2015-ben egyre gyakrabban találkozhatunk kész termékekkel. Beszélhetünk itt kész/félkész élelmiszerről, de akár önéletrajzokról, motivációs levelekről vagy szakdolgozatokról. A legrosszabb, hogy sok esetben olyan dolgokat is megvásárolhatunk, amit könnyedén mi is megcsinálhatnánk otthon egy kis ráfordított idővel. Helyette pedig arra szánunk inkább órákat az életünkből, hogy megvásároljuk valahol, de ha már ott vagyunk, akkor veszünk még ezt meg azt is.
Nemrégen elgondolkodtam azon, mennyire elkényelmesedtünk. Ha bármire szükségem van, csak bemegyek a boltba, leemelem a polcról és megveszem. Ha érdekel valami, akkor azt beütöm a Google-be és elolvasok róla pár cikket. Nem kell megerőltetnem magam, nem kell komolyabban megdolgoznom érte. Egyszerűen ezek a dolgok ott vannak és bármikor készen megkaphatok bármit. Alapjában véve ez nem egy rossz dolog. Tényleg kényelmes, ha az embernek nincs ideje főzni, vesz egy félkész ételt, amit csak a sütőbe kell tenni, vagy csak egyszerűen rendel valamit egy étteremből. Azt sem mondom, hogy mindenki házilag rakja össze a saját laptopját esetleg mobiltelefonját, hiszen nem vagyunk műszaki zsenik sem, de valami mégis kiveszett ezáltal belőlünk. Rövidtávon ez a jelenség nem káros, de ha hosszú távon így gondolkodunk, akkor az súlyos problémákat eredményezhet. Nem beszélve a fiatalokról, akik ebbe születtek bele és egyre kevésbé tanulják meg azt, hogy vannak dolgok, amikért keményen meg kell dolgozni, és nem lehet készen megkapni bármennyire is szeretnénk. Ez a tendencia egy olyan nemzedékhez vezethet hosszútávon, melynek jelszavai a következők: Ne kelljen dolgozni rajta, ne kelljen dolgozni érte, de még ha lehet gondolkodni se kelljen, egyből működjön, legyen ott és legyen kész. Ennek eredményeképpen, pedig szépen lassan az emberek elfelejtik felépíteni azt, amit szeretnének. Legyen ez egy ház, vagy akár egy karrier.
Lássuk például az egyetemistákat, akik három-öt évet lehúznak egy egyetemen. Legjobb esetben tényleg keményen tanult egy ilyen fiatal ember vagy ifjú hölgy, kompetens a szakmájában már amennyire lehet, sőt ha még gyakornokként a szakmájában előre dolgozott az egyetemi évei alatt, akkor az elméleti tudás mellett még gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik. Egy ilyen fiatal már korán megtapasztalta milyen is lentről kezdeni és hogyan kell felküzdenie magát egy ranglétrán, hiszen a gyakornokok vannak a tápláléklánc legalján, már ami a munka világát illeti. Nézzünk meg viszont egy negatív példát. Ha egy diák végigbulizza az egyetemi éveit, teljesíti a minimumot, bejár az egyetemre, amikor kötelező, és kettessel éppen hogy megszerzi a diplomáját. Egy ilyen személy utána pedig arról panaszkodik, hogy neki van egy diplomája és mégsem kap érte állást. Nem tud elhelyezkedni a szakmájában, vagy ha mégis, akkor neki egy diplomájáért már követel egy adott bért és egy beosztást. Sok esetben előrébb kezd, mint az, aki több évet lehúzott az adott szakmában és mellette mondjuk képezte magát, csak anno, amikor fiatal volt, ezt még nem tehette meg. Na, az ilyen emberek felejtik pont el azt, hogy mit is jelent egy diploma és miből áll az élet.
A két szélsőséges példánál maradva a második esetben a fiatal munkavállalónk azt felejti el, hogy a diploma nem más, mint lehetőség, de nem egy belépőkártya. Akár csak a lego, az életünk is sok kis elemből épül fel. Attól, hogy megszerezzük ezeket a kis elemeket még nincs készen semmi sem. Ezeket az elemeket össze kell rakni, fel kell használni és később még több elemmel kell bővíteni, aminek következményeképpen még több mindenre tudjuk felhasználni, még több és nagyobb dolgot tudunk építeni. Egyszóval az egész egy folyamat és egy cél, amiért igen is meg kell dolgoznunk keményen. Ez az, ami elkezdett kiveszni a fiatalokból, hogy a diplomát egy célnak tekintik, ami által ők jogosultak több mindenre, mint valaki más, nem pedig egy eszköznek, amit ha megszereznek, azáltal többet érhetnek el jó esetben mint azok, akik nem rendelkeznek vele. Itt jutunk el ahhoz a mentalitáshoz, ami miatt én személy szerint aggódom. Ha továbbra sem tudatosul a fiatalokban, hogy annak ellenére, hogy rengeteg dolgot készen kapunk mégis akadnak az életben olyan helyzetek, amikor meg kell dolgozni valamiért. Legyen ez egy munka vagy karrier, egy ház, egy autó, vagy akár egy család is. Arról nem beszélve, minél több mindent teszünk meg valamiért, minél többet dolgozunk azért, hogy elérjük, megszerezzük, annál jobban értékeljük és becsüljük is azt.
