„Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul” – ezzel a szépen csengő, ámde üres szólammal kezdődik az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke. Ezek volnának tehát a sokat hivatkozott európai alapértékek, közöttük a kisebbségi jogok védelme, amelyek elvileg az unió szegletköveit képezik, és amelyekre hivatkozással oly sokszor kioktatnak bennünket.
Ez utóbbi uniós alapértéknek, a kisebbségi jogok védelmének kívánt érvényt szerezni a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezéssel az őshonos nemzetiségeket képviselő érdekvédelmi szervezet, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója. 2018 tavaszán sokan jártuk az utcákat és gyűjtöttük az aláírásokat a petícióhoz, amit végül az előírtnál is többen, 1,1 millióan támogattak az uniós országok területéről. Ez a kezdeményezés arra irányult, hogy az uniós szervek fogadjanak el általános érvényű kisebbségvédelmi csomagot a nemzeti, nyelvi közösségek jogainak szavatolása érdekében. Nem meglepő, hogy a legtöbb aláírás Magyarországról, Romániából és Szlovákiából érkezett, hiszen a Minority SafePack magyar nemzeti ügy is volt: azt remélhették az aláírók, hogy az EU végre nem nézi tovább tétlenül azt, hogy a külhoni magyarok országuk másodrendű állampolgárai. Nem így történt. Az Európai Bizottság múlt pénteki döntése értelmében nem lesz uniós nemzeti kisebbségvédelmi politika, az 1,1 millió aláírás pedig mehet a szemeteskosárba. Az egykoron a tagállamok közös akaratából felállított, de évtizedek óta önálló életet élő uniós csúcsszerv azzal magyarázza a kezdeményezés elutasítását, hogy „bár a kisebbségekhez tartozó személyek jogai az európai uniós alapértékek közé tartoznak, az EU-nak nincs jogalkotási hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmében”. A nemzetiségi jogok védelmezése tehát nagyon fontos, de fájdalom, ez tagállami hatáskör, az EU sajnos nem tehet semmit. Ugyanaz az EU mondja ezt egy uniós alapértékről, amelyik máskor derékig gázol a tisztán tagállami hatáskörökben – természetesen csak ha a brüsszeli deep state érdekei úgy kívánják. Az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökét ráadásul éppen Věra Jourovának hívják, aki az unió „lopakodó jogalkotásában”, trükkös hatáskör-kiterjesztésében jelentékeny tapasztalatokat szerzett. (Most épp nem aggódik a jogállamiságért.) Az Európai Bizottság (EB) döntése önmagában is keserű csalódás, ám közleményükben a megaláztatásunkról is gondoskodtak. Miután a testület „alaposan megvizsgálta” a kezdeményezők javaslatait, arra a cinikus megállapításra jutott, hogy az unió területén élő kisebbségek helyzete az utóbbi időben olyan mértékben javult, hogy mára elérte a kielégítő szintet. Lefordítva magyarra Brüsszel üzenetét: az EU nem lát kivetnivalót az évek óta erősödő romániai magyarellenes represszióban, a rangos sportesemények magyar nyelvű közvetítéseinek „lelövésében” vagy éppen a szabad jelképhasználatot korlátozó primitív, zsarnoki intézkedésekben. Az EB azonban egy-két „vigasztaló” mondatot is szentelt a kezdeményezőknek: a határozatban utalnak arra, hogy az EU antirasszizmus-akcióterve, nemi egyenlőségről szóló stratégiája és LMBTQI-stratégiája máris továbbfejleszti az egyenlőséget a tagállamokban, így az aláírók akarata mégiscsak teljesülhet. Igazán megnyugtató! Az antirasszizmus- és az LMBTQI-stratégia úgy általában jól jön az őshonos nemzetiségeknek, hiszen nyilván megoldják a Beneš-dekrétumok alapján kifosztott XXI. századi erdőtulajdonosok vagy a székely zászlók miatt megbírságolt erdélyiek problémáit. Az irományban ezenkívül az uniós