárosi tüntetést 1988-ban. (Forrás: Fortepan, Horváth Ernő)

– Miért tartották fontosnak a szocialista országvezetők is a rendszer megreformálását?
– Kádár János utolsó időszakában lényegében mindenki érezte, hogy változtatásra van szükség. A pártvezetés örökösei a rendszer „demokratikusabb” arcát igyekeztek kialakítani, bemutatni. Nagy kérdés volt, hogy megreformálható-e a szocializmus.

A könyvemben azt is vizsgálom, hogy milyen politikai folyamatok vezettek oda, hogy a hatalom a megújulás, belső átalakítások megindítása mellett döntött.


 
hirdetés
– Gondolom ebben jelentősen közrejátszottak a külpolitikai események is.
– Igen, kényszerítette őket a nemzetközi politikai, illetve gazdasági helyzet és azok hazai következményei. Részben tehát a külső tényezők vitték rá a legfelsőbb vezetést arra, hogy grandiózus átalakítási tervet hozzanak létre, hogy a politikai irányítást maguknál tudhassák.

Ugyanakkor nem kétséges az sem, hogy a reformokkal elsősorban hegemón helyzetük megtartására törekedtek.


Tüntetés Budapesten (Fortepan, Horváth Ernő)

– A rendszerváltás lehetett volna egy egyenes történelmi folyamat eredménye?
– Közel sem. Egy ilyen kép „hamis”, mivel a rendszerváltás, illetve az ahhoz kapcsolódó folyamatok nem voltak zökkenőmentesek. Az addigi vezetés számára sem, hiszen elvesztette az irányítást, a hatalmat, pont azt, amit a leginkább meg akart őrizni. A ’80-as években megindult újabb reformkísérlet éppen a hatalom megtartásáról szólt.

A többpártrendszer vagy a többpárti politikai kultúra újraéledése számukra hátrányos velejáró volt.

A szocialista rendszerben nem voltak szabad választások.

– Milyen eszközökkel igyekezett az MSZMP hatalmon maradni?
– A kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy szinte minden eszközt megragadtak. Ugyanakkor voltak fontos kivételek is, amelyekkel nem éltek:

így az erőszakos eszközöktől, fegyverektől és a karhatalom bevetésétől is távol maradtak.

A számukra idegen kapitalista, polgári és nyugati értékek, mint rendszerelemek alkalmazását azért vitték végbe, hogy a kommunista vezetés a hatalmát megtarthassa. A vezetés „tágra zárta” lehetőségeit. A helyzet azonban átbillent egy olyan ponton, ahonnan a rendszerkritikus társadalmi közegek, terek és szereplők hirtelen testet és formát öltöttek: többnyire mozgalomként, szervezetként.

A magyar közélet a változásokra nagyon gyorsan reagált, akcióba lendült és így jött létre a rendszerváltoztató-rendszerváltó politikai ellenzék, az új korszak politikai elitjének bázisa.


Demonstráció Budapesten, 1988 (Fortepan, Horváth Ernő)

– Kik voltak akkor az MSZMP-n belül a hatalmi rendszer fő irányítói?
– Egy olyan rendszerben, amely egy abszolút centrális szervezési gyakorlatot követ, ott azt kéne mondanunk, hogy Grósz Károly főtitkár, de mégsem tehetjük ezt. Azt gondolom, hogy a ’80-as évek legvégére a pártállam vezetői kevéssé voltak képesek az ország és az események irányítására.

Ez pedig elsősorban az éppen általa vagy általuk „átszabás” alatt lévő rendszer miatt történt.

Akiknek jelentős szerepe volt a politikai hatalomban, azok közismertek: Grósz Károly, Pozsgay Imre, Németh Miklós, Nyers Rezső, Horn Gyula, Horváth István, stb. Az állami vonalon vannak közismert, de súlyukhoz, vagy jelentőségükhöz képest kevésbé felfedezett szereplők, mint például Kulcsár Kálmán vagy éppen Kilényi Géza.