Mi lehet a megoldás a problémára? Én leginkább abban látom, hogy már fiatalon egyre inkább kihívások elé kell állítani a gyerekeket. Rá kell venni őket arra, hogy küzdjenek versenyezzenek és megdolgozzanak a sikerekért. Tökéletes példa erre például a sport is. Ezen felül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy arra is meg kell tanítani őket, hogy ne csak a saját érdekeiket tartsák szem előtt, és ne csak azért küzdjenek, hanem a közösségért is, illetve, hogy egy jól működő csapat mindig is többet fog elérni, mint bármely egyén. Én úgy vélem, ilyen irányba kell terelni a fiatalokat, melynek kiváló eszköze az elmélettel összekötött gyakorlati oktatás és a tartalomban bővelkedő nevelés.
Kérdezhetitek mi értelme az egésznek, miért van erre szükség, elvégre nem sokkal egyszerűbb így az élet? Ez lehet, hogy így van, de lássuk be, amíg úgy gondolkodunk, hogy készen kell kapnunk mindent, amíg azt várjuk, hogy a szüleink, az állam vagy akárki más dolgozzon helyettünk és értünk, addig egy nagyon-nagyon mély szakadék felé tartunk ahonnan nincs kiút. Viszont ha megtanulunk küzdeni és dolgozni magunkért és egymásért, akkor igen is nagy jövő áll azok előtt a fiatalok előtt, akik így gondolkodnak és általuk az egész ország előtt is.
Lássuk például az egyetemistákat, akik három-öt évet lehúznak egy egyetemen. Legjobb esetben tényleg keményen tanult egy ilyen fiatal ember vagy ifjú hölgy, kompetens a szakmájában már amennyire lehet, sőt ha még gyakornokként a szakmájában előre dolgozott az egyetemi évei alatt, akkor az elméleti tudás mellett még gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik. Egy ilyen fiatal már korán megtapasztalta milyen is lentről kezdeni és hogyan kell felküzdenie magát egy ranglétrán, hiszen a gyakornokok vannak a tápláléklánc legalján, már ami a munka világát illeti. Nézzünk meg viszont egy negatív példát. Ha egy diák végigbulizza az egyetemi éveit, teljesíti a minimumot, bejár az egyetemre, amikor kötelező, és kettessel éppen hogy megszerzi a diplomáját. Egy ilyen személy utána pedig arról panaszkodik, hogy neki van egy diplomája és mégsem kap érte állást. Nem tud elhelyezkedni a szakmájában, vagy ha mégis, akkor neki egy diplomájáért már követel egy adott bért és egy beosztást. Sok esetben előrébb kezd, mint az, aki több évet lehúzott az adott szakmában és mellette mondjuk képezte magát, csak anno, amikor fiatal volt, ezt még nem tehette meg. Na, az ilyen emberek felejtik pont el azt, hogy mit is jelent egy diploma és miből áll az élet.
A két szélsőséges példánál maradva a második esetben a fiatal munkavállalónk azt felejti el, hogy a diploma nem más, mint lehetőség, de nem egy belépőkártya. Akár csak a lego, az életünk is sok kis elemből épül fel. Attól, hogy megszerezzük ezeket a kis elemeket még nincs készen semmi sem. Ezeket az elemeket össze kell rakni, fel kell használni és később még több elemmel kell bővíteni, aminek következményeképpen még több mindenre tudjuk felhasználni, még több és nagyobb dolgot tudunk építeni. Egyszóval az egész egy folyamat és egy cél, amiért igen is meg kell dolgoznunk keményen. Ez az, ami elkezdett kiveszni a fiatalokból, hogy a diplomát egy célnak tekintik, ami által ők jogosultak több mindenre, mint valaki más, nem pedig egy eszköznek, amit ha megszereznek, azáltal többet érhetnek el jó esetben mint azok, akik nem rendelkeznek vele. Itt jutunk el ahhoz a mentalitáshoz, ami miatt én személy szerint aggódom. Ha továbbra sem tudatosul a fiatalokban, hogy annak ellenére, hogy rengeteg dolgot készen kapunk mégis akadnak az életben olyan helyzetek, amikor meg kell dolgozni valamiért. Legyen ez egy munka vagy karrier, egy ház, egy autó, vagy akár egy család is. Arról nem beszélve, minél több mindent teszünk meg valamiért, minél többet dolgozunk azért, hogy elérjük, megszerezzük, annál jobban értékeljük és becsüljük is azt.
Mi lehet a megoldás a problémára? Én leginkább abban látom, hogy már fiatalon egyre inkább kihívások elé kell állítani a gyerekeket. Rá kell venni őket arra, hogy küzdjenek versenyezzenek és megdolgozzanak a sikerekért. Tökéletes példa erre például a sport is. Ezen felül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy arra is meg kell tanítani őket, hogy ne csak a saját érdekeiket tartsák szem előtt, és ne csak azért küzdjenek, hanem a közösségért is, illetve, hogy egy jól működő csapat mindig is többet fog elérni, mint bármely egyén. Én úgy vélem, ilyen irányba kell terelni a fiatalokat, melynek kiváló eszköze az elmélettel összekötött gyakorlati oktatás és a tartalomban bővelkedő nevelés.
Kérdezhetitek mi értelme az egésznek, miért van erre szükség, elvégre nem sokkal egyszerűbb így az élet? Ez lehet, hogy így van, de lássuk be, amíg úgy gondolkodunk, hogy készen kell kapnunk mindent, amíg azt várjuk, hogy a szüleink, az állam vagy akárki más dolgozzon helyettünk és értünk, addig egy nagyon-nagyon mély szakadék felé tartunk ahonnan nincs kiút. Viszont ha megtanulunk küzdeni és dolgozni magunkért és egymásért, akkor igen is nagy jövő áll azok előtt a fiatalok előtt, akik így gondolkodnak és általuk az egész ország előtt is.