Ezzel a 2022. évben szja egy százalékokat még nem gyűjtő Partizán a 2023. évben egyből a harmadik helyre ugrott a gyűjtött összegek nagysága tekintetében, megelőzve többek között számtalan nagy múltú, gyógyítással foglalkozó, komoly intézményt.
Elvégezve egy gyors idősoros vizsgálatot, a Partizán látványos fejlődését láthatjuk. A 2020. november 2-án alapított Partizán alapítvány összes bevétele az első – tört – évben ötmillió forint volt, amely 2021-re 261 millióra, 2022-re 471 millió forintra növekedett. Ha a 2023. évben az alapítvány csak tartja a 2022. évi szintet, már akkor negyvenszázalékos bevételnövekedést ér el az szja egy százalékoknak köszönhetően. Impozáns növekedés, a növekedésorientált kapitalista gazdasági rendszer bármely szereplője megirigyelné az alig hároméves, papíron kulturális és információs tevékenységet végző közhasznú szervezet, valójában sokkal inkább egy üzleti vállalkozás teljesítményét. Látványos a gyarapodás nemcsak bevételben, de például tárgyi eszközökben is (2021: 41 millió forint, 2022: 122 millió forint), és egészen szép kis nyereséget is realizált az alapítvány: a 2021. évben 80 millió forintot, a 2022. évben 40 millió forintot, ami bevételarányosan harminc százalék, illetve nyolc százalék. Mielőtt azonban megsajnálnánk őket a nominális és a bevételarányos nyereség ilyetén csökkenése miatt, érdemes rátekinteni a 2021. évben 136 millió forintos nagyságú anyagjellegű ráfordításoknak a 2022. évben 256 millió forintra növekedésére. Ez a tétel tartalmazza ugyanis az alvállalkozói teljesítéseket, és az alacsony költséghányaddal dolgozó, „szoft” termékeket előállító vállalkozások tipikusan ezen az ágon kivett pénzekkel csökkentik a nyereségüket. Annál is inkább, mivel a közhasznú tevékenységből származó nyereség a közhasznú szervezetből nem vehető ki, így abból Gulyás Márton nem tud kenyeret, tejet vagy éppen cipőt vásárolni, a pénzt tehát más módon kell kivenni. Talán nem véletlen, hogy a kiegészítő melléklet szemérmesen hallgat az anyagjellegű ráfordításokon belül az alvállalkozókról. A Partizán alapítvány éves beszámolói összességében egy gyorsan növekvő vállalkozás képét mutatják, azzal a különbséggel, hogy bevételei nem termékértékesítésből (árbevétel), hanem támogatásokból (egyéb bevétel) származnak, tevékenységét nem gazdasági társasági, hanem alapítványi formában végzi, és vállalkozói tevékenységét a közhasznúság álarca mögé rejti. Valójában azonban egy jól felépített vállalkozásról van szó, ami önmagában elismerést érdemel. Más kérdés, hogy miért engedi a magyar állam, hogy a politikai aktivizmus és a leplezetlen pénzcsinálás élvezhesse az alapítványi forma és a közhasznúság előnyeit. Sokszor és sokan elmondták, hogy a kapitalista gazdasági rendszer lényege és egyben kényszere a növekedés. Sokan – különösen a Gulyás Mártonhoz hasonló világnézetű politikusok, politikai aktivisták és értelmiségiek – kárhoztatják ezt a rendszert, elsősorban éppen annak növekedésorientáltsága miatt. Nincsen ezzel az állásponttal semmi baj, a folytonos növekedéssel járó erőforrás-felhasználás és kibocsátásnövekedés valóban aggasztó, és legitim viták tárgyát képezheti. A Partizán éves beszámolóit tanulmányozva azonban az derül ki, hogy a Partizán alapítvány egy extrém módon növekedésorientált, vérbeli kapitalista szervezet. Közben képviselője, Gulyás Márton interjúi során nagy „bociszemekkel” kérdezget extraprofitról, tisztességes haszonról és tisztességtelen gyarapodásról, környezeti