​A minap a DK-s Molnár Csabának ismét sikerült bebizonyítania, hogy pártja semmit nem érez az iránt nemzet iránt, amelynek elvileg a része maga is, és amelynek képviseletéért látszólag harcol ő is. Számukra ugyanis a határon túli magyarok megmaradtak román vendégmunkásnak. Ezzel pedig gyalázatosabb merényletet követnek el nemzettestvéreik ellen, mint amikor pártjuk hős vezére az országot igyekezett a szakadék szélére irányítani.  

​Mindennapjainkat igencsak meghatározza a tavaly kitört Harvey Weinstein körüli botrány. Nem hinném, hogy bárkit emlékeztetni kellene az ügy részleteire, hiszen ezt nap, mint nap megteszik a médiában, mint ahogyan Kevin Spacey is közutálat tárgya lett már azóta (ezzel megpecsételve eddigi pályafutását) és persze mellettük szinte naponta lehull egy-egy fej. Az ügy körüli állapotokat pedig egyetlen szóval lehetne jellemezni: hisztériakeltés. Az ügy mögöttieket pedig a haszonszerzés. 

Rendszeresen támadják a határon túli magyarok választási jogait. Sokan úgy vélik, ezeknek az embereknek nincsen joguk beleszólni a magyarországi közélet alakulásába, hiszen nem is élnek itt, hovatovább nem is igazán magyarok. Ugyanezek az emberek magukból kikelve hőbörögnek azon, hogy a külföldön élő magyaroknak, mennyivel nehezebb leadni a kijelölt követségeken a szavazataikat. A mostani írásunkban igyekszünk némi fényt gyújtani a két „szavazótípus” megközelítését illetően, ezzel is remélve, hogy ha nem is térítjük liberálisainkat jobb belátásra, de legalább hátha elhallgatnak egy időre. 

Az elmúlt napokban (sőt években) nem egyszer hallhattunk olyan nyilatkozatokat hős fiatal liberálisainktól, hogy miért is nem kell gyereket vállalni. Hogy a gyerekvállalás az maga a fertő, egy ránk kényszerített viselkedésforma, ami elnyomja a szabadságunkat és ami megöli a szárnyaló, liberális lelket. Az állam csak azért támogatja a családokat, mert haszna van belőle és mert így akarja megvenni a szavazatokat. Ha belegondolunk ezen eszmeiség köszön vissza akkor is, amikor a gyerekvállalás ösztönzése, a nők bátorítása és munkahelyükre való visszatérésük segítése, vagy egy esetleges új munkaszemlélet bevezetése helyett, migráció útján kívánják megoldani az államok a demográfiai problémájukat. Ez elgondolkodtatott minket, vajon egy ilyen szemléletű ember, mit szólt volna, ha az édesanyja/édesapja megírta volna neki egy levélben, miért is nem adta meg neki az életet? A következőkben egy teljesen liberális szemlélettel áthatott, fiktív levelet fognak megismerni az olvasók.

2017. március 18-án Hágen Ádám, az IKoN országos szervezője részt vett Zalaba Község 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott ünnepségén. A megemlékezésen elmondott beszédét az alábbiakban lehet elolvasni. Ezúton is szeretnénk megköszönni Zalaba Község vezetésének, hogy részt vehettünk a megemlékezésükön!

A Házasság Hete alkalmából úgy helyes, ha egy olyan férfi is megszólal az ügyben, akinek a felesége férjezett. Az írás során felvázolom azt az utat, ami a házasságig, a gyermekvállalásig és a jelenig vezetett. Fontos, hogy az eme út során kapott reakciókat is ismertessem. Az írás válasz – de legalábbis útmutató – kíván lenni a következő kérdésre: Mire számíthat egy fiatal férfi, ha házasodni készül?

Kicsit több, mint egy év jegyesség után mondtuk ki a férjemmel a boldogító igent. A Nagy Napot hihetetlen nagy készülődés, szervezés és idegeskedés előzte meg. Akkor úgy gondoltam, hogy ez életem legizgalmasabb és legjobb időszaka, pedig a java csak az Igenek elhangzása után következett.

Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A házasság hetét mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. A kezdeményezéshez ezúton csatlakozik az IKoN is, mégpedig úgy, hogy három cikkből álló sorozatot közlünk arról, mit is jelent nekünk a házasság. Tagjaink között hárman vannak ugyanis, akik vagy éppen házasodni készülnek, vagy már házasok. Így ezen a héten az olvasók az ő történeteikkel ismerkedhetnek meg.

Ha eddig valaki nem vette volna észre, akkor az ésszerű vitatkozás, érvelés és eszmecsere ideje már jó ideje lejárt. Ez pedig nem hazai, hanem most már hivatalosan is világtendencia. Eddig voltak azért programok, voltak eszmék és voltak érvek, melyek alapján el lehetett dönteni, hogy a kínált alternatívákból, melyiket érezzük magunkhoz a legközelebb. Ma azonban már csak demagóg szövegek végtelenségig ismételt zakatolása és a másik teljes tönkretételének megkísérlése zajlik olyan jelzők és egy olyan világ felvázolása mentén, melyek már régen nem azt jelentik, mint egykoron. A cikkben egy kísérletet teszünk arra, hogy különböző példák alapján bemutassuk, milyen változások és uralkodó trendek figyelhetőek meg a mai közbeszéd válaszadásaiban, érvelésében, világképében és elgondolásaiban. Három témakört fogunk körüljárni: demagógia, magából kifordult liberalizmus és démonizálás.