Neked is boldog Anyák napját!

Azt eddig is tudtam, hogy a HVG újságírói egyáltalán nem tartják tiszteletben a nemzeti eseményeket, vagy az olyan történéseket, amik a magyarokat büszkeséggel és jóérzéssel tölti el (pl. Olimpia), de mindig képesek meglepni és újabb mélységekbe süllyedni. Úgy gondolták, hogy azon az ünnepen, amikor szeretettel gondolunk Édesanyánkra, Nagymamánkra és kis ajándékkal kedveskedünk nekik, akkor ők is meglepik őket egy olyan írással, ami semmi mást nem akar, mint tönkretenni ezt a napot. 

Állítólag ezeknek az embereknek is vannak szüleik. Hangsúlyozom, állítólag, mert ebből az írásból nem vettem észre, hogy lett volna gyerekszobájuk. Ráadásul, aki a cikket írta, az egy nő volt. Anyának nem mondanám, belegondolni is rossz, hogy egy ilyen lelkületű embernek gyereke van… A cikk ugyanis arról szól, mennyire hazug és álságos az, aki ma családban él Magyarországon. Szerintük épeszű ember nem vállal gyereket, ilyen sanyarú körülmények közé. Aki mégis megteszi az szegénységbe taszítja magát, mind anyagilag, mind pedig lelkileg. Gondoljunk csak bele, hát használtan százezer alatt nem is lehet babakocsit venni! Legalábbis a szerző nem talált ilyen helyet, nyilván nem az Andrássy úton kellene keresni a bababoltokat… Tehát fel kell áldoznunk önmagunkat, a karrierünket, az életünket, a szabadságunkat, a lelkünket egy olyan ábrándért, ami nem is létezik, hanem a gaz kormány és ez az undorító konzervatív gondolkodás kényszerít minket erre. Holott, nincs olyan ember, aki gyereket akarna ebben a borzasztóan nehéz világba.

Legalábbis elborult Liberáliséknál, ahol az egyén meg a pénz az úr, senki nem akar gyereket. Ott ugyanis semmi sem elég, mindig több és több és több kell. Mindig az én lesz a főnök, az első. Mindig azt fogják a családban látni, hogy ott tulajdonképpen senki sem boldog. A gyerekeket nem szeretik, nyűgnek tartják, sok esetben verik a szüleik, akik egyébként nem is szeretik egymást, csak a reprodukció vezette őket a házasságba, mert nem mertek önmaguk lenni és szabadon élni azt csinálva, amit csak akarnak. Bezzeg, Liberálisék! Ahol nem számít a másik, ahol akármilyen nemű lehetsz, ahol csak a pillanatnak élés, a pénzhajhászás és az élvezetek számítanak, és akik baromira nem értik, hogyan lehet az, hogy valakik normális családban szeretnének és tudnak élni.

Pedig megsúgom, kedves elborult Liberálisék, vannak olyanok, akik nem a pénz miatt házasodnak, akik nem a pénz szempontjából vizsgálják, hogy megéri-e nekik gyereket vállalni. Vannak olyanok, akik nagyon szeretik a szüleiket, akik tudják, hogy nekik sem volt egyszerű felnevelni minket, de megtették és megajándékoztak minket az élettel, a boldog és szép gyerekkorral. Ezek a szülők tisztában voltak azzal, hogy nem lesz egyszerű, sokszor nem is volt az, de ezt egy percig sem éreztették a gyerekeikkel. Vannak olyanok, akik ugyanezt szeretnék visszaadni a gyerekeiknek, mert ennél nagyobb ajándékot nem is adhatnak nekik. Vannak olyanok, akiknek elég a CSOK, akik örülnek neki, mert semmi mást nem akarnak, mint egy szép házat, ahol boldogságban nevelhetik a gyerekeiket, együtt és örökké. Vannak olyanok, akik mindennél többre értékelik ezt, és akiknek nem kell hozzá, az általatok legalizálni kívánt fű sem, mert anélkül is boldogok tudnak lenni, mert együtt vannak.

Igen, nagyon sokan vagyunk ilyenek és nem a társadalmi béklyó, a konzervatív agymosás és a kormányzati kommunikáció miatt gondoljuk így, hanem azért, mert igenis, ez a NORMÁLIS. Igen, mi vagyunk Normálisék, akik normális országban szeretnének élni. Ahol nem kell emiatt bocsánatot kérnünk, magyarázkodnunk és nem kell elviselnünk, hogy támadják mindazt, ami szent és érték. Ahol nem kell eltűrnünk, hogy a kisebbség abnormalitása legyen az úr. Ahol, ugyan elmondhatod a véleményedet, hangsúlyozom a VÉLEMÉNYEDET, amit nem tényként és abszolút igazságként közölsz.
Végezetül csak annyit, nem tudok már mást érezni irántatok, mint szánalmat és borzalmasan sajnálom a szüleiteket is. Vagy azért, mert ilyennek neveltek titeket, vagy azért mert hiába próbáltak nevelni és szeretni, nem jött nekik össze. Sajnálom, hogy egyedül vagytok, hogy féltek, hogy állandóan ordítva bizonygatni kell az igazatokat egy olyan világképért, ami azt tűzte ki célul, hogy mindannyian egyedül, gyengén és lelki nyomorban éljünk.

​Ugyanis ti ezért harcoltok, kedves elborult Liberálisék! Nektek sosem lesz elég a pénz, sosem lesz elég az ország, sosem lesz elég a nemzet és sosem lesz elég az élvezet halmozása és ez a ti nagy bajotok. Nem tudtok önzetlenek lenni, nem tudjátok, milyen öröm családban élni, gyereket nevelni és a gyerekektől tanulni. Nem tudjátok, milyen az, amikor az Apa igazi férfi lehet és az Anya pedig igazi nő. Nem tudjátok, milyen boldognak lenni és ezért nagyon irigyek vagytok és ahelyett, hogy megpróbálnátok élni az általatok kialakított és megteremtett életeteket, csak kiabálni tudtok és szemétkedni. Igen, csak sajnálni tudlak titeket, mert elképzelni sem tudjátok, milyen az, amikor egy férfi és egy nő igazán szereti egymást, amikor együtt építenek fel valamit, ami maradandóbb és igazabb, mint ti valaha lesztek. Csak sajnálni tudlak titeket, kedves elborult Liberálisék… 

​Írta: Nagy Dóra