romastratégiáról ejtenek szót – megszokhattuk már, a többi őshonos nemzetiség úgysem számít az EU-ban. A brüsszeli bürokrácia múlt pénteki közleménye félreérthetetlen üzenet számunkra: miközben egy rovott múltú, idegen kultúrájú illegális bevándorló az unió maximális támogatására számíthat, addig az őshonos nemzetiségek jogainak megóvása, kontinensünk etnikai sokszínűségének fenntartása nem fontos nekik. A Minority SafePack lerázós stílusban megírt elutasítása – mit sem törődve a szervezők és a támogatók által belefektetett rengeteg munkával – jól mutatja azt, ahogy a brüsszeli bürokrácia a számunkra fontos ügyekhez viszonyul. A bizottság közleménye nem egy civilizált intézménytől elvárható kulturált válasz, hanem ebek arcátlansága, fennhéjázó birodalmi közönnyel. Aki nem várt mást az EU-tól, azt is meglephette most az eljárás modortalansága. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a hazájuk feljelentgetéséből sportot űző és a magyar külpolitikát szakmányban ekéző ellenzéki politikai erőknek is lehetett némi szerepük abban, hogy ezt a magyar érdekeltségű ügyet ilyen gyorsan levették a napirendről, meg sem próbálva fenntartani az „értékalapú politizálás” látszatát. Megint igazuk lett azoknak, akik szerint az utolsó foszlánya is szertefoszlott annak a látszatnak, hogy az uniós szervek jelenlegi felállásukban megoldást kínálnak a szétszakított Kárpát-medencei magyarság problémáira. A „demokratikusabb unió” ideája jegyében a lisszaboni szerződéssel bevezetett petíciós intézményről, az európai polgári kezdeményezésről pedig kiderült, hogy csak papíron mutat jól, a valóságban az elszabadult brüsszeli bürokrácia kénye-kedve szerint söpörheti le emberek millióinak akaratát az asztalról. Mindez azért is nagyon szomorú, mert van egy másik, a magyar ügy szempontjából fontos európai polgári kezdeményezés, a nemzeti régiókról szóló, amely hamarosan szintén az Európai Bizottság asztalára kerül. A Minority SafePack elkaszálása tükrében túl sok reményt aligha fűzhetünk a Székely Nemzeti Tanács petíciójának sikeréhez. A befektetett munkáról talán jobb szót sem ejteni (több év pereskedés, iszonyú energiákat felemésztő kampányolás világjárvány idején). Az Európai Unió célja saját önmeghatározása szerint az általa vallott értékek elmozdítása. Feltehetjük a kérdést: mi ez, ha nem szemfényvesztés? Az EU üresedett ki teljesen és vált a globális vezérideológia elvtelen végrehajtó hatalmává, vagy eleve sohasem gondolták komolyan? Tudomásul kell vennünk, hogy a tények szerint az unió nem értékközösség, hanem egy kőkemény birodalmi logika szerint működő erőközpont, amely politikai hatalmat gyakorol a tagállamok felett. Brüsszel határt nem ismerő cinizmussal pontosan azt teszi, amit ez a logika megkövetel tőle: a muszlim bevándorlók istápolása (az antirasszizmus-stratégia erről szól) és a terroristasejteket is jócskán magában foglaló migránstömegek felé irányuló majomszeretet jó dolog, ám a székelyek, déltiroliak vagy baszkok sorsa legjobb esetben is csak a tűrt kategóriába tartozik, de semmiképpen sem méltó a kék zászlós birodalom támogatására. Nincs is ebben önellentmondás: az őshonos közösségek oltalmazása nem szolgálja a nyílt társadalom eszményét, azt a vezérideológiát, amely az elszabadult brüsszeli apparátust zsigerileg áthatja. Az ő álmuk egy kevert népességű, identitás nélküli massza, a tökéletesen irányítható-terelhető tömeg, nem pedig a nemzeti közösségek alkotta valódi sokszínűség. Ez a brüsszeli kotta, minden más csak önámítás; aki nem ebből játszik, annak nincs helye a nap alatt. Magyar Nemzet Comments are closed.
|