– A rendszerváltás előtt mennyire volt jelen a korrupció, illetve az idegen hatalmak, gazdasági érdekek kiszolgálása?
– A pártállam olyan helyzetbe került, amelyben a meglévő függőségek – akár formális szövetségi, nemzetközi és egyéb kötelezettségek mellett – rengeteg új, addig nem létező típusú kapcsolat létesült pénzügyi szervezetekkel, bankokkal, nyugati államokkal.

Ezekből az alapvetően szükség vagy kényszer szülte „lehetőségekből” új függőségi kapcsolatok, több esetben kényszerpályák alakultak ki.


A Kossuth Lajos tér, 1989 október 23-án, a köztársaság kikiáltása idején (Fortepan, Szinnay Gábor)

Egyáltalán nem kevésbé szorosak és szigorúak, mint azok, amelyek éppen akkor lassan kezdtek felfoszlani. Azt hiszem, hogy az ország akkori helyzetében és állapotának tükrében egyértelmű, hogy ezek az új, vagy erősödő kapcsolatok érdekeltséget, piacot láttak az országban és a térségben. Ezek az erők törekedtek is az érdekeiket érvényre juttatni, ami nem volt sikertelen.

A gazdasági, üzleti érdekek közül sok a politikai, katonai és nemzetközi „díszletek” között jutott érvényre.

A nyugati világ rendszereihez való kapcsolódás ezzel együtt teremtődött meg.

– Mi vezetett végül a kommunista hatalom bukásához? Erős szovjet akarat mellett létrejöhettek volna a rendszerváltoztatások?
– Nem gondolom, hogy a szovjet akarat ne lett volna erős, inkább az a kérdés, hogy ez mire volt elég? Hiszen addigra az egyes szocialista államokban jelentős folyamatok mentek végbe. A gorbacsovi szovjet vonalnál keményebb vezetésekre gondolva Románia, vagy az NDK esete azt mutathatja, hogy ahol nem a Szovjetunió által támogatott tendenciát képviselte a politikai vezetés, ott történtek úgy a dolgok, ahogy történtek. A szovjet vezetés a politikai mellett a gazdasági-társadalmi, nemzetközi átrendeződéssel nemcsak lehetőségként és valószínűségként számolt, hanem tényként.

Tóth Gábor
Vasárnap.hu 

Comments are closed.

    Archívum

    April 2025
    March 2025
    December 2024
    November 2024
    October 2024
    September 2024
    August 2024
    July 2024
    June 2024
    May 2024
    April 2024
    March 2024
    February 2024
    January 2024
    December 2023
    November 2023
    October 2023
    September 2023
    July 2023
    June 2023
    May 2023
    April 2023
    March 2023
    February 2023
    January 2023
    December 2022
    November 2022
    October 2022
    September 2022
    July 2022
    June 2022
    May 2022
    April 2022
    March 2022
    February 2022
    January 2022
    December 2021
    November 2021
    October 2021
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    May 2021
    April 2021
    March 2021
    February 2021
    January 2021
    December 2020
    November 2020
    October 2020
    September 2020
    August 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    February 2020
    January 2020
    December 2019
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    August 2019
    July 2019
    June 2019
    May 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

Egyesületünk működését támogatják:
Picture
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Kiadványaink
    • Publicisztika
    • Ismeretterjesztő
    • Tudományos
    • Album
  • Pályázatok
    • Teleki Pál élete
    • XII. Fiatal Politológusok Találkozója
    • A Kormányzóhelyettes - Horthy István élete
    • A Rongyos Gárda története
    • Wass Albert 115/25
    • A "visztulai csoda"
    • Az arany markában
    • Fiatal Tehetségek Program
    • XI. FiPoliT
    • Magyar Szemmel
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink
  • Archívum
    • Sinkovits Imre Kollégium
  • Galéria
    • 2024
    • 2023
    • 2022
    • 2020-2021
    • 2019
    • 2013-2018