Démonizálás és a zombivá változtatás bűvkörében

Ha eddig valaki nem vette volna észre, akkor az ésszerű vitatkozás, érvelés és eszmecsere ideje már jó ideje lejárt. Ez pedig nem hazai, hanem most már hivatalosan is világtendencia. Eddig voltak azért programok, voltak eszmék és voltak érvek, melyek alapján el lehetett dönteni, hogy a kínált alternatívákból, melyiket érezzük magunkhoz a legközelebb. Ma azonban már csak demagóg szövegek végtelenségig ismételt zakatolása és a másik teljes tönkretételének megkísérlése zajlik olyan jelzők és egy olyan világ felvázolása mentén, melyek már régen nem azt jelentik, mint egykoron. A cikkben egy kísérletet teszünk arra, hogy különböző példák alapján bemutassuk, milyen változások és uralkodó trendek figyelhetőek meg a mai közbeszéd válaszadásaiban, érvelésében, világképében és elgondolásaiban. Három témakört fogunk körüljárni: demagógia, magából kifordult liberalizmus és démonizálás.

Igazság szerint szerettem volna írni Orbán Viktor évértékelőjével kapcsolatban elhangzott ellenzéki válaszokról, de a semmiről még nekem is nehéz írnom. Az, hogy ismételgetik, hogy oktatás, egészségügy, korrupció és a többi, annyira elcsépelt és unalmas, hogy már a felsorolásuk közben elkezdett lecsukódni a szemem. Abba meg már bele se megyek, hogy természetesen szó volt ezekről is, de hát a rendesen felépített érvrendszerrel és tényekkel nehéz vitába szállni és valljuk be, ma már nem is kell. Az ellenzék vergődése olyan méreteket öltött, amin már nevetni sem tudunk, de a szánalom fogalma is kevés arra, hogy leírjam, mit is érzek. Pontosak olyan zavar van velük kapcsolatban már egy ideje a fejemben, mint amilyen zavar nekik van saját magukkal kapcsolatban.
Viszont annyit mégis elértek, hogy kicsit elgondolkozzam, mi is zajlik most már a világ közbeszédében? Ugyanis minden, amit fent leírtam vonatkozik a nemzetközi vonalra is, elég csak belegondolni, milyen állapot uralkodik ma az Amerikai Egyesült Államokban. Kísértetiesen emlékeztet engem ez a jelenség arra, ami hazánkban is zajlott 2011-ben és valljuk be, nem sok esély van arra, hogy ez a későbbiekben változni fog. Példának okáért: „Donald Trump sötétségbe taszítja Amerikát” lehet hallani és olvasni úton-útfélen. A vicc kedvéért tegyünk mellé egy mostani ellenzéki reakciót: „Orbán Viktor sötétségben tartja Magyarországot”. A hasonlóság biztos csak a véletlen műve… Mint ahogyan az a tény is, hogy inkább az ellenzéket tartják ott, illetve inkább csak segítenek nekik, mert jelen állás szerint nagyon jól elboldogulnak egyedül is a teljes elhülyüléshez vezető úton, melyhez tökéletes kapaszkodót biztosít nekik a demagógia és az önmagából kifordult liberalizmus.

Nos, mi lesz akkor, ha kifogynak az érvek és nem maradt helyette más, mint önmaguk farka után körbe-körbe loholó kóbor ellenzék csaholó gyülekezete? Persze, hogy jöhet a demagógia, képtelenségek kitalálása és a démonizálás. A legelsőbe az olyan hangzatos mondatokat sorolom, mint „több pénzt erre, vagy arra”; „elnyomorítottátok az országot”; „eladtátok a jövőnket, meg a gyerekeinkét és azoknak a gyerekeikét és a többi.” Igazából még ezek a legkevesebbek, mert ez legalább valami. Nyilván könnyű most már gyerekekkel érvelni, mert jelenleg van rá egy halovány esély, hogy születnek gyerekek, ez azért eddig nem volt elmondható. Azonban ha az ő felfogásuk szerint alakul majd a világ, akkor ez nemhogy nem lesz elmondható, de a nagy liberalizmusban talán, ha robotokkal és droidokkal meg tudják oldani létjogosultságunkat a Földön, az már nagy szó lesz. Az is lehet, hogy annyira elnyomorítanak majd bennünket, mint Huxley Szép új világában , ahol semmi érzelmi kötődés nincsen, egyszerű fajfenntartás zajlik. Lássuk be ez egyszerűbb és olcsóbb, mint a robotechnika. Plusz az érzelmi satnya, öntudatlan embernek már aligha nevezhető birkákat sokkal könnyebb irányítani, mint a felelősen gondolkodókat és érzelmileg erőseket. Maradjunk csak az agyatlan, pusztán az ösztöneiket kielégítő, szelfizgető és felszínességbe menekülő, plázákban botorkáló zombiknál, igaz?

