Felelősséggel a gyerekeinkért

Már szót ejtettünk arról, mik is lehetnek az okai annak, hogy egyre kevesebb gyermek születik, valamint hogy ezt a problémát nem lehet pusztán anyagi ösztönzéssel megoldani. Ebben a cikkben arról szeretnénk most pár szót ejteni, milyen felelősséggel tartozik egy szülő a gyermekének, valamint milyen borzalmas hatásoknak vannak kitéve manapság a gyerekek.

Nemrégen láttam egy igen érdekes műsort arról, milyen eltorzult testképük van manapság a lányoknak. A felmérés alapját az adta, hogy megkérdeztek pár 6, 9 és 12 éves kislányt arról, hogy milyennek látják magukat. A kísérlet érdekében lefényképezték őket és vékonyították, illetve vastagították a képeket. Ezt követően megkérdezték egyenként a kislányokat, hogy 1. melyik kép tetszik nekik, 2. vajon melyik kép ábrázolja őket most. A válaszadók 50%-a 2-3 számmal kisebb szeretne lenni és 3 számmal nagyobbnak látja magát, mint amilyen. Ez pedig már a 6 éveseknél is megjelent, ami igencsak ijesztő jelenség. Ez a jelenség nem csupán a tévében megjelenő, távoli országokra jellemző probléma, elég ha a környezetünkben szétnézünk és biztosan találunk olyan fiatalt, aki drasztikusan változtatott a külsején, de legalábbis nincsen megelégedve magával. Elgondolkodtam, vajon ez pusztán a média hibája?
Tény és való, hogy a média térnyerésével nagyon rossz példák kerülnek gyermekeink szeme elé nap, mint nap. Egy szülőnek nem pusztán azzal kell megküzdenie, amit a gyerekek egymásban és egymásnak okoznak, hanem a külvilág behatásait is meg kell tanulniuk kezelni és kivédeni. Azáltal, hogy a fiatalok folyamatosan online vannak, olyan képeket látnak, amik nagyon súlyos befolyással vannak az önképük kialakítására. Teljesen természetes dolog, hogy egy tinédzser elkezd foglalkozni a külsejével, hiszen ez az egyik lépcsőfok a felnőtté válás hosszú és rögös útján. Az azonban már korántsem normális, hogy olyanok akarnak lenni, mint a sztárok. Csak a vékonyat látják szépnek és nagyon drasztikus megoldásokat választanak az általuk ideálisnak tartott testsúly elérése érdekében. Jelenleg azt láthatjuk, hogy minden az önmegvalósításról és a külsőségekről szól. Ezek hangsúlyozása megy nap, mint nap a reklámokkal, a csodálatos csücsörítős Facebook-profilokkal, az olyan épületes műsorokkal, mint az Éjjel-nappal Budapest és a sort még lehetne a végtelenségig folytatni. Mi már érettebb fejjel tapasztaltuk meg ezeket, a gyerekeink azonban már egy átmediatizált, online világba születnek/születtek bele. A szocializációs színterek közé, ma már bekerült a média is. Ez pedig, szerintem, a jelenkor legnagyobb problémája.
Egy gyerek ugyanis nem tudhatja magától, mi a jó, a rossz vagy a helyes és a helytelen. Ezt folyamatos tanulás útján éri el, aminek a legfontosabb alapköve a szülő. Azt azonban ne gondoljunk, hogy azok a hatások, amik a gyerekeinket érik, nincsenek behatással a mi életünkre is. Mi is nézzük a tévét, olvassuk az újságokat és mi is szeretnénk úgy kinézni, mint a mai társadalomban etalonnak kikiáltott ideálok. A különbség csupán a szülők és a gyerekek között az, hogy mi sokkal nagyobb károkat tudunk okozni gyerekünkben, mint fordítva. Akármennyire is próbálja a jelenleg regnáló liberális emberkép elhitetni velünk azt, hogy mindenki külön egyén, a család pedig elavult létforma és a szülők pedig csak visszatartják a gyerekeiket abban, hogy önálló indivídummá váljanak, az igazság az, hogy ez nem egy reális kép. Éppen ezért, nagyon oda kell figyelnie egy szülőnek, mit és hogyan mond a gyereke előtt.
Nekem is van egy kislányom. Nemrégen született és én sem vagyok megelégedve azzal, amit a tükörben látok, valamint engem is zavar az, hogy mást sem hallok és látok, mint hogy melyik híresség, milyen hamar nyerte vissza az alakját a szülés után. Azonban nagyon nem mindegy, hogyan beszélek saját magamról a gyerek előtt. Ugyanis a gyerekek figyelnek, hallanak és elraktározzák a hallottakat. Kódolni azonban még nem tudnak. Nem kizárt, hogy az anya önostorozásából csupán az utálatot hallják meg és ezért a későbbiekben testképzavaruk lesz. Esetleg félnek majd attól, hogyha lesz rajtuk egy kis fölösleg, akkor nem fogják őket szeretni. Viszont azt is látni kell, hogy a média és az internet térnyerésével egy-egy szülő hibája, ma már kihatással van, más szülők gyerekére is, hiszen a közösségi média megjelenésével a gyerekek folyamatos kapcsolatban vannak egymással. Nagyon nehéz megoldani azt, hogy a fiatalok ne gerjesszék a negatív, szerintük azonban követendő, példákat egymásban.
Egy modern kori szülőnek sokkal több időt kell fordítania a kódolásra, ami nyilván azért vicces, mert pontosan időből van neki kevesebb. Pedig muszáj mindenre odafigyelnie, muszáj elmagyaráznia a gyerekének, mi a különbség az egészséges étkezés és az egészségtelen fogyókúra között. Mindig időt kell szakítania arra, hogy közös programokat szervezzen a családjával, mert csak így kerülheti el, hogy a média túlzottan átvegye az irányítást gyermeke tudata fölött, hiszen egy idő után, már hiába próbáljuk kijavítani a hibákat, nem fogunk tudni elérni semmit.
Egy szeretetteljes családban, ahol a családtagok odafigyelnek magukra és egymásra nem okozhat akkora károkat a liberális médiacirkusz. Azonban már nem elég csupán az alapértékek átadásával nevelnünk gyermekeinket. Ezt minden szülőnek. be kell látnia. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy gyerekeink a jövőnk és nagyon nem mindegy, mit látnak, mit hallanak és mit visznek magukkal az életükben. Nekünk, szülőknek és leendő szülőknek az kell, hogy legyen a legfőbb feladatunk, hogy egészséges, sportos, valamint hazaszeretetben és közösségben gondolkodó kisembereket neveljünk fel. Ezt a feladatot azonban csak és kizárólag úgy lehet véghezvinni, ha felvesszük a kesztyűt a ránk erőszakolt médiaképpel és beemeljük ennek elmagyarázását a nevelés folyamatába. Ennél nagyobb feladat nem létezik, éppen ezért ennél nagyobb felelősség sincsen. Tegyünk a gyerekeink jövőjéért, hogy az országunk jövője biztosítva legyen.