Hágen Ádám: Ilona asszonyról - beszéd

Tisztelt Emlékezők!

Wass Albert gondolatait idézném: “Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.” (Wass Albert)  
A födél nem tartja össze az utakat.

Mikor ezt az idézetet olvastam, óhatatlanul Ilona asszony élete jutott eszembe. Arra gondoltam, hogy szeretett férje halála után is tovább szolgálta apósát, a Kormányzó urat és Magyarországot, mert útjuk egymás mellett haladt.

A grófnő 1918. január 14-én látta meg a napvilágot Budapesten, fiatalkorát az akkor Csehszlovákiához tartozó Felsőelefánton töltötte, családjuk birtokán. Horthy Istvánnal 1940 februárjában ismerkedett meg, két hónappal később, áprilisban feleségül ment a későbbi kormányzóhelyetteshez. Ám a házasság felhőtlen boldogsága nem tarthatott sokáig.

Ugyanis 1942 sorsfordító év volt a Horthy-család életében.

A Kormányzó úrra nehezedő terhek indokolták a kormányzóhelyettesi tisztség létrehozását. Sokak számára egyértelműen fia, Horthy István merült fel egyetlen lehetőségként. A cs. és kir. Tengerészeti Akadémiát 1918 végén feloszlatták, így István tanulmányai félbemaradtak. Iskoláit végül Budapesten fejezte be, gépészmérnöki oklevelet szerzett. Ezt követően katonai kiképzése befejeztével az Egyesült Államokban dolgozott, majd a az első világháború által megviselt MÁV Vas-, Acél- és Gépgyárát virágoztatta fel. Sorozatos sikerei nyomán okkal gondolhatták, hogy ő a legalkalmasabb a kormányzóhelyettesi pozícióra.

Édesapja így vélekedett erről a lehetőségről: “István akkor volt 38 éves, és én azon tépelődtem, hogy ilyen fiatal embertől - aki méghozzá röviddel azelőtt találta meg boldogságát Edelsheim Gyulai Ilona grófnővel kötött tökéletesen harmonikus házasságában - szabad-e azt kívánnom, hogy személyes szabadságát feláldozza. Belső meggyőződésem nekem is az volt, hogy számomra valódi segítséget és tehermentesítést csakis István fiam biztosíthat.” Február 19-én közfelkiáltással az Országgyűlés megválasztotta Horthy Istvánt kormányzóhelyettesnek. Hogy elsőkézből tapasztalja a háborút, röviddel hivatala átvétele után vadaszrepülő-pilótának jelentkezett. Augusztus 20-án pedig röviddel felszállás után lezuhant. Ilona asszony ekkor műtős nővérként szolgálta Magyarországot. Fontosnak tartotta, hogy akárcsak hitvese, ő is kivegye részét a küzdelemből. Alázatosan, szerényen, tudása legjavát adva szolgálta népét, ahogyan azt családja is tette. A kijevi tábori kórházban értesült a kormányzóhelyettes haláláról.

Tisztelt Emlékezők!

A födél nem tartja össze az utakat.

Példás, hogy a grófnő férje elvesztése után is erős tudott maradni és egyéves fiuk, ifjabb Horthy István nevelése mellett az ország ügyeivel is foglalkozni tudott. Ilona asszony a Kormányzó legbelső bizalmi köréhez tartozott, komoly szerepet játszott a sajnos kudarccal végződő kiugrási kísérletben. Ekkor is önként döntött úgy, hogy a németországi, majd az amerikai fogságba is követi a Kormányzó urat. Estorilban haláláig a Kormányzó mellett volt. 1993-ban pedig segédkezett abban, hogy a Kormányzót itt, Kenderesen helyezzék örök nyugalomra.

Április 18-án lesz öt éve, hogy eltávozott a grófnő. Ilona asszony hazaszeretete, hűsége, odaadása, kötelességtudata és becsülete megkérdőjelezhetetlen. Anyai gondoskodással óvta nemzetét és szolgálta a jó ügyet. Élete végéig kitartott az út mellett, amit nem csupán a családi kötelék, hanem az azonos látásmód, kötelességtudat és hit tartott össze. Élete és tettei igazi erőt és bátorságot adnak minden nemzetét szerető ember számára.

Köszönöm, hogy itt, a Kormányzó úr és családja kriptája előtt mondhattam el gondolataimat!

Isten áldja, Ilona asszony!
A beszéd elhangzott 2018. április 15-én, Kenderesen.