Ezt támasztja alá a legújabb eszement agyrémük, amivel előrukkoltak vérgőzös szemekkel, a sötétséget ránkzúdító liberálisaink, vagyis szerintük mostantól ne használjunk olyan „jelzőket”, mint anya, mert az diszkriminatív és ódivatú. Igen, ilyen világban élnének liberálisék (remélem ezzel a kifejezéssel is kirekesztő vagyok?!), ahol az egyik leggyönyörűbb szavunkat, ami nekik nem több puszta jelzőnél kizárnák, mondván a tradicionális nemi kifejezések kerülendők a transzszexuális polgárok érdekében. Most erre mégis, mit lehet mondani azonkívül, hogy épeszű, jóérzésű embernek ilyen a legrosszabb rémálmában sem jutna eszébe! A normális, több ezeréves társadalmi normákat rúgnák fel egy kisebbség érdekében, ezáltal előidézve, hogy előbb-utóbb ez a kisebbség legyen a többség, hogy aztán a végén élhessünk abban a bizonyos szép, új világban. Nem sok közötök maradt a valósággal drága liberálisaim és még csodálkoztok, hogy sorba vesztitek el a választásokat?

Most érkeztünk el a harmadik szakaszhoz, vagyis a démonizáláshoz. Fentebb kifejtett véleményem (és az eredményeket látva elég sok ember véleménye) homlokegyenest különbözik a freakshow nemzedékek kiagyalóinak elképzeléseitől, ezért én megkímélem őket a fáradtságtól és már most leírom, hogy ezáltal érdemes lettem szerintük a náci és/vagy fasiszta státuszra néha némi kommunista beütéssel megfűszerezve. Egy kicsit nézzük már meg közelebbről, mit is jelent ma teszem azt fasisztának lenni: heteroszexuális, hazáját szerető, családban gondolkodó és élő, jobboldali, vallásos férfi, vagy nő (igen én még mindig ezt használom…). Ezen elképzelés szerint mindenki, aki a fentebb említett értékekben hisz az náci és elnyomorították a tradíciók az ép elméjét. Ugyanis így nem lehet élni, legalábbis szerintük nem. Trendinek kell lenni, ellenkezni kell mindennel, de persze úgy, hogy az egyezzen a liberálisok véleményével, mert ha mást tennél szóvá, akkor fasiszta-náci vagy.

Nem kellenek nemek, mert azok elnyomóak; nincsen egészséges férfi-nő kapcsolat, mert az elnyomó és kirekesztő; a hazánkat és értékeinket nem védelmezhetjük, mert az kirekesztő, rasszista és náci; gyerekeket nem szülhetünk és nem hívhatjuk a várandós anyákat, sem anyának, sem kismamának, mert az kirekesztő; választhatunk a választásokon, de csak azt, aki liberáliséknak tetszik, mert különben nekilátnak magukból kikelve átkozódni, ordítozni és démonizálni. Szerintük ezt jelenti a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. Szerintük ezt jelenti szabadon, megbélyegzés, lenézés és kirekesztés nélkül élni. Az már más kérdés, hogy éppen ők maguk kirekesztenek mindent és mindenkit, aki kicsit is ragaszkodik valamihez, ami az emberiség számára eddig szent volt. Undorító mémekkel, lejárató hadjárattal, gyűlölettel, kirekesztéssel és őrülettel felelnek mindenre, ami számukra is értéknek kellene lenni. Abortusz kell, menekültek, nemiség és nemzet nélküliség és még csodálkoznak, ha nemet mondunk rájuk. Mert ellentétben az ő mesterséges valóságuktól, ebben, az általuk elnyomónak, kirekesztőnek, rasszistának, nácinak, ódivatúnak és diktatórikusnak nevezett társadalomban, még mindig kajabálhatják a kínjukat és agyrémeiket bele a világba és mi még mindig mondhatunk nemet, csak a legnagyobb bánatukra pontosan nekik mondjuk egyre hangosabban, hogy: NEM.

​Írta: Nagy Dóra