IKON
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Galéria
  • Kiadványaink
  • Pályázatok
    • Magyar Szemmel
    • XI. FiPoliT
    • Fiatal Tehetségek Program
    • Az arany markában
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink

Hatalomtechnika a pártállam végóráiban

6/8/2022

 
Picture
​A szocialista politikai vezetés mindig tudta, hová kell tenni azt a fát, amitől nem látszik az erdő – véli kutatásai alapján Riba András László történész. Vitéz Anita cikke. 
– Könyve a pártállami hatalomtechnikákról szól. Mit ért pontosan a szókapcsolat alatt?

– A bolsevik–kommunista pártok megragadják a hatalmat, majd kialakítják a pártállami berendezkedést – „leánykori nevén” a proletárdiktatúrát –, egyeduralkodóvá válnak. Minden további céljuk elérése érdekében meg kell tudniuk tartani a megszerzett hatalmat, mindig a lehetséges legnagyobb mértékben. Ahogy a történelem mutatja, mindezt nem támasztják alá szabad demokratikus választások eredményei, ehelyett különböző nem demokratikus (bolsevik) módszerekkel érik el céljukat. A könyv címének jelzős szerkezete tehát azt hivatott kifejezni, hogy a saját rendszerének leváltásában természeténél fogva ellenérdekelt kommunista vezetés – tehát a pártállam – hatalmának megtartása érdekében a rendelkezésére álló eszközöket és módszereket alkalmazza, mindezzel pedig a társadalmi–gazdasági–politikai visszarendeződést vagy átrendeződést próbálja folyamatosan megakadályozni. A könyvben erről van szó.

– Hogyan került közel ehhez a témához? Miért tartja fontosnak?

– Tanulmányaim majd kutatásaim során úgy éreztem, hogy akármennyire is tisztában vagyunk az elmúlt rendszer diktatúravoltával, sokszor vagy sok esetben mégsem vagyunk képesek a tételes bizonyításra. Az embernek az az érzése, mintha valahogy a rendszer működéséhez tartozhatna, hogy mire kell figyelni azzal az eshetőséggel számolva, ha egyszer utoléri őket a bukás, esetleg valamilyen számonkérés. Mintha mindent végiggondoltak volna, minden eshetőségre felkészültek volna ebben a tekintetben, pedig azt általában nem mondhatnánk, hogy mindennap rettegniük kellett volna a rendszer bukásától. Vagy meg kellene fontolnunk ezt a lehetőséget is elméleti alapon.

A szocialista törvényesség, a bürokratikus és adminisztratív vonások elképesztő mechanizmusokat és intézményes szövevényeket hoztak létre, alakítottak ki. Van egy „misztikuma” ennek az egésznek. A legfelsőbb szintekkel, a belső maggal, a grémiummal kezdtem foglalkozni, mert ezekben a terekben volt feltételezhető, hogy lényegi vagy lényeges felismerésekre lehet bukkanni. Azt gondolom tehát, hogy mindig pontosan tudták, hová kell állítani azt a fát, amitől mi nem látjuk az erdőt. Az intézményi, szervezeti megközelítés egy vállalkozás volt a munkámban, hogy ezen esetleg valamilyen fogást találjunk. Az ideológiai nyelvezet, a frazeológia kritikai elemzése az ideológiatörténettel kapcsolatban keltett bennem érdeklődést, számos más módszertani kérdés mellett, amelyekkel a jövőben mindenképpen szeretnék komolyabban foglalkozni.

– Hogyan változott a kommunista hatalomtechnika ezerkilencszáznegyvenöt után – akár ezerkilencszázötvenhat hatására?

– A kommunisták „demokráciájáról” az ezerkilencszáznegyvenötöt követő években fokozatosan kiderült, hogy az a legtöbbek számára diktatúra. Ez azt is jelenti, hogy az akkori magyar társadalom felfogása nem volt azonos a kommunistákéval, és véleményem szerint soha nem is egyezett. A kérdés az lehet, hogy miért tűnhet úgy, vagy miért állítják be úgy különböző szereplők, hogy a társadalmi elképzelésekben megjelenő bizonyos szocialisztikus jegyek, vonások azonosak lettek volna a kommunista iránnyal. Az ezerkilencszázötvenhatos eseményeket elemezve ezzel a kérdéssel találkozunk.

– Hogyan lehet ezt, ha egyáltalán lehet, mérhetővé tenni?

– Az ország nemzetközi helyzete és az ebből fakadó korlátozott mozgásterek vizsgálata adhat választ minderre leginkább. Mindössze néhány év alatt kiderült, hogy a kommunisták mennyire mást értenek demokrácia alatt, addigra viszont a lényegi pártállam kiépült, és a politikai egyeduralmat Rákosiék birtokolták. A szocializmus csak egyfajta „árukapcsolással”, a demokrácián belül, a demokrácia támogatása mellett egy rövid periódusban lehetett jelen. De miért ne lehetett volna ez így?

A nép számára a szocializmus lényegében egyfajta szocialisztikus mentalitást jelentett, ennek nem sok köze volt a marxizmus–leninizmushoz, de a sztálinizmushoz végképp semmi köze nem volt. Ez az ellentmondás mutatkozott meg ezerkilencszázötvenhatban, amikor a pártállam kommunizmusa egyértelműen összeegyeztethetetlenné vált ezzel a társadalmi, népben lakozó szocialisztikus hajlammal. A szabad döntés és a szabad választás megvonása, korlátozása az egyik legfőbb jellemzője a Kádár vezetése alatt rendszerré alakuló berendezkedési variánsnak, a tényleges egypártrendszernek, amelyet az ezerkilencszázhetvenkettes alkotmánymódosítás rejtett magában.

