Ez történt 100 éve VI. - Nincs Béke Igazság nélkül

Sajnos egyre több hangot lehet hallani, akik egyszerűen nem képesek megérteni, miről szól Trianon és a Nemzeti Összetartozás Napja. Az IKoN igyekezett az elmúlt hetekben egy nagyobb képet adni arról, hogy Trianon 100. évfordulóját közelebb hozzuk az emberekhez, hogy lássuk, mit is jelentett ott, abban a pillanatban megélni az országunk szétcincálását és mit jelent most, határokon innen és túl a trianoni örökség.

Nem érthetjük meg a jelenünket és nem építhetjük a jövőnket, ha nem ismerjük és tiszteljük a múltunkat. Trianoni megemlékezéssorozatunk zárásaként a Nemzeti Újság 1920. június 5-ei cikkét szemléztük. Ekkor állt meg a nemzet szívverése... de nem örökre. 

Nincs béke igazság nélkül 

Dermedt rémület, elkeseredés és néma harag reszketett végig ma a magyarokon. Minden magyaron, aki csak él Magyarországon, melyet ma egy tollvonással aláírt béke Romániának is, Csehországnak is, Jugoszláviának is, Ausztriának is nevez. A kar, mely sújtani akar, tehetetlenül hanyatlik alá, a fej lecsuklik, a gerinc megroskad, aztán újra kiegyenesedik a megtört, de meg nem hajtható magyar: hiszen a lehetetlenségből hiába akarnak lehetségest csinálni a világ minden hatalmasai. Az akác soha nem terem vadalmát, a tölgy nem hajt csalánvirágot, a rózsatőn nem fakad bojtorján, a magyarokból soha nem lesznek oláhok, rácok, csehek s az ezer esztendő vérözönével megszentelt magyar föld soha nem fogadja be az idegen vért, mely most akarna uralkodni rajta. Minden magyaron végig reszketett a néma harag s az örök tiltakozás villamos árama szaladott végig ma a magyar földeken véges-végig a Kárpátoktól az Adriáig, Dévénytől Orsováig, és a székely bércekig, melyeket feldarabolt a barbár erőszak, de együvé fognak tartozni túl innen a demarkáción, időtlen időkig. 

Béke? Van-e béke a gyalázatosan megraboltak szívében, lehet-e béke a rablók lelkiismeretében? Ha ezt nevezik békének, pedig úgy-e hogyan vágytuk a békét minden jó embernek a földön? – akkor pokol, sötétség, irgalmatlan gonoszság és tolvajok világa a béke. Ha ezt nevezik békének, akkor felfordult a világ erkölcsi rendje: rablók lettek a tömlöctartók és az emberiség megrontói, nyugalmának felkavarói, jövendő vérözönök magvetői lettek bírák az erkölcs, a jog és az igazság fölött. Hát, nem a békét írták ma alá, csak a békeokmányt, mert a békét majd az igazság soha el nem temethető diadala hozza meg. Meghozzák a Kárpátok, a magyar folyók, magyar völgyek, virágos magyar mezők együvétartozásának fizikai törvényei, meghozzák a magyar szívnek, a magyar munkának, az új életre támadó faji öntudatnak soha ki nem írható, de percről-percre gyarapodó erkölcsi erői. Az lesz majd a béke, a kiengesztelődés, a feledés, a szeretet és a testvériség ideje. De néma düh, erőgyüjtés lesz addig, amit ma miden magyarok egybeforrott tüntető elkeseredése s a nemztegyűlésnek impozáns ülse is kifejezett. 
​
Emelt fővel állunk a minket megalázó egész világ erejének nyomása alatt. Meggyalázott minket Európa, melyet egy évezreden át védelmeztünk a barbár Kelet meggyalázó ostromai ellen. Lábbal tiporták, szétszaggatták, halálra ítélték, megosztoztak egy gyönyörű országon, mint egykor a Megváltó palástján a gonoszok, de megtépve, megcsúfolva, is tudjuk, hogy a lehetetlenből soha nem lesz lehetséges: Magyarország él és megmarad. A magyarok országában husz millió ember örök testvérisége tiltakozik az ellen, ami ma a Nagy Trianonban történt a béke nevének örve alatt 

A magyar fájdalom hangja végig sikolt az érzéketlen világon s a jövendő felfigyel a meg nem hallgatott igazság közeledő diadalának szavára.