Bennünk élő Trianon VIII. - Szepesi Gergő: "Él nemzet e hazán"

"Végre merjünk merítkezni őseink erényeiből és évezredes bölcsességéből, amit ránk hagytak és merjünk mi is valóban Élni e hazán."

Mit jelent számomra Trianon? 
​
Komoly belső érzelmi töltettel önt el mikor erről a kérdéskörről gondolkodom vagy beszélgetek esetleg vitatkozom. Konzervatív, hazaszerető fiatal emberként igenis komolyan foglalkoztatják belső igazság érzetem az ok-okozatok, a miértek. Sok elméletről olvashattam, vitatkozhattam már eddigi életem során. 

Sokszor volt szerencsém a Kárpát-medencében lévő határon túli elszakított nemzet területekre ellátogatni, számos barátom él a jelenlegi határokon kívül. Ezen utak során mindig felhalmozódik az a sok életbölcsesség, vagy családi történet, mely elmeséli milyen is volt megélni Trianont akkor, abban a pillanatban és milyen lehetett az elmúlt évszázadban végig. Elmúlt 100 esztendő úgy, hogy nemzetünk keresztre feszítettségéből még nem tudott igazán feltámadni. Az idei esztendő más, mint a többi, ezt a betörő koronavírus kapcsán is érzhettük, ám talán 2020-nak nem ez lesz a legfontosabb üzenete a magyarok számára. ​

Az idei esztendő megemlékezéseiben is sok szó esik majd a tragédiáról, a nehézségekről, más nemzetek vagy a hatalmasok rossz hozzáállásáról nemzetünkhöz. De véleményem szerint túl súlyos szám ez a 100 esztendő ahhoz, hogy ugyanolyan jelentőségű legyen ez az év is, mint az ezt megelőző 99. Érezni a levegőben, hogy valaminek történnie kell. De mi történhet?  

Az idei esztendő veszélyes időket hozott magával, de mégis: valahogy volt idő mindenre, kiléptünk az állandó rohanásból. Ez az idő lehetőséget adott a magunkba nézésre. Sokat morfondíroztam hát, mit is üzenhet nekünk a századik évben Trianon, a nemzet szétszakíttatása. Az üzenet mely eszembe jutott az erőforrás. A sok felgyülemlett érzelem, indulat, élettapasztalat, családtörténet, összetartozás, felebaráti és testvéri szeretet, levonható tanulság, segítőkészség és a Jóisten megtartó szeretete nemzetünk a magyarság iránt, miért ne lehetne erőforrás?

Ezek által a Magyar Nemzet miért ne lehetne a térség erőforrása? Hiszen az előbb említettekre együttesen építve, azokból magunkban belső hajtóerőt alkotva, a Jóistenbe vetett hittel együtt lehet a kiút jelen helyzetünkből: az összefogáson, a rendíthetetlen munkán, és a kérlelhetetlen sziklaszilárd kitartáson, illetve határozottságon keresztül vezet az út. Ezek által a magyar nemzet megerősödve a határok fölé emelkedhet. Hiszen a történelmi korok, többezer éves Kárpát-medencei múltunk bizonyította nemzetünk tehetségét és a bennünk lévő kurázsinak erejét.

„Oly sok viszály után” ahogy Vörösmarty írja, bizony él ez a nemzet a hazán és élni is fog, ha megértjük igazi üzenetét. Végre merjünk merítkezni őseink erényeiből és évezredes bölcsességéből, amit ránk hagytak és merjünk mi is valóban Élni e hazán. A Kárpát-medence minden szegletében, legyen a Magyar az erőforrás, mind testi (fizikai), mind lelki és mind szellemi (szakrális) téren. A mai világban élt élet minden létező mutatója, mérőszáma csak akkor indulhat el radikálisan a jó irányba, ha annyi széthúzás után egymásba kapaszkodva lábra állunk és felemeljük nemzetünk történetíró ceruzáját és megírjuk a magyarság feltámadásának történetét, melyből majd ismét tanulhatnak az unokák.

Így hát tisztelettel kérem Önöket, akik e sorokat olvassák, jöjjenek velünk és élesszük újra együtt, közösen a Kárpát-medence erőforrását: a magyar nemzetet. Nos, ezek lennének egy konzervatív, hazaszerető vidéki fiatal ember gondolatai és üzenete a 100 éves évfordulóra. Ezt szerettem volna Önökkel megosztani. Mindenkinek méltóságteljes megemlékezést, és kellően erős katarzis élményt kívánok június 4-re!