A pénteki megnyitón vendégünk volt Sinkovits-Vitay András, akivel az édesapja, Sinkovits Imre életéről, munkásságáról és a nemzethez fűződő erős kapcsolatáról beszélgettünk. Itt hangzott el az eseménysorozat névadásának szerepe is. Megítélésünk szerint, a legendás színésztől származó idézet, miszerint: „"Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem. Mindhármat őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez.” jól összefoglalja viszonyulásunkat a magyarságtudatunkhoz. Az előadás során személyes élményeket hallhattunk, nem csak Sinkovits Imréről, hanem a magyar színjátszás legjobbjairól. Pihenésként egy filmes kvíz szolgált, ami egyben felvezette a másnapi tematikát.
A szombatot Lezsák Sándor elnök úr gondolatébresztő, játékos hangulatú bevezetője után Nagy Dóra folytatta. Politológusként, publicistaként és rajongóként rendszeresen szembesült a filmek identitásformáló és politikai szerepével. Ez indította arra, hogy aktívabban is foglalkozzon ezzel a témával, érintve mind a technikai mind az esztétikai vonatkozásokat. Mivel ez a sorozat kezdőelőadása volt, így a kezdetektől 1920-ig jutottunk el. Ezt az időszakot a kezdeti útkeresések jellemezték, de már ekkor megjelent a politikai vonatkozás is. A nemzetközi kitekintés mellett a hazai – kevésbé ismert – filmek is szóba kerültek. A Hungarikum kiállítóház megtekintése után a Nagy Dóra és Biró István történész beszélgetett az amerikai háborús filmek identitásképzéséről. Az elsőadás során elemezték az ellenségképzést, a vizualitás és a történetmesélésben megnyilvánuló nyílt és rejtett tudatformálást. Az elemzéseket filmrészletekkel támasztották alá, és a végén közösen összegezték a látottakat. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a Túlélési Ösztön című kötet két szerzője is jelen lehetett körünkben, köztük Kasznár Attila biztonságpolitikai szakértő, aki konzuli megbízatásának megkezdése előtt segített a jelenlegi világpolitikai helyzet értelmezésében. A könyvbemutató után dedikálásra is sor került, és a szerzők a kollégisták kérdésire is válaszoltak. Szombaton este közösen megnéztük a „Két félidő a pokolban” című 1961-es filmet, Sinkovits Imre főszereplésével. Terveink szerint minden kollégium hétvége alkalmával megnézünk egy-egy alkotást a Sinkovits életműből. A film kiválóan kapcsolódott a délután megbeszéltekhez, remekül bemutatta, milyen is volt a kettős beszéd szerepe a diktatúra időszakában. A vasárnapi műhelymunka során megbeszéltük az előző este megtekintett filmet. Történelmi és politológiai szempontok mellett, esztétikai és filmes formanyelvi aspektusokat is bevontunk a vizsgálatba. Érdekes párhuzamokat vettünk észre a közös gondolkodás során a mai filmművészet egyes elemeivel. Bár a társadalmi rendszer más volt, mégis a mögöttes gondolat néha ugyanaz. Ezt követően a RETÖRKI ügyvezető igazgatója Dr. Nyári Gábor tartott egy előadást az államszocializmus színház- és filmművészetéről. Egy pontos, és határozott képet kaphattunk a témáról, kiegészítve az előadó személyes kutatásai során fellelt érdekes adatokkal. A hétvége keretes szerkezetet Rapali Vivien történész Sinkovits életművet feldolgozó előadása tette teljessé. Elszakadva a hagyományos kronologikus pályakép ismertetéstől, inkább a személyen belüli aspektusokra koncentrált, az előadótól megszokott magas szinten. Reményeink szerint a most elindított kollégium megteremti annak a közös szellemi műhelynek az alapjait, mely segít megérteni és értelmezni az eddig szakmai szempontok alapján nem vizsgált területeket. Áprilisban folytatjuk, a ponyvairodalommal és a nyelvi kultúra kapcsolatával. Biró István, a kollégium szakmai vezetője
0 Comments
Leave a Reply. |
Felhívás
|
||||