– Az ezerkilencszáznyolcvanas évekre enyhült ez, igaz?

– A világgazdaságnak a nyolcvanas évekkel beköszöntő kedvezőtlen hatásai nyomán folyamatosan egyre több és egyre nagyobb mértékű engedményt tett a politika. A berendezkedés fenntarthatósága és a hatalom megtartása finanszírozhatósági kérdéssé vált, egyidejűleg a Szovjetunió szerepe is gyengülni kezdett. Minderről azonban alig néhány tucat vezető rendelkezett különböző szintű információval hosszú időn keresztül. A helyzet konszolidálhatóságára való felkészülésnek komoly és hosszú előkészületei voltak.

– Könyvében azt írja: „a kommunista politikai vezetés a hatalom megőrzése, a hatalomban maradás érdekében érzékelve egy elkerülhetetlen válsághelyzet közelségét, saját maga tett rendszerváltoztató intézkedéseket a hatalmi felépítményre vonatkozóan”. Mit jelent ez? Érthetjük úgy, hogy a rendszerváltoztatást maguk a kommunisták hozták tető alá?

– Aközött, hogy a pártvezetés elfogad egy határozatot, mondjuk, arról, hogy mit tekint a korábbiakhoz képest ellenzéki vagy ellenséges politikai magatartásnak vagy cselekménynek, és aközött, hogy lényegében kimunkálja a piacgazdaság feltételrendszerét a szocializmus útján haladó országban, fontos kapcsolat áll fenn. Anélkül, hogy rendszerkritikus vagy rendszerellenzéki politikai csoportok, szervezetek ne követelnék a többpárti viszonyokat, nem volna lehetséges rendszerváltoztató társadalmi politikai erőkről beszélni. Ugyanezek az erők rengeteg más követeléssel is felléptek, mind olyanok, amelyek nem jellemzik a szocializmus akkor fennálló viszonyait. E követelések között soknak van történelmi hagyománya, előképe a magyar történelemben, más részük pedig olyan, ami a második világháborút követően a nyugati világban továbbfejlődött, alakult, érlelődött. Ezek szintén mintául szolgáltak, és a követelések tárgyai lettek.

– Ez eddig nem tűnik ellentmondásnak.

– Igen, csakhogy választások címén Magyarországon időről időre tartottak szavazásokat. Ezek alkalmával – ki tudja, mennyire önálló elhatározásból szabadon – elment a választójoggal rendelkező széles társadalom, és lényegét tekintve egy politikai erő jelöltjeire leadta szavazatát. De hol van ebben a választás politikai minősége? Sehol. Az ezerkilencszáznyolcvanhármas reform a maga nemében – de megint csak lényegét tekintve – ezen érdemben nem változtatott.

Megmutatta azonban azt, hogy ha kialakulhat olyan helyzet, ahol nem a hatalmat támogató vagy éppen nem a hatalom által támogatott jelölt indulhat, akkor ezek a jelöltek legyőzik azokat, akik a hatalmat támogatják, vagy akiket a hatalom támogat. A hatalom támogatása elsősorban annak a rendnek és viszonyoknak a támogatása, amit a szocializmus jelentett. Az ehhez képest alternatívát megjelenítők bekerülése a szocialista korszak országgyűlésébe együtt jár olyan intézményi sajátosság felelevenedésével, amit például egy kormány országgyűlésnek való felelőssége jelent. A kommunista kormány működése szempontjából ez kezdetben nagyon vékony rést jelent a pajzson. Viszont fontos, mert tudjuk, hogy ez a felelősség sokáig nem létezett gyakorlatilag, tét nélküli volt hosszú időn keresztül. A közjogi értelmezhetőségen kívül esett, mert a kormányok felelőssége és felelősségre vonása a párt vezetése viszonylatában, vagyis az országgyűlésen kívül volt értelmezhető.

A jogállamiság, a parlamentarizmus és a választások a politikai szabadság, egy ország szuverenitásnak alapvető feltételei. Tehát ilyen és ehhez hasonló, a könyvben ismertetett jelenségeket és változtatásokat értek a fentebb idézett mondat alatt. Nem a pártállam hozta tető alá a rendszerváltozást. Számos intézkedése eredeti céljaihoz képest kontraproduktívnak bizonyult, ez azonban még nem lehetett volna elég önmagában. Azt senki ne vitassa, hogy a rendszerváltozás akárhogy is, de a pártállam politikai ellenzékének, a társadalom oldaláról érkező rendszerváltoztatóknak a teljesítménye és elévülhetetlen érdeme.

Magyar Hírlap 

Comments are closed.

    Archívum

    March 2023
    February 2023
    January 2023
    December 2022
    November 2022
    October 2022
    September 2022
    July 2022
    June 2022
    May 2022
    April 2022
    March 2022
    February 2022
    January 2022
    December 2021
    November 2021
    October 2021
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    May 2021
    April 2021
    March 2021
    February 2021
    January 2021
    December 2020
    November 2020
    October 2020
    September 2020
    August 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    February 2020
    January 2020
    December 2019
    November 2019
    October 2019
    September 2019
    August 2019
    July 2019
    June 2019
    May 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    December 2018
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    February 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    September 2017
    August 2017
    June 2017
    May 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    November 2016
    October 2016
    September 2016
    August 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    January 2016
    December 2015
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

Egyesületünk működését támogatja a
Picture
Picture
  • Hírek
  • Rólunk
    • Mi az IKON?
    • Tisztségviselők
    • Nemzeti Fórum
  • Sinkovits Imre Kollégium
  • Galéria
  • Kiadványaink
  • Pályázatok
    • Magyar Szemmel
    • XI. FiPoliT
    • Fiatal Tehetségek Program
    • Az arany markában
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
  • Linkek, partnereink