Pár gondolat a Facebook-nemzedékről

Az elmúlt években kinevelődött egy olyan nemzedék, melynek fontos, mondhatni elengedhetetlen részévé vált az internet és a közösségi oldalak használata. Ez a folyamat sokakat megrémít, mások nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, míg megint mások megpróbálják megérteni és felvenni a harcot a Facebook-nemzedék érdekében.  

Úgy gondolom, manapság nem lehet már internet nélkül létezni és nem is kell. Azonban nagyon nem mindegy, hogyan is használjuk az internetet. Szüleinknek még a televízió káros hatásaival kellett megküzdeniük. Lássuk be, az is elég nagy harcot szült, de kis odafigyeléssel sokkal jobban lehetett kontrollálni, mint az internethasználatot. Ehhez jön hozzá az a kicsit sem elhanyagolható tény, hogy sok szülő nem ismeri a számítógépet és egyáltalán nem is használja azt, de tudja, hogy gyermekének már elengedhetetlen eszköznek számít. A legnagyobb hátrányban azok a gyermekek vannak, akiknek a szülei nem tudják, minek is vannak kitéve nap, mint nap fiaik és lányaik, éppen ezért nem is tudnak segíteni nekik. Ráadásul az okostelefonok világában már az iskolában sem mentesülnek a fiatalok a közösségi oldalaktól. Nincs olyan pillanata egy átlagos gyerek napjának, amikor ne ezeken lógna és beszélne a barátaival.

Szerencsére, az én korosztályom, már abban a helyzetben van, hogy képes felvenni a kesztyűt ez ellen a folyamat ellen, hiszen mi ismerjük és használjuk az internetet, ugyanúgy mint gyerekeink. Éppen ezért el tudjuk magyarázni, pontosan hogyan is kellene használni ezeket az oldalakat és mire kell figyelni. Nem csak arról van szó, hogy pedofilok vagy egyéb degenerált emberek juthatnak hozzá a képekhez, adatokhoz, vagy éppen a bejelentkezések folytán megtudják, mikor és merre járnak a fiatalok. Természetesen ez is hatalmas probléma, de ezek ellen sokkal könnyebben fel tudjuk készíteni a gyerekünket, hiszen ez egy könnyen megérthető, valós veszélyt jelent a számukra is.

A nagyobb probléma az identitásuk elferdülésével van. Ugyanis, azáltal, hogy egész áldott nap nyomkodják a kütyüiket, feltöltik a képeiket és figyelik a kommenteket nagyon súlyos változáson mennek keresztül. Egy 12-14 éves gyerek személyisége még nem fejlődött ki rendesen. Folyamatosan keresi önmagát és próbálja valami alapján meghatározni, hogy ki is ő valójában és mit akar magával kezdeni. Lássuk be, ez Facebook és egyéb oldalak nélkül is elég nehéz, hát még így! Nem csak arról van szó, hogy esetleg kap negatív megjegyzést, ami letörheti. Szerintem azt kell megakadályozni, hogy ne érdekelje, ki mit ír egy-egy képe vagy bejegyzése alá. Ne az alapján ítélje meg saját magát, hogy mennyien lájkolják a dolgait és ne érezzen késztetést arra, hogy mindig mindent megosszon olyan emberekkel, akiket alig ismer.

A másik nagyon fontos pont az, hogy azáltal, hogy folyamatos kapcsolatban van a barátaival, esélye sincsen arra, hogy igazi egyéniség váljon belőle, vagy elgondolkodjon a tettei súlyosságán és következményein. Igazán meghökkentő és elgondolkodtató, hogy amíg liberálisaink folyamatosan azt akarják bemagyarázni, hogy légy egyedi, ennek mégis pont az ellenkezője figyelhető meg. Ugyanis a nagy egyediség azt hozta magával, hogy minden tizenéves tökéletesen egyformává vált. Ugyanúgy öltöznek, ugyanolyan képeket töltenek fel magukról és ugyanúgy gondolkodnak, vagy inkább nem gondolkodnak. Egymást erősítik meg abban, hogy a szüleik, testvéreik hülyék és nem értik meg őket. Mást sem csinálnak, mint bizonygatják egymásnak, mennyire szeretik egymást és milyen fontosak a másiknak, míg a családjukat teljesen elfelejtik értékelni.

Teljesen természetes, hogy egy tinédzser harcol a szülei ellen. Azonban nem mindegy, hogy ebben a küzdelemben elgondolkodik-e egyedül a tettein és mondatain, vagy ehelyett inkább megerősítést kér és kap az ugyanolyan korú és identitásválságban lévő barátaitól.

Jelenleg azt láthatjuk, hogy a közösségi oldalakon tapasztaltak alapján határozzák meg a fiatalok saját magukat és identitásukat. Itt élik ki a közösségi életüket és innen remélnek visszaigazolást. Sokszor teljesen vad idegen emberekkel, csoportokkal beszélik meg azokat a legbelső félelmeiket, amiket a szüleikkel kellene, vagy a legjobb barátjukkal, vagy a testvérükkel. Az internet a kapuk kinyitásával nem csak a jót, hanem a rosszat is beengedte és a mi feladatunk az, hogy erre felhívjuk a gyerekek figyelmét. Ugyanis ezekből a gyerekekből felnőttek lesznek és nagyon nem mindegy az ország szempontjából, hogy milyen felnőttek alkotják majd a jövő társadalmát.