Bennünk élő Trianon IX. - Cseh Dániel: út a szürkeségbe

"A trianoni vágóhídon a Magyar Királyság testét szabdalták, de a kicsorduló vér minden közép-európai nép vére volt."

A Nagy Háborút lezáró békékről rengeteg kiváló munka született, melyek számba szedték annak igazságtalan, kegyetlen és érthetetlen döntéseit. Ezekről most nem kívánok számot adni, sokkal inkább arról beszélnék, hogy nekem mit jelent Trianon. Trianon és hozzá kapcsolódva az I. világháború számomra egy korszak végét jelenti, egy olyan aktust, melyből egy teljesen új világ született. Elkezdődött a tömegesség és a szürkeség kora. 

Hadik Andrásokból lövészárok harcosok lettek, a tekintetes urakból bürokraták, az államférfiakból politikusok, az egységből elszakítottság, az építkezésből pusztulás. Nincs több huszárcsel, nincs több hősiesség, nem számít se a bátorság se a tisztesség. Már csak érdekek vannak, melyek között kénytelen lavírozni a gúzsba kötött hazánk. 

​Trianon legfőképp, de nem kizárólagosan a magyarság tragédiája, hanem egyszersmind a közép-európai népek közös vesztesége. A Monarchia felbomlásával megszűnt az az erőtér, mely többé-kevésbe egyben tartotta a régiónkat. Kicsi, gazdaságilag és katonailag gyenge országok jöttek létre, így Közép-Európa a nyugati és keleti impériumoknak kiszolgáltatódott. Nem beszélhetünk önálló magyar, cseh, szlovák, lengyel, szerb, horvát vagy román útról úgy, hogy a létünk, boldogulásunk és gyarapodásunk nem önmagunktól, hanem a nagyobb Birodalmaktól függ. A trianoni vágóhídon a Magyar Királyság testét szabdalták, de a kicsorduló vér minden közép-európai nép vére volt.

Trianon számomra azt üzeni, hogy azoknak, akiket a történelem és a sors összekötött, fel kell ismerniük az egymásra utaltságukat. Ne engedjük, hogy lélekben elszakítsanak minket egymástól. Ne feledjük, hogy nemzetünk tagjai azon magyar emberek is, akik más ország határai zárnak el tőlünk. 

A trianoni határok nemcsak térképeken, hanem a lelkünkben is mély árkot ástak. Búcsút kellett vennünk a Monarchiától, de nem kell búcsút vennünk a monarchia népeitől. A jövő hídjait nekünk kell megépíteni, vagy leszünk összeszerelő üzem, olcsó munkaerő, másodrangú polgár. 

Én hiszem, hogy ennél többek vagyunk. Közösen véget vethetünk a tömegesség és a szürkeség korának és elkezdhetjük a közös jövőnk építését. Együtt beléphetünk a tisztelet és a megbecsültség korába.