és szociális felelősségről, a kapitalista rendszer igazságtalanságairól. És nemcsak kérdezget, hanem kijelent, véleményt nyilvánít, ítélkezik. És ezen kijelentéseivel, véleménynyilvánításaival, ítéleteivel minden esetben a kapitalista rendszert bírálja. Teszi mindezt egy olyan cipőben, amely többe kerül, mint egy vidéki napszámos havi keresete, és amely egy kielégíthetetlen profitétvágyú, jelentős környezeti terhelésért felelős kapitalista nagyvállalat luxusterméke. Tipikus jelenséggel állunk itt szemben: a kapitalista szocialistával. És habár ez elsőre ellentmondásnak tűnhet, valójában egyáltalán nem az. Mint azt néhai Sir Roger Scruton angol konzervatív filozófus hangsúlyozta, szocializmus és kapitalizmus nem feltétlenül állnak egymással ellentmondásban oly módon, hogy egy vérbeli kapitalista ne lehetne egyben szocialista is. Sőt: gyakran a leggazdagabb kapitalisták hirdetik a leghangosabban a szocializmust/szociáldemokráciát. Ahogyan egy 2018-as előadásában hangsúlyozta, a kapitalisták által hirdetett szocializmus egy nagyon népszerű kombináció, mivel „ez lehetővé teszi, hogy megtartsd a pénzedet, és mégis jó embernek tűnj.” „Ha körülnézünk azok között az emberek között, akik magukat szocialistának nevezik, elámulunk, hogy milyen anyagi jóléttel bírnak.” Gulyás Márton tehát egyfelől tipikus kapitalista: a kapitalista gazdasági-társadalmi rendszer előnyeit élvező, egy növekedésorientált, profitmaximalizáló, kapitalista szervezetet vezető vállalkozó, másfelől tipikus szocialista: a kapitalista rendszert bíráló, helyette valamilyen más, alternatív gazdasági-társadalmi rendszert kívánatosnak tartó politikai aktivista, aki azonban – és Roger Scruton szerint ez is egy tipikus szocialista vonás – semmit nem mond arra vonatkozóan, hogy hogyan nézne ki az általa kívánatosnak tartott gazdasági-társadalmi rendszer. Kapitalista létezés és szocialista gondolkodás más tekintetben sem zárja ki egymást, amint erre szintén Gulyás Márton szolgáltatott példát az elmúlt időszakban. A svéd közszolgálati televíziónak adott, a magyarországi demokrácia kormány általi felszámolásáról panaszkodó interjúja miatt többen hazaárulónak nevezték, amit ő értetlenkedve fogadott. Értetlenkedése teljesen érthető: ahogyan a tőkének nincsen hazája, és ott érzi jól magát, ahol minél alacsonyabb költséggel lehet előállítani minél magasabb árbevételt hozó termékeket, ugyanúgy nincsen hazája egy baloldalinak, egy szocialistának sem, aki ott érzi jól magát, ahol a világforradalom aktuális ügyét – legyen az a munkásosztály hatalomra segítése, a hagyományos társadalom, a középosztály szétverése, az egyházak gyengítése, a genderelmélet gyakorlatba ültetése vagy éppen a klímaharc megvívása – a legsikeresebben szolgálhatja. A baloldalnak sosem hazája, mindig csak működési telephelye van, még akkor is, ha egyes politikai szereplőik néha igyekeznek a haza fogalmával operálni, és saját nemzetellenes mivoltukat ezzel a szóhasználattal leplezni. Egyet kell tehát értenünk Gulyás Mártonnal: ő nem hazaáruló. Profitmaximalizáló kapitalistaként, egyben szélsőbaloldali politikai aktivistaként ugyanis nincsen hazája, csak működési telephelye, így per definitionem nem lehet hazaáruló. A szerző közgazdász, politológus Borítókép: Gulyás Márton (Fotó: Mónus Márton) Forrás:https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/10/gulyas-a-kapitalista-szocialista?fbclid=IwAR1Zvc7QnuMZzwHJUMR9DjomKIzhiH5siApNZ2I_FtpLlX9yLR3LLaEiCl4 Comments are closed.